Lapszámok

Pier Luigi Nervi munkásságának bemutatását követően megismerkedhettünk a Bauhaus-jelenséggel és Walter Gropius életművével, majd Le Corbusier szerteágazó munkásságáról olvashattunk. Ezt követően Kenzo Tanget, a modern japán építészet kimagasló egyéniségét vettük górcső alá. Ezután visszatértünk a Bauhaushoz és Breuer Marcell tevékenységét tanulmányoztuk. Körüljártuk a brutalista építészetet, és egyik művelőjének, Goldfinger Ernőnek építészeti tevékenységét. Az előző rész a finn építészet sajátosságait elemezte. Most a betonépítészet néhány különleges példáját szeretném bemutatni.

A művészetek városa, Rio de Janeiro, Brazília 2013 – Építész: Christian de Portzamparc
Elsőnek nagyot ugrunk és Dél-Amerikába, Brazília második legnagyobb városába látogatunk el. Rio de Janeiro 1960-ig Brazília fővárosa volt, és korábban, a 19. századig pedig a brazil császárok koronázóvárosa. Christian de Portzamparc francia építész és várostervező a marokkói Casablancában született 1944-ben. A művészetek városa (spanyolul Cidade das Artes) terve Rio de Janeiro egyik jelentős új városi negyedének mérföldkövévé vált. A művészeti komplexum egy nagy házra emlékeztet, amely a város felett helyezkedik el.

Mint az köztudott, Brazília építészete elválaszthatatlan Oscar Niemeyer nevétől, hiszen őt – és Lúcio Costát – bízták meg a kialakítani kívánt új brazil főváros, Brazíliaváros megtervezésével. A munkát úgy osztották be, hogy a várost Costa, a fontosabb épületeket Niemeyer tervezte. 1957-ben Niemeyer lett a város főépítésze. A jelentősebb, általa tervezett épületek a fővárosban a Nemzeti Színház, a város építőinek kis temploma, az elnöki palota, a székesegyház, a Palace szálloda, a parlament, az Igazságügyi Palota és több lakóház.

A művészetek városa, Rio de Janeiro, Brazília 2013 – Építész: Christian de Portzamparc

Felvetődik a kérdés, akkor miért nem Oscar Niemeyer építészetéről írok?
Nos azért nem, mert a Cristian de Portzamparc által tervezett komplexum formája a brazil építészet egy archetípusa előtt tiszteleg, így azt is mondhatjuk, hogy ez az alkotás Oscar Niemeyer munkásságát is idézi. A művészetek városa megjelenésével mintegy összefoglalja a korábbi évtizedek brazil építészeti alkotásait, azok formavilágát. A tető és a terasz vízszintes lemezei közötti íves betonfalak vitorla alakúak. A szerkezetre a betonhasználat, valamint a térfogatok és üregek közötti kölcsönhatás jellemző. Belül a helyszínen található az operaházzá alakítható egyedi koncertterem, valamint táncstúdió, kiállítótér, próbatermek, éttermek és médiakönyvtár. 1994-ben Christian de Portzamparc lett az első francia építész, aki elnyerte a rangos „Pritzker Építészeti Díjat”, és mindössze 50 éves volt akkor. A művészetek városa az építész 69 éves korában valósult meg.

Santiago Calatrava

„Adán Martín” nézőtere, Santa Cruz de Tenerife, Kanáriszigetek 2003 – Építész: Santiago Calatrava
Maradjunk még spanyol nyelvterületen. Santa Cruz de Tenerife az azonos nevű tartomány székhelye és Las Palmas de Gran Canaria mellett a Kanári-szigetek második fővárosa. A város meghatározó nevezetessége a kikötő, amely egyike az Atlanti-óceán legnagyobb kikötőinek. Santiago Calatrava spanyol építész, szobrász, szerkezetépítő 1951-ben született Benimámetben, a spanyolországi Valencia közelében. Calatrava karrierje kezdetén elsősorban hidakkal és vasútállomásokkal foglalkozott, melyek megjelenése, dizájnja új magasságokba emelte az építőmérnöki munkát. Az 1990-es évek végére Calatrava irodája végleg nemzetközivé vált, számos projekttel büszkélkedhetett Európában és Amerikában egyaránt.

Calatrava szokatlan, modern vonalvezetésű, jellegzetes, gyakran az emberi test vagy a természet formáiból merítő stílusa átmenetet képez az építészet és a szerkezetépítés között, folytatva a spanyol modernisták ilyen irányú hagyományát, mint tette azt Félix Candela vagy Antonio Gaudí. Az „Adán Martín” nézőtere a Santa Cruz de Tenerife kikötőjének ikonikus épülete. Az „Adán Martín” (korábbi elnevezése Auditorio de Tenerife) előadóterem és művészeti központ. A Santiago Calatrava által tervezett komplexum az Alkotmány sétányon található a kikötő déli részében.

„Adán Martín” nézőtere, Santa Cruz de Tenerife, Kanári-szigetek 2003 – Építész: Santiago Calatrava

A központ építését 1997-ben kezdték meg és 2003-ban fejezték be. Az auditórium megjelenésének köszönhetően Santa Cruz de Tenerife építészeti jelképévé vált megépítését követően. Egyes vélemények szerint emellett a spanyol építészet egyik emblematikus jelentőségű eleme is és ugyanakkor Tenerife szigetének egyik legfontosabb turisztikai látványossága. A névváltoztatásra 2011-ben került sor és az a Kanári-szigetek korábbi elnöke, Adán Martín Menis előtt tiszteleg, mert ő a kulturális központ felépítésének egyik fő támogatója is volt.

Az épület egy 23 000 m2 -es telken áll, amelyből a nézőtér 6471 m2 -t foglal el, két részre osztva. A kupolával megkoronázott nagyteremben 1616 ülőhely található, melynek mindkét oldalán orgonasípok bukkannak fel. A nézőtér abban különbözik a hagyományos kialakítástól, hogy hangforrásokkal próbálja körülvenni a hallgatót. A 422 férőhelyes kamaraterem kisebb méretben reprodukálja a szimfonikus terem amfiteátrumát. Az épület két oldaláról megközelíthető hallban található a sajtószoba, egy üzlet és kávézó. Az épületben van egy tucat egyéni öltöző, valamint fodrász, sminkes, jelmeztár stb. A külső két terasz a tengerre néz. Az épület híres nagy „ívének”, a boltíves tetőnek a vastagsága 15–20 cm között változik. Ez az egyetlen nagy ív, amelyet lent csak két pont támaszt meg, miközben úgy tűnik, hogy a hegye felfüggesztett, dacolva a gravitációval. A harmadik alátámasztási pont csak a tenger felől nézve válik láthatóvá, és a nézőtér az ausztráliai Sydney Operaházat idézi.

Zaha Hadid

Vitra tűzoltóállomás, Weil Am Rhein, Németország 1993 – Építész: Zaha Hadid
A Vitra Tűzoltószertár a Vitra Campuson található – a bútoripari cég és kulturális intézmény székhelyén. Az iráni születésű építész, Zaha Hadid projektje mellett a helyszín termelési létesítményeknek, múzeumoknak és építészeti ikonoknak is otthont ad. 1981- ben egy nagy tűz pusztított a területen, ez indította el a tűzoltóállomás ötletét. Hadid szoborszerű szerkezete egy megfagyott robbanásra emlékeztet. Az épület beton és acél tartóelemekből áll. Belül nyílt terek húzódnak a nyers falak között, színtelensége és szögletes formája szokatlan térélményt nyújt a látogatóknak. Ma a hely rendezvényeknek és kiállításoknak ad otthont.

Vitra tűzoltóállomás, Weil Am Rhein, Németország 1993 – Építész: Zaha Hadid

Zaha Hadid 1950-ben született az iraki Bagdadban és 2016-ban hunyt el Miamiban, az Egyesült Államokban. Zaha Hadid iraki-brit építész, művész és tervező, akit a 20. század vége és a 21. század eleje építészetének jelentős alakjaként ismertek el. Hadid egyetemi hallgatóként matematikát tanult, majd 1972-ben beiratkozott az Architectural Association School of Architecture-ba. A hagyományos építészeti rajzok alternatív rendszerét keresve, a szuprematizmus és az orosz avantgárd hatása alatt, Hadid a festészetet tervezőeszközként, az absztrakciót pedig vizsgálati elvként fogadta el, hogy „újravizsgálja a modernizmus meghiúsult és nem tesztelt kísérleteit, és hogy az építés új területeit tárja fel”.

Vitra tűzoltóállomás, Weil Am Rhein, Németország 1993 – Építész: Zaha Hadid

A Vitra tűzoltóállomás egy 852 m²-es épület, amelyben a tető és a falak látható, helyben öntött monolit betonból készülnek, ezt nevezzük látszóbetonnak. A geometrikus kialakítás és az erőltetett perspektívák a mozgás és a lendület érzetét adják. Építése 1991-ben kezdődött és 1993-ban fejeződött be. Az épület külseje éles szögű síkfelületekből áll, melynek építészetét a dekonstruktivizmushoz hasonlították. A dekonstruktivizmus a modern építészettel újrakezdett fejlődési görbe legújabb szakasza. Nem divathóbort, mint ahogy azt ma még sokan értetlenül fogadják, hanem a valóság természetéről, a hozzá fűződő viszonyunkról nyert új ismereteink építészeti vetülete. Az 1981. évi nagy tűz pusztítása után Nicholas Grimshaw építészt bízták meg, hogy a megrongálódott gyáregyüttest tervezze újjá. Eredeti javaslata egy egységes épületsor volt, azonban a cég úgy döntött, hogy különböző stílusú épületekből álló gyűjteményt hoz létre. Így bízták meg Zaha Hadidot a Vitra tűzoltóállomás tervezésével – és a látvány önmagáért beszél.

Felhasznált irodalom:
Concrete Architecture: 5 Buildings to Know: https://aestheticamagazine.com/concrete-architecture-5-buildings-to-know/, 2024
Aesthetica Magazine Ltd. Rio de Janeiro: https://hu.wikipedia. org/wiki/Rio_de_Janeiro, 2024. június 13.
Christian de Portzamparc: https:// en.wikipedia.org/wiki/Christian_de_ Portzamparc, 2023. december 19.
Oscar Niemeyer: https:// hu.wikipedia.org/wiki/Oscar_Niemeyer, 2022. december 20.
Santa Cruz de Tenerife: https:// hu.wikipedia.org/wiki/Santa_Cruz_ de_Tenerife, 2024. március 24.
Santiago Calatrava: https:// hu.wikipedia.org/wiki/Santiago_Calatrava, 2023. június 13.
Auditorio de Tenerife: https:// en.wikipedia.org/wiki/Auditorio_de_Tenerife, 2024. június 19.
Zaha Hadid: https://en.wikipedia. org/wiki/Zaha_Hadid, 2024. június 17.
Vitra Fire Station: https://en.wikipedia.org/wiki/Vitra_Fire_Station, 2024. június 29.
Bonta János: Dekonstruktivizmus az építészetben, Építés – Építészettudomány, Akadémiai Kiadó, Budapest 2001

(fotók: 123fr.com, Wikipedia)