Lapszámok

A transzportbetonok átadás-átvételi eljárási rendjét a hazai betonszabvány, az MSZ 4798:2016 és az azt követő módosításai szabályozzák. A beton átadás-átvételi helye az építési hely, ahol a mixerautóból, a szállítójárműből a frissbeton a zsaluzatba kerül. Ez egyúttal a beton gyártási és szállítási szerződésének teljesítési helye is. A beton gyártója, aki maga szállítja, szállíttatja ki a kért helyszínre a betont, addig vállal felelősséget a beton minőségéért, amíg a szállítójármű kiérkezik a helyszínre, a sofőr jelenti az átvevőnek, a felhasználónak, hogy megérkezett, és a felhasználó, aki beépíti a betont, át nem veszi.

Lényeges, hogy sokat nem várhat a felhasználó azzal a döntéssel, hogy átveszi-e a szállítmányt vagy sem, mert a frissbeton minősége romlik, ha nem dolgozzák be időben. A korábbi betonszabvány alkalmazási melléklete 10 percben határozta meg azt az időt, amin belül a vevő, az átvevő dönthet az átvételről. A döntést az alapján lehet meghozni, amit látni, érzékelni lehet a frissbetonból.

Először is célszerű ellenőrizni a szállítólevelet, azt, hogy az adatok megfelelnek-e a megrendelésben szereplő paramétereknek. A leggyakrabban a beton jelére szerződnek a felek, esetleg hozzáírnak még néhány speciális követelményt. Példaként egy C30/37-XC4- XA2-24-F3-MSZ 4798:2016 betont vegyünk alapul, ahol a receptúra szerinti cementtartalom 360 kg/m3 , a víztartalom pedig 170 liter/ m3 . Ebből következőleg a víz–cement arány, a víz–cement tényező v/c = 0,47.

A víztartalom a betonkeverék tényleges víztartalmát jelenti, tehát nem azonos a keveréskori vízadagolással, hiszen az adalékanyagoknak, főleg a 0/4 mm-es homokfrakciónak is van, és általában elég magas is a víztartalma. A szállítólevél vagy az ehhez tartozó keverési protokoll, jegyzőkönyv tartalmazza az adalékanyagok víztartalmát. Az adalékanyag víztartalmát a betongyárnak mérnie kell és annak eredménye szerint kell beállítania a keverővíz mennyiségét. A homokfrakció nedvességtartalma általában 4–5% (tömegszázalék), a nagyobb szemnagyságú adalékanyag-frakciók 0,5–1,5% vizet tartalmaznak. Egy nagyobb zápor, zivatar után jelentősen megnövekedhet a víztartalom, ezért ilyenkor újra kell mérni a nedvességtartalmat a betongyár depójában.

A betongyárak (néhány kivételtől eltekintve) csak abban az esetben hozhatják jogszerűen forgalomba termékeiket, ha tanúsított üzemi gyártásellenőrzést (ÜGYE) alakítanak ki és működtetnek. A gyártónak el kell végeznie a termék teljesítményének az értékelését,. az ÜGYE működtetésének keretében - többek között - az üzemben a gyártó által vett minták vizsgálatát is (saját vagy külső laborral). A jegyzőkönyvezett adatok és dokumentumok körét az MSZ 4798 szabvány 25. táblázata adja meg. Egy arra kijelölt Tanúsító szervezettel (aki elvégzi az üzem és ÜGYE alapvizsgálatát, majd folyamatos felügyeletét) ezt tanúsíttatnia kell. Amennyiben a gyártó nem akkreditált laboratóriummal végzi/végezteti a vizsgálatokat, a Tanúsítónak ellenőrző vizsgálati kötelezettsége is van.

A betonüzem vizsgálati kötelezettsége az üzemben vett mintákra vonatkozik (ami általában eltér a felhasználási helytől), de a szállítás módja, körülményei (időtartam, időjárás, stb.) is lényegesek a minőség megtartása szempontjából.

A gyártáskori ellenőrzés kimutatja azt, hogy a beton lényeges paraméterei megfelelnek-e a szabványos, megrendelésben szereplő betonjelnek, de a gyártó felelőssége nem itt fejeződik be, hanem követelmény, hogy a beton az átadásig megőrizze a jó minőségét. Sok esetben probléma és vitára ad okot az, hogy a szállítási idő alatt megváltozhat, megváltozik a beton konzisztenciája (összetartóképessége) és éppen a teljesítéskor kérdésessé válik a megfelelőség. Ezért szükséges lenne (ez a szabvány szerint nem kötelező, csak ajánlott), hogy az átadás helyén és időpontjában legyen ellenőrző vizsgálat, ami alapján eldöntheti a beton megrendelője, felhasználója azt, hogy a beton minősége megfelelő-e vagy sem, átveszi-e a szállítmányt vagy sem, illetve ha átveszi, akkor szükséges-e, lehet-e, szabad-e korrigálni a beton összetételét.

A betongyárak kötelezettek a mintavételre és kocka- vagy hengermintákat véve 28 napos nyomószilárdságot és testsűrűséget ellenőriznek, ellenőriztetnek. Egyedi megegyezés alapján lehet pl. 7-14-21 napos kontroll is, de ezek mind már a beton bedolgozása után adják meg az eredményt, ami késő ahhoz, hogy a szerkezet építéséhez korrigálni lehessen a beton összetételének minőségét. Ezért szükség van a frissbeton minőségellenőrzésére is, ami viszonylag gyorsan elvégezhető, és a beton gyártójának a ráhatási körén belül hagy időt az esetlegesen szükségessé váló receptmódosításra is.

A gyártóhelyen végzett frissbetonvizsgálatok leggyakrabban konzisztenciavizsgálatok (terülés- vagy roskadásmérés vagy egyéb), ami minden mixerszállítmány esetén ajánlott, továbbá a víztartalom- és testsűrűségmérés. Ez utóbbiakat általában akkor vizsgálják, amikor a 28 napos nyomószilárdsághoz vesznek mintákat. Amennyiben eltérés mutatkozik, akkor még időben be lehet avatkozni.

Amikor a mixerautó kiérkezik a helyszínre, megkezdődik a beton átadás-átvétele. Ha a szállítólevélen eltérést találunk a megrendelésben megadott adatokhoz képest, azonnal jelezzük, pl. ha nem az a jelű beton érkezett, amit megrendeltünk, vagy nagyon hosszúra nyúlt a szállítási idő. Ezután engedjünk ki a mixerből egy talicskányi betont és vizsgáljuk meg a konzisztenciáját. Szerkezeti betonokhoz, ipari padlókhoz leginkább a terülésmérést használják (ennek jele az F [flow] mérőszámmal jelzett osztály), az F3 konzisztencia-osztály éppen azt jelenti, hogy a szabványos eszközzel és módon elvégzett vizsgálati eredmény 420–480 mm-es terülésű frissbetont igazol. A terüléssel az MSZ 12350-5 szabvány szerint végzett konzisztencia-vizsgálat megfelelőségi tartománya az MSZ 4798:2016 betonszabvány szerint a példaként vett F3 konzisztencia-osztályban 420-480 mm (-10 mm a tolerancia az alsó határtól és +10 mm a felső határtól, de az ürítés kezdetekor mérve -20 mm az alsó határtól és +20 mm a felső határtól).

Az ürítés kezdetekor a betonkeverék konzisztenciája kissé el szokott térni a mixerkocsi belsejében levőtől, általában először a hígabb része szokott kifolyni, ezért ebben az esetben megengedőbb a szabvány. Az is jó gyakorlat, hogy nem rögtön az első 50–100 literből vesszük a vizsgálathoz a mintát, hanem pl. az ürítés felénél. Ilyenkor természetesen néznünk kell a kifolyó beton konzisztenciáját, és ha már ott problémát látunk, hogy túl sűrű vagy túl híg a keverék, akkor azonnal szükséges mérni. A gyakorlott szakemberek látják, hogy a keverék megfelelő lehet-e vagy sem, de azért a mérésnél csak a biztos és az egzakt mérőszám lehet reklamációs alap. Tehát gyanú esetén azonnal mérni kell.

Ha csak kismértékben tér el a mért konzisztencia a tervezettől, a határértékektől, akkor meg lehet fontolni azt, hogy korrigáljuk-e, illetve korrigáltassuk-e a beton összetételét, vagy inkább küldjük vissza és ne vegyük át a szállítmányt. Megtehetjük, ha a betongyár nem tudja igazolni az átadás helyén és időpontjában a szerződésben és a szabványban foglalt paramétereket, de tudom, hogy a realitás az, hogy inkább átvenné a kivitelező a szállítmányt, mintsem lazán visszaküldené. Időnyomás alatt áll a felhasználó, megtörtént a felvonulás az építkezésre, a határidő rövid, és ha már elindult a betonozás, akkor egy vagy több mixerautó visszaküldése káros technológiai következményekkel is járhat (pl. a betonozás leállítása miatt munkahézagképzésre lehet szükség, vagy spontán munkahézagok alakulhatnak ki, melyek repedéseket indítanának el stb.).

Nagyon fontos, hogy ne csússzon ki a kezünkből a folyamat kontrollja, mert ha kicsúszik, akkor szinte biztos, hogy hibázunk, vagy hibás lesz a szerkezet, amit építünk. A hiba keletkezése után pedig a javítás, a felelőskeresés és ennek igazolása komoly problémát és nagy költséget jelenthet, ráadásul a betonszerkezeteknél ez a végtermék minőségi és esztétikai veszteségét is előidézheti. Abban az esetben azonban, ha urai tudunk maradni a helyzetnek, meg tudjuk találni az optimális megoldást.

Amíg a beton szállítólevelét nem írjuk alá az átvevő rubrikánál, addig a beton szállítója, gyártója felel a beton minőségéért. Ezért ha bármit módosítunk, azt csak a betongyár tudtával és beleegyezésével (méghozzá ledokumentáltan, írásban) tegyük meg. Még jobb, ha maga a betongyár technológusa intézkedik és teszi megfelelővé az adott keveréket. Mert az építés helyén van mód kisebb korrekciókat végezni, de ezt az tegye, akié a beton. Amíg nincs átadva, addig a gyártóé, az ő tulajdona. Minden, amit tesz vagy nem tesz vele, az az ő felelőssége. Túl sűrű beton esetén (ami a betongyárban még belefért a terülési határértékek közé, de a szállítás után már nem) lehet is és szabad is folyósító betonadalékszert adni a keverékhez, ha pedig túl folyós a beton, akkor félreállíthatjuk és kevertethetjük még, ha nem futunk ki az eltarthatósági időből. A beton bizalmi termék, ezért javaslom, hogy még az átvétel előtt nyíltan beszéljék meg a felek a teendőket, hiszen a megfelelőség objektív dolog! A megrendelő, a kivitelező, a felhasználó ragaszkodjon a megfelelő minőséghez, de engedje, hogy a gyártó még az átadás előtt korrigálhassa a beton összetételét! A realitás az, hogy erre azért nagyon szűk időkeret és eszközrendszer áll rendelkezésre, de kis eltérések és jó szakemberek esetében ez működik.

Ha úgy veszi át a felhasználó a betont, hogy tudta, hogy az nem felel meg a szabványnak, vagy saját hatáskörben, a gyártó jóváhagyása nélkül módosítja az összetételt (pl. vizet adagol a betonhoz), akkor a betongyár már nem vállal garanciát a termékért. Sok esetben eltér a megrendelő személye attól, aki végül a betont bedolgozza, hiszen előfordul, hogy a beruházó vagy a generálkivitelező veszi a betont. A szabvány egyértelműen fogalmaz, a beton felhasználója felelős a kiérkező beton átvételéért és a bedolgozott beton minőségéért, tehát a betont bedolgozó szakkivitelező nem háríthatja el magától a felelősséget azzal, hogy nem ő rendelte a betont, hanem ő csak bedolgozta. Aki bedolgozza a betont, az felel annak átvételéért is. A továbbiakban folytatom a beton átadás-átvétele körüli megoldási lehetőségek bemutatását.

(fotók: a szerző)