Lapszámok

Egy évtizeddel ezelőtt fejeződött be a magyarországi oszmán építészet legjellegzetesebb darabjának, a pécsi dzsáminak a felújítása. A kivitelező cég dolgát a szűk terek, az elvárt speciális anyaghasználat és a belvárosi környezet mellett a munka közben feltárt meglepetések is nehezítették. A végeredmény azonban a szándékosan egyenetlen külső homlokzati megjelenéstől az ólomüveg ablakokon át a korábban eltakart muszlim és keresztény falfestésekig korhű és minőségi munka lett.

A felújítása óta eltelt 10 évben semmilyen garanciális javítást nem kellett végeznie a kivitelezőcégnek Pécs ikonikus épületén, a történelmi belváros közepén álló Gázi Kászim pasa dzsámiján, a mai Gyertyaszentelő Boldogasszony-templomon. Ez azért is figyelemre méltó, mert a felújításnál igen komoly statikai beavatkozásokra volt szükség, a mintegy 500 éves épület sok meglepetést tartogatott mind a tervezőknek, mind pedig a kivitelezőknek. A szigetelés miatt négy méter mélyen körbe kellett ásni a teljes épületet, számos restaurálási, tisztítási, átépítési, korszerűsítési munkát végezni, mindezt a belváros leglátogatottabb főterén, a szomszédos oktatási, közigazgatási intézmények és a turistaforgalom zavarása nélkül.

„A műemléki épületek felújítása minden esetben több szakma együttműködését és különleges építőipari szakértelmet kíván. Sok esetben csak korhű anyagok használatát engedik meg az előírások” – véli Magyari Csaba, az MB-BAU Kft. tulajdonos-ügyvezetője.

Minden műemlék tartogat „meglepetést”
A 2013–2014-es teljes körű felújításnál ólomüveg-, homlokzat- és kőrestaurálás, vörösréz lemezekkel a kupolacsegely-részek újrafedése ugyanúgy a munkák részét képezte, mint freskók restaurálása vagy az altemplom renoválása, egy új altemplomi bejárat kialakítása. A fél évezredes épület számos meglepetéssel szolgált. Statikailag sérült volt, mint ahogy az 1944–46 közötti bővítéskor készült talajnedvesség elleni szigetelése is, így komoly beavatkozásokat kellett végezniük a szakembereknek. Évtizedekig problémát jelentett a vízbetörés, emiatt az altemplom használhatatlan volt, a szigeteléshez a teljes épületet körbe kellett ásni. A felújítás során a belső tamburon régi, félig elkészült freskókat is találtak a kivitelezők, ezeket a dokumentálás után restaurátorok közreműködésével konzerválták, majd kitakarták, és egy egyedi receptúra alapján összeállított festékkel fedték be.

Szakértelem nélkül nagy a rizikó
„A műemlékek felújításánál az egyik legfőbb akadályozó tényező, hogy a tervezés fázisában nem lehet előzetes feltárásokat elvégezni, mert ezek roncsolással járhatnak. Anélkül nem bonthatjuk meg egy műemlék épület tető- vagy a falszerkezetét, hogy ne javítanánk vissza. De bizonyos esetekben már nincs lehetőség visszajavításra, így csak kevesen vállalják ezt a rizikót. Egyre speciálisabbak a munkák, számos műemlék épületnél tilos házgyári cementet használni, mert anno nem ismerték ezt az anyagot. Mésszel vagy vulkanikus cementekkel kell dolgozni, ami lényegesen drágább, mint amit a hétköznapokban használunk. Emellett egyre kevesebb az olyan szakember, aki hozzá mer nyúlni az ilyen anyagokhoz, ezért mi is folyamatosan képezzük a munkatársainkat” – teszi hozzá Magyari Csaba. A dzsámi belső falfelületeit is teljes egészében fel kellett újítani, de azzal a kitétellel, hogy megmaradjon a török kori jellegzetessége: úgy kellett kinéznie, mintha kézzel dobálták volna fel a vakolatot, vagyis a mai elvárásokkal szemben egy egyenetlen felületet képezni. A korhű megjelenés érdekében speciális anyaggal javították a többszáz éves vakolatot.

Nem elég megtervezni…
…kivitelezni is tudni kell. Több esetben hiába kapták meg a tervezők elgondolásait, a megvalósításhoz szükség volt a gyakorlati jártasságra, a több évtizedes tapasztalatra is. A dzsámi altemplomában például speciális leválasztó kapukat készítettek fémrudak és kövek kombinálásával. Ami a tervezőasztalon tökéletesnek látszott, az nem volt egy az egyben megvalósítható a valóságban, ezt a kaput kétszer is át kellett alakítani ahhoz, hogy minden elvárásnak megfeleljen. Ugyanígy konstruktivitásra ösztönözte a kivitelezőcéget az épület déli oldalán újonnan kialakított főbejárat a maga 8–10 cm vastag mészkőlapborításával. A kapu két szárnya darabonként mintegy 1 tonna és egy motor mozgatja őket. Kihívást jelentett a szerelékek elrejtése, a mozgást kísérő hang tompítása, a kapu épületszerkezethez való rögzítése is. A szakember szerint a műemléki épületek felújítása „egy életre szól”, sokszor csak generációkkal később van lehetőség egy újabb renoválás elvégzésére.

(forrás, fotók: MB-Bau Kft.)