Lapszámok

Kevés hidat lehet építészeti stílus szerint – is – jellemezni. A szecesszió és a vasbeton építészet indulása szerencsés egybeesés, ennek köszönhetôen ez a hiány megtört. Több, a XX. század elején épült híd hordozza magán az akkori új stílus, a szecesszió jegyeit. Ezek közül két magyar és egy német mûtárgyat mutatok be. Mindegyik más-más vonásait mutatja a XIX-XX. század fordulóján induló új mûvészeti irányzatnak, amely az akadémizmussal szembeforduló, azzal szakító életérzés is volt.

1. kép A Liget utcai híd Temesváron, a Béga-csatorna felett vasbeton gerendahíd

Az általam ismert szecessziós hidak közül az első példa a temesvári Liget utcai híd, amely önmagában is jelentős (ma Decebal-híd a hivatalos neve). Elkészültekor, 1909-ben 38,4 méteres támaszközével a világ legnagyobb nyílású vasbeton gerendahídja volt. Tervező mérnöke Mihailich Győző, aki a magyar vasbetonépítés elméleti és gyakorlati megalapozója volt. A híd tervezőinek és Temesvárnak is dicsőséget hozott: az 1910. évi párizsi világkiállításon sikert aratott, dicsérő oklevéllel tüntették ki. Temesvár már akkor is a Bánság jelentős városa volt. Napjainkban 300 000-nél több lakosa van, ezzel a negyedik legnagyobb város Romániában. Az építész terveket Kőrössy Albert készítette. Ő a magyar szecesszió egyik sikeres, ma már sajnos kevéssé ismert alkotója volt. Művei közül a legismertebbek a Budapest VI. kerületi főgimnázium a Munkácsy Mihály utcában (ma Kölcsey Gimnázium) és a Váci utcai Philanthia virágüzlet portálja.

A Liget utcai hidat az 1. kép alapján ívhídnak is gondolhatnánk, ám az ív stíluselem, a terhet gerendaszerkezet viseli. Az ív kialakítása, a gyalogjárda konzolos kiugratása; a mellvéd tagolása és formája, áttörésének osztása és alakja mind-mind tipikus szecessziós motívum. A hídfőkön álló négy oszlop egy-egy jel. A szecessziós építészet egyik jellegzetessége a figyelemfelkeltő jel. Ez általában kiugró, elvékonyodó oromzat, a skandináv irányzatban pedig magas oszlop, sőt torony. A Liget-utcai híd oszlopai historizáló, népi motívumokkal díszített jelek. Magyar népi motívumok láthatók a nyílásközépre elhelyezett keleties díszplasztikán is. Keleties ízű, mert teteje pagodákra emlékeztet. A XIX-XX. század fordulójának európai művészetére nagy hatással voltak az akkor megismert afrikai, keleti, ázsiai kézművesség és a művészet különböző ágai. Ez a hatás mutatkozik meg a Liget utcai híd közepén. A híd a város egyik dísze, amelyre az osz lopok és a díszítő plasztika is felhívja a figyelmet. A temesvári Liget-utcai híd a szecesszió népies historizáló ágát képviseli.

A második példa a Duna gyalogos ívhídja Beuronban, a németországi Baden-Württembergben. A település Szent Márton bencés apátsága és az 1801-ből származó fahídja – Holzbrücke – révén lehet ismert, de számomra ez az eldugott helyen lévő kis vasbeton híd tette emlékezetessé.

2. kép Az oszlopok eltolódása nem optikai csalódás, a híd ferdén keresztezi a Bégát

A hosszú, 2860 km-es út során alig-alig találkoztam szecessziós híddal a Duna-hidak fotózása során. Összesen kettővel, ezek közül az egyiket mutatom itt be (3. és 4. kép).

3. kép Beuron, Duna-híd gyalogosok számára

Íveinek kialakítása, a parti pillérek megformálása, a mellvéd külső felületén látható motívumsor elhelyezése, ritmusa, a szerkezet hosszához, szélességéhez viszonyított méretaránya a klasszikus szecessziós stílust követi. Ám a mellvéd díszítésének megformálása már a hűvös, geometrikus irányvonalat képviseli. Külső felülete alapvetően borzolt, amelybe sík felületű négyzetek sora mélyed. Ezek közepébe kisebb méretű, újra borzolt felületű négyzetek mélyülnek. Ez a híd a szecesszió geometrikus ágát képviseli.

4. kép A beuroni vasbeton híd mellvédjének motívum sora

A harmadik egy magyar híd, amely pedig sokat használt, de igazán csak felújítása óta észrevehető. Sőt, tervezője és építője is ismeretlen! Hiába kutatott kitar tóan mindkettő után a felújítási terveket készítő MSC Kft., nem jutott nyomukra (5. kép).

5. kép A Mezôgazdasági Múzeumhoz vezetô út vasbeton hídja a Városligetben

Egy közúti sávos, két oldalt gyalogjárdás gerendahídról van szó. A szerkezet minden részletére kiterjedő gondos tervezés méltó a helyszínhez. Európa első tervezett városi közpark jában, a budapesti Városligetben áll ez a híd, a Milleniumi Kiállításra épített Vajdahunyad várnál. Ritkán látni díszítést hídfőkön és vízben álló pilléreken. Sőt, a gerenda tartószerkezet alsó külső síkja sem maradt díszítő motívum nélkül. Ez a vasbeton híd tipikus szeceszsziós épít mény. A mederhíd felszerkezetének kettéosztási módja, a zömök határoló osz lopok és határoló síkjaik megformálása, a járdakonzol tagolása, annak ritmusa, áttörése, a sima és borzolt felületek váltakozása, a díszítő elemek térbeli játéka a stílus klasszikus elemei, meg oldásai mind-mind szecessziós stílusjegyek. A tervezés és építés ideje ugyan ismeretlen, de az látható, hogy akár az ezredéves kiállításra, akár később készítették ezt a hidat, a stílusbeli eltérés ellenére is összhangban van a Vajdahunyad várának neoreneszánsz szár nyával. Az épület egyik fontos építészeti motívuma a félkörívben záródó ablakok sora, és a közöttük lévő osztások másai megjelennek a híd mellvédjének díszítésében. Ezzel a harmonizálással együtt is tipikus szecessziós stílusú ez a szép vasbeton híd.

Fotók: az 1. és 2. dr. Jancsó Árpád, a 3., 4. és 5. Gyukics Péter felvétele.