Kis Tünde: Újraalkotott kő és Greenish – beton a művészetben
Újraalkotott kő címmel a betont alapanyagként használó szobrászművészek munkáiból nyílt hiánypótló kiállítás Kaposváron a Vaszary Képtárban, ahol a tárlat külön elemeként Greenish címmel Göncz Dalma különleges hangulatú betonfestményeivel a beton sajátosságára, képzőművészeti lehetőségeire és az újrahasznosításra hívja fel a figyelmet.
Betonszobrászati kiállítás
Az Újraalkotott kő a szobrászati élet hiánypótló kiállítása, mivel mindeddig csoportos tárlat nem foglalkozott a terület feldolgozásával és bemutatásával. A kiállítás alapgondolata a műhelyfolyamatokból indult ki. A speciális szobrászbeton létrehozása sok esetben csapatot igényel, a szobrászati célra alkalmas alapanyag elkészítésének módját ezért műhelyekben, művésztelepeken, workshopokon, egyetemi kurzusokon lehet elsajátítani.
- Csurgai Ferenc, a betonszobrászat hazai képviselője sok helyen megfordult az országban, rengeteg alkotóval találkozott és dolgozott együtt, az ő hatására számos alkotói attitűd bontakozott ki. Ezt igyekeztünk összefogni Szilágyi Csillával és Pajger-Kovács Lillával, a kiállítás kurátoraival. Az itt bemutatkozó művészek elsődleges képzőművészeti anyagként tekintenek a betonra, a mai napig is ezzel az anyaggal foglalkoznak – mondja Veres Balázs, a kiállítás egyik szervezője és kiállítója.
- Mit reprezentál a kiállítás, amelyen számos technika, anyagfelhasználás társul a betonhoz? Itt is látható, hogy az emberi fantázia határtalan.
- Elsődleges célunk volt, hogy bemutassuk, milyen sokféle felhasználási lehetőség működik a képzőművészeti vonalon belül. Az alkotók közül néhányan iparművészettel is foglalkoznak, ők inkább a funkcionális tárgyak létrehozására fókuszálnak, így gyakrabban rendelnek más anyagokat a beton mellé – ezzel mindenképpen egyfajta színességet hoznak a térbe. Képzőművészként mi is rengeteg anyagot fel tudunk használni az alkotásainkhoz, de egy kicsit más aspektusból közelítjük meg a betont. A kiállított alkotások mindegyike jól összeegyeztethető az alkotók korábbi, más médiumban való alkotói folyamataival, gesztusaival. Az anyag univerzalitása tehát lehetővé teszi, hogy mindenki a saját szellemiségének megfelelően hozza létre alkotásait. Ez igen fontos tulajdonság, ami a betonszobrászati technológia egyik különlegességét adja.
- Ma a képzőművészetben hol van a beton szerepe?
- Most már egyre jobban kanonizálható a beton mint alapanyag, de a bronzhoz és a kőhöz képest még mindig alulmarad. Az egyetemi művészeti oktatásban előszeretettel használják, érdekesnek találják, a fiatalok talán jobban nyitottak az új anyagra és technológiára. Azonban azt gondolom, még sok időnek el kell telnie, amire mint igazi szobrászi anyagra tekinthetünk a betonra. Véleményem szerint mintegy tíz–húszéves távlatról van szó, hogy valóban egy kanonizált és működőképes anyag legyen.
- Nemzetközi vonatkozásban miként értékelhető a magyar művészek betonhasználata?
- Tapasztalataim szerint semmiképp nem maradunk alul. Sok esetben amikor nemzetközi művészek jöttek a művésztelepre, azt gondoltam, hogy sokkal felkészültebbek, nemcsak a technológia terén, hanem abban a tekintetben is, hogy ezt az anyagot már jobban beemelték a művészetükbe. De egyáltalán nem volt így. Jó helyzetben vagyunk Magyarországon, kiválóan tudjuk reprezentálni a betonművészetet.
A kiállító művészek: Baróthy Anna, Csurgai Ferenc, Farkas-Pap Éva, Makra Zoltán, Mindák Gergely, Szilágyi Csilla, Papp Pala László, Varga Tibor, Várbíró Kinga, Veres Balázs.
Greenish
Göncz Dalma egyedi betonfestményeiben a Föld geológiai adottságai és egyedi természeti csodái is megjelennek: szeret olyan felületeket modellezni, amelyek a Föld struktúráira, felületeire és felületi részleteire emlékeztetnek. A mostani kiállítási anyagban markánsan megjelenik az újrahasznosítás gondolatköre is.
- Az elmúlt egy évben a beton és a műgyanta mellett olyan anyagokat is használtam, amik az újrahasznosítás kérdését járják körül. A kiállításon látható az a háromszor kétméteres betonfestmény, ami tulajdonképpen egy zero waste alkotás. Az upcycling art egy felvilágosult gondolkodást tükröz azzal, hogy nem hagyunk magunk után felesleges hulladékot. Magam a mindennapokban is erre összpontosítok, ezért ezt a szemléletet az alkotói folyamatokba is szerettem volna beilleszteni. Így került bele az alkotásaimba alapanyagként az ecsetektől kezdve a festéktubuson, a csomagolópapíron át a gumikesztyűig minden. Ezeket a hulladékokat másfél centis darabokra fölaprítottam, összekevertem a betonnal, és ezt dolgoztam be a képekbe.
- Miért foglalkoztatja önt ez a téma?
- Szerintem ez egy globális kérdés, amivel mindenkinek kellene foglalkoznia. Szeretek olyan ügyek mellé állni, amik nem kapnak elég figyelmet, annak ellenére, hogy mindenki azokról beszél. Egyszerűen gyűlt a szemét a stúdiómban, és éreztem, hogy ezzel kellene valamit kezdeni. Zavart, hogy a növényi formákból, az organikus világból inspirálódom, és mégis a produktumban nincs meg az a plusz balansz, ami számomra szükséges. Így viszont, hogy már nem hagyok magam mögött hulladékot, tényleg 100%-ban felhasználok mindent a festményeimben.
- Miként fejlődik a művészi technikája, hogyan érkeznek az új inspirációk az életébe?
- A kihívás egy nagyon fontos pontja az életemnek, kell a nagy kérdőjel, ami elkezd mozgatni. Folyamatosan érnek ingerek a világ minden részéről, sokfelé utazom, olvasok, a hétköznapjaimban is annyi minden zavar, hogy ennek itt tudok teret adni. Az életben a receptoraim által gyűjtöm az információkat, és ami fönnakad, amit már nem tudok megemészteni, azt egy sokkal emészthetőbb formában visszaadom a világnak. Az új alkotásoknál más az anyagigény, és rengeteg mindenre kell figyelni. Egyrészt nagyon nehézkes a kivitelezés folyamata, mert minden alkotásom a földre leterítve készül, és miután ez egy nagy festővászon, valahogy be kell érni a közepére. Erre van egy speciális eszközöm, amivel a kép felett tudok gurulni, és nem okozok kárt a már elkészült munkarészeken. Az alkotói folyamat alapvetően egy kísérlet, ha nehézségek adódnak, akkor akár az iparban már jártasabb személyektől is segítséget kell kérni.
- Hongkong, Miami, Barcelona, Bécs, Budapest, Párizs, Lodi, Padova után most Kaposváron láthatók a munkái. Merre tovább a világban?
- A hongkongi galériatulajdonos, akivel kapcsolatban állok, Pekingben nyit egy új galériát, és szeretné, ha a nyitóeseményen az én munkáim szerepelnének, úgyhogy a kiállítás után Pekingbe utaznak a festmények. A másik irány Amerika, ahol folyamatosan keresem a kapcsolódásokat, szerencsére az élet mindig ad egy újabb lehetőséget, hogy ismertebbé tudjam tenni a munkásságomat.
Az Újraalkotott kő és a Greenish kiállítás 2024. október 30-ig tekinthető meg a kaposvári Vaszary Képtárban.
(Fotók: Beton újság)