Lapszámok

Amióta ember létezik a bolygónkon, megjelent a természet átalakításának, a rombolásnak és az építésnek valamilyen igénye. Kezdetben csak egy követ mozdított el az ember, hogy könnyebben beléphessen a barlangba, majd használta az erdő fáját, és később a számára fontos agyagot és köveket. Szerszámokat készített, amellyel már a természetben található kövekre művészi ábrákat is vésett. Rájött, hogy a természetben található anyagok átalakíthatók és új minőség keletkezik. Megtanulta megmunkálni a természetes követ. Tudta aprítani, méretre igazítani, és tudott építeni.

„Az agyagtéglát már Kr.e. 10 000 évvel ismerték. A sajtolt téglát később, az ókori Mezopotámiában kezdték el alkalmazni. A legjelentősebb mérföldkő mégis az égetett tégla megjelenése volt Kr. e. 3000 körül. Az égetett tégla ellenálló, mesterséges kő, ez tette lehetővé tartós szerkezetek megépítését, ahol erre korábban nem volt mód. Már a római kori építészet legnagyobb alkotásai is téglából készültek. Bizánc tovább finomított a ró mai téglagyártáson. Többek között így épült meg a Hagia Sophia épületegyüttese. A kínaiak olyan gyártási eljárásokat dolgoztak ki, amelyek ellenállóbbá és szilárdabbá tették a téglát. A XIII. századra a tégla a világon mindenhol elterjedt.” (forrás: Wikipédia szabad enciklopédia)

Elérkezett az az idő, amikor már képes volt a megfigyeléseit tárgyiasítani, és felfedezte az első kötőanyagot, amelynek segítségével elkészítette az első betont, a rómaiak betonját. Ez hatalmas lehetőséget adott az alkotó, építő ember kezébe. Épületeik tégláihoz kiváló illesztő és ragasztó anyagot és olyan betont készített, amely még ma is szolgál. A Római Birodalom a mediterrán térségben hosszú időre meghonosította az építés kultúráját, és a kezdetleges beton használatát.

Ma a betonépítmények élettartamát száz-százötven évre tervezik, a római Pantheon, vagy az ókori kikötői létesítmények – mólók, hullámtörők – viszont immár két évezrede dacolnak az elemekkel. A római beton összetételét ismerjük, köszönhetően Marcus Vitruvius Polliónak, Augustus császár hadmérnökének. A birodalom építészei a betont égetett mész és vulkanikus kőzet, tufa keverékéből állították elő, a víz alatti építményekhez égetett meszet és vulkanikus hamut alkalmaztak, amelyekből egyfajta habarcsot készítettek. Az így kapott masszához tufatörmeléket adtak, majd faformákba töltötték és tengervízbe merítették, amely vegyi reakcióba lépett a lassan megkötő anyaggal.

A Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumban megállapították, hogy a mai cementfajtáktól eltérően az ókori kötőanyag kevesebb szilíciumot tartalmazott, amelyet alumínium pótolt, szilárd, a természetben előforduló tobermorit ásványhoz hasonlatos vegyületet alkotva.

A rómaiak kevesebb mészkő felhasználásával állították elő a cementet, így mindössze 900 fokra kellett hevíteni a kemencéket, a gyártás során kevesebb tüzelőt használtak fel, és kisebb volt a szén-dioxid-kibocsátás is.

A Római Birodalom egyik csodájának tartott Aranypalotát Kr. u. 64-ben Néró császár építtette, a város egy részét elpusztító tűzvész után. A palota látogatható, a boltozat betonja szabadon szemügyre vehető. A rómaiak betonját később elfeledték, és csak a XVIII. században az ún. románcement feltalálása után - amely Smeaton angol mérnök nevéhez fűződik - nyílt lehetőség újra betont készíteni. Az első románcement gyárat J. Parker (Anglia) alapította 1796-ban.

Magyarországon 1839-ben William T. Clark, a Lánchíd tervezője román cementet használt a híd alapbetonjának elkészítéséhez. A láncok lehorgonyzó testjeinek alapjai, valamint a pillérek alaptestjei betonból készültek. Az alépítmény egyéb részei, pl. a hídfők és a pillérek felmenő falainak belső részei cementhabarcsba rakott kőfalazattal épültek meg.

Portlandcementre jellemző anyag égetésével először L. J. Vicat kísérletezett, akit a modern cementgyártás megalapozójának tartanak. A portlandcement feltalálójaként az angol Aspdint említik (1824). A portlandcementnek állandóbb és jobb mechanikai tulajdonságai vannak, mint a természetes márgából készített románcementnek. A portlandcement fel találása után beszélhetünk a mai kor betonjáról, ettől kezdve van az emberiség kezében az az anyag, amely szilárdságával, alakíthatóságával és időállóságával a legnagyszerűbb mesterséges kő előállítására alkalmas.

„A vasbeton, vagyis a fémhuzallal fokozott szakítószilárdságúvá tett beton feltalálásának elsősége nem egyértelmű. A franciák J. Monier kertésznek tulajdonítják az elsőséget, aki például virágcserepeket állított így elő, egy bizonyos Lambot pedig még csónakot is készített vasbetonból. Az angolok azt hangoztatják, hogy ezek az alkotások sem jöttek volna létre, ha 1824-ben J. Aspdin nem találja fel a portlandcementet.

Ám a vasbetonnak az építészetben való sokoldalú felhasználása és esztétikai elfogadtatása kétségkívül a franciák nevéhez fűződik, például G. Bodot-éhoz, akinek a párizsi Montmartre dombján álló Szent János-temploma (1896–1899) a város képének meghatározó eleme lett, méltó ellenpontja a tíz évvel korábbi acélszerkezetű Eiffel-toronynak.” (MCSZ hírlevél 2009. április 29.)

A beton fejlődésében ettől kezdve nincs megállás. A nagy világháborúkban hatalmas védvonalak épültek beton felhasználásával.

A világ fejlődése felgyorsult, a beton - ipar termékei - köszönhetően a beton - technológia gyors fejlődésének - előkelő helyet vívtak ki maguknak. A nagy építész generáció a betont és a vasbetont az elismert építészet részévé tette. Le Corbusier a XX. század közepén új irányt szabott a betonépítészet számára. Addig sohasem látott módon emelte az építészet rangjára a beton felhasználását. Megkezdődött a beton képzőművészeti alkalmazása. Térszobrok, nagyplasztikák jelentek meg. Később ezek monumentális, az emberi léptékeken túlmutató irányokat is felvettek. A beton használata magánépületek, lakóházak és intézmények építészetében teljesedett ki. Emblematikus épületek és városrészek születtek.

Kiváló építészek használták ebben a korban a beton kiemelkedő tulajdonságait a szerkezetépítés és az építészet komplex vegyítésével. Oscar Niemeyer építészeti alkotásaiban együtt jelenik meg a szerkezet és az építészet. Városképet meghatározó kupolái, tornyai és más geometriai alakzatú épületei a középületépítés etalonjai ma már. És ezen alkotások többsége beton, amely látszik. A beton, mint építészeti anyag egyenrangú lett a fa, a tégla, az acél és az üveg építészeti megjelenítésével, használatával. Híres sztárépítészek, Calatrava, Zaha Hadid és sokan mások is szívesen alkalmazzák a betont látványelemként. Különleges homlokzati megjelenítést lehet elérni az előregyártott vasbeton szerkezetek megmutatásával. A ritmikusan ismétlődő egységek, vagy a nagy variációs lehetőséggel bíró felületalkotó beton elemek, választható színvilággal, gyors és pontos kivitelezéssel szerelhetők. Távolkeleti építészek új formákkal gazdagították a beton építészetet, elmélyítették a látszóbeton elfogadottságát. Látványbeton épületeik (középületek és lakóépületek sokasága) további elismerést szereztek a betonépítészetnek. A mai betonépítészet alkotásai megtalálhatók a világ minden földrészén, megvalósulási helyükön városi iránytűként jelennek meg.

A betont belső építészeti elemként is elkezdték alkalmazni. Családi házak, lakótömbök, menedékházak építésénél egyre többször jelenik meg a látszóbeton. Hazai építészeink megvalósult tervei semmiben sem maradnak el a nagynevű külföldi kollégáik alkotásaitól, lakóházak, intézmények kedvelt építészeti megjelenítése lett a beton.

A betonlátvány értékes lett az ipari épületek újra hasznosításánál is, ahol a beton textúrák hangsúlyos alkalmazásával maradandó esztétikai élményt hoznak létre.

Így született az Afrika Múzeum is, ahol használaton kívüli betonsilók felújításával és új funkcióval való ellátásával, valamint a Párizs körgyűrű mellet ti cementgyár épületének felújításával, újrahasznosításával egy emblematikus érték jött létre. A városi tereken, utcákon megjelent a beton sokadik építészeti formája. Színes gyorsan cserélhető és esztétikus térburkolatokra cserélik az elöregedett régi burkolatokat, alkalmazzák a színes öntött járófelületeket. A beton burkolókövek változatos színvilága hangulatossá és a fiatalok számára is vonzóvá teszik a városi találkozó helyeket. Térburkolatok alkalmazásával a parkok és egyéb közösségi terek felújítására komoly lehetőség van a kerttervezők kezében.

Beton térbútorok szolgálják az emberek pihenését és a fiatalok extrém sportolási vágyát. Mindennapossá vált a beton felhasználása az infrastrukturális beruházások és a hozzátartozó építészeti elemek megvalósításánál. A tervezők szívesen mutatják meg a beton szerkezetét építészeti elemként ezekben a beruházásokban. Látványosan kiépített sétálóutak tervezésével a természetet csodálók szá - mára további lehetőségek kínálkoznak a kulturált kirándulásokra.

Belsőépítészeti alkalmazása elterjedőben van. Látványos, matricás falfelületekkel, csiszolt betonpadlóval találkozhatunk a lakásokban. Megkezdte hódító útját a konyhában, színes és betonszínű fényezett asztallapok és használati tárgyak formájában. A beton látványa izgalmas építészeti és belsőépítészeti téma, amelyet a magyar építészek is szívesen és világszínvonalon alkalmaznak.