Lapszámok

Nemcsak lakóházak, lakások, hanem irodaházak, szállodák, áruházak, közintézmények felújítása, átépítése esetében is központi kérdés a burkolatcsere. A régi parketta, szőnyegpadló vagy hidegburkolat helyére új kerül a folyosókon, a szobákban, a vizes helyiségekben. A régi burkolat bontásakor gyakran felmerül, hogy megmaradhat-e a régi cementesztrich padozat, vagy minden esetben fel kellene azt is bontani és újat építeni.

Nyilvánvalóan csak akkor jöhet szóba ez a lehetőség, ha bontható úgy a burkolat, hogy lényegesen nem sérül meg a padozat. Az alábbi vizsgálati menetrendet javaslom a kérdés eldöntésére:

Először is célszerű a teljes területen eltávolítani a cserélendő burkolatot, hogy egyben lehessen látni a felületet. Meg kell nézni, hogy a felület mennyire egységes, milyen a felületi pórusszerkezet, mennyire porlékony, mennyire egyenletes a felületi geometria. Vannak-e repedések, mennyire repedezett, milyen a repedéskép, mekkora a repedések tágassága. A repedéseknél felhajlottak-e a padozat szélei, ugyanígy nézzük meg ezt a peremeknél is.

Figyeljük meg, hogy a padozat milyen vastag, egyenletes vagy változó vastagságú! Ezt a peremeknél, a csatlakozási hézagoknál lehet a legegyszerűbben megvizsgálni, de érdemes néhány kisebb átmérőjű lyukat fúrni, hogy lássuk a vastagságokat a lemezmezők középső tartományában, illetve hogy menynyire egyenletes a vastagság.

A szemrevételezés után kocogtassuk végig a területet, hogy üreges-e a padozat és az aljzat határfelülete. Régebben gyakoribb volt az ún. tapadóesztrich építése, mint a csúszóesztriché vagy úsztatott esztriché. A tapadóesztrich funkciója a közvetlen teherátadás az aljzatra, tehát akkor teljesít a tervnek megfelelően, ha nincs légrés, nincs üreg. Akkor jó a kontaktesztrich, ha tényleg tapad az aljzathoz. A csúszóesztrich, de még inkább az úsztatott esztrich (ami puhább, hő-, ill. hangszigetelő rétegre épül) a nyomóigénybevételeken kívül a hajlító-húzóigénybevételekre is meg kell feleljen.

A fenti vizsgálatok viszonyleg egyszerűen, kis eszközigénnyel és gyorsan elvégezhetők. Akkor érdemes továbblépni a vizsgálatokkal, ha az addigiak azt mutatták, hogy megfelelő tulajdonságú a meglévő esztrichpadozat. A megfelelőség eldöntéséhez továbbá az alábbi szempontokat javaslom még figyelembe venni:

Mi lesz az új funkció, milyen terhelést kell hordania az új burkolatnak? Lakás, szállodai szobák és mellékhelyiségei esetében általában a felületen megoszló és pontszerű terhelés 2 kN/m², irodai célok esetében a felületen megoszló terhelés 3 kN/m², pontszerű terhelés 4,5 kN, áruházak, éttermek esetében a felületen megoszló terhelés 5 kN/ m², pontszerű terhelés 7 kN (az adatokat az MSZ EN 1991-1-1 Eurocode ajánlásai szerint határozták meg, ha nincs egyéb előírás; 1 kN erő megfelel a köznyelvben 100 kg tömegnek). Azt kell tehát a vizsgálat eredményeként eldönteni, hogy a meglévő padozati szerkezet az új funkció terhelését tudja-e stabilan, biztonságosan, tartósan viselni.

Ha úgy látjuk, hogy az esztrichpadozat felülete nagyjából egységesen ép, egy-egy táblán 2-3 repedésnél nincsen több és ezek tágassága nem haladja meg az 1,0 mm-es nagyságot, a táblaszélek felhajlása a repedéseknél és a peremeknél 1,0 mm-nél kisebb, illetve nem alakult ki élfogasság, akkor van esély rá, hogy megmaradhat a padozat.

A funkciótól, azaz a terheléstől függően a vastagság is lényeges adat. 4–5 cm-nél vékonyabb régi esztrichpadozat kockázatos, különösen akkor, ha nem tapadóesztrichről van szó.

1. kép: Kb. 40 éves, de jó állapotú esztrichpadozat keresztmetszete, alkalmas az új burkolat fogadására

Abban az esetben, ha a fenti szempontoknak megfelel a meglevő esztrich, akkor érdemes mintát venni és megmérni az esztrichpadozat anyagának nyomó- és hajlító-húzószilárdságát a helyszínen vett mintából az MSZ EN 13892-2:2003 szabvány szerinti vizsgálattal. A vizsgálathoz 160 mm x 40 mm x 40 mm-es esztrichhasábokra van szükség, tételenként (területegységenként) legalább 3 darabra, ebből lehet szabványos eredményeket nyerni. Az eredményekből becsülhetünk egy-egy nyomó- és hajlító-húzószilárdsági osztályt, amit összevethetünk azzal az esztrich nyomó-, illetve hajlító-húzószilárdsági osztállyal, amit egy új építésű esztrichpadozat esetén megkövetelnénk. Az 1. kép egy megfelelő állapotú, kb. 40 éves esztrichpadozati mintát mutat, a 2. kép egy kb. 20 éves, gyenge minőségűt.

2. kép: Kb. 20 éves, de rossz állapotú esztrichpadozat keresztmetszete, nem alkalmas az új burkolat fogadására

Példaként írom, hogy egy normál lakótéri funkció és csúszóesztrich esetén megfelelő a CT-C20-F5 jelű esztrich, ami azt jelenti, hogy a cement kötőanyagú esztrich nyomószilárdságának az átlaga legalább 20 N/ mm², a hajlító-húzószilárdsága pedig legalább 5 N/mm². Ezek a szilárdsági értékek a frissen készített keverékből a szabványos sablonba való bedolgozás és annak tárolása, valamint 28 napos korban történő szilárdsági vizsgálata után állnak elő. Ha utólag veszünk ki mintát egy megszilárdult szerkezetből, akkor a kinyert mintahasábok vizsgálati eredményeinek nem kell elérniük a sablonba készített és tömörített hasábok szilárdsági értékeit. Ennek az az oka, hogy az esztrich, mivel viszonylag száraz, földnedves konzisztenciájú anyag, nehezebben tömöríthető az építési területen bedolgozva, mint az előregyártott sablonba. Éppen ezért megengedett, hogy a beépített szerkezetből vett minták szilárdsági vizsgálati értékei kisebbek legyenek, mint a sablonba bedolgozott minták szilárdsága. Például ha a kivett minta nyomószilárdsága átlagosan eléri a szabványos (tehát a friss keverékből szabványos sablonba vett és abban tárolt, majd aszerint vizsgált) minta nyomó- és hajlító-húzószilárdságának 70%-át, illetve az egyedi érték szerinti 60%-át, akkor az besorolható abba szilárdsági osztályba.

A példánál maradva ha a szilárdsági követelmény a csúszóesztrichre CT-C20-F5, akkor a meglevő esztrichpadozatból kivett, szabványos méretű mintákon elvégzett vizsgálatok nyomószilárdsági eredménye megfelelő, ha átlagosan 14 N/mm2 , illetve egyedi érték szerint 12 N/mm2 , hajlító-húzószilárdsági értékük pedig ha nem kisebb, mint átlagosan 3,5 N/mm2 és 3,0 N/mm2 egyedi értékét tekintve. Ezek a megfelelőség számszerűsített határértékei, ha ezzel egyenlő vagy ennél nagyobb értékeket kapunk, akkor a tárgyi szerkezet szilárdsága megfelel a követelményeknek.

A szilárdsági értékek az idő elteltével főleg a korróziós hatások és a karbonátosodás miatt szoktak csökkenni, ezért vizes helyiségekben inkább az esztrich cseréje javasolt még akkor is, ha a szilárdsági és egyéb jellemzők megfelelők. Száraz helyiségben és a bontás után 2–3 hónapon belüli újraburkolás esetén azonban nem kell számítanunk jelentős állagromlásra.

A felületi porlékonyság és a tapadószilárdság javítható a burkolás előtt csiszolással és alapozóréteg felvitelével, a szerkezeti szilárdság és az állékonyság azonban nem. Ezért fontosabbak a szilárdsági értékek, illetve azok megfelelősége. Ha úgy látjuk, hogy tartósan megfelelő a megmaradásra szánt esztrichpadozat, akkor a burkoló véleményét is kérjük ki, illetve a kellő gondosság keretein belül, mint szakkivitelező, ő maga is felelős azért, hogy milyen aljzatra építi fel az új burkolati rétegrendet. A felületi hibákat, repedéseket javítani kell. Kétség esetén kérjünk szakértői véleményt, illetve ha kételkedünk a megfelelőségben, akkor inkább cseréjük ki a régi esztrichpadozatot.

(fotók: a szerző)