VDZ-tanulmány a németországi CO₂- szállítási infrastruktúrára vonatkozó követelményekről
Az elkerülhetetlen CO₂-kibocsátások magas aránya miatt a cementés mészipar szén-dioxid-mentesítése és a hulladékégetés során nem lehet megkerülni a CO₂ megkötését, tárolását és felhasználását. „Németországban elengedhetetlen ezeknek az iparágaknak a CO₂-infrastruktúra-fejlesztése” – mondta Christian Knell, a Német Cementipari Szövetség (VDZ) elnöke. „Az idő pedig sürget: a cementgyártóknak és az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében részt vevő más iparágaknak 2040-re nagyrészt klímasemleges módon kell előállítaniuk termékeiket” – folytatta Knell. Egy tanulmányban a VDZ elemezte, hogyan nézhet ki egy német CO₂-csővezeték-hálózat, és milyen követelmények vonatkoznak a CO₂-infrastruktúrára. Annak érdekében, hogy a tanulmány eredményei a nemzetközi közönség számára is hozzáférhetők legyenek, most egy angol nyelvű összefoglaló is elkészült.
A VDZ nemrégiben közzétett „A németországi CO₂-infrastruktúra követelményei – A klímasemlegesség elérése a cement-, mész- és hulladékégető ágazatokban” című tanulmányával kiemeli az elkerülhetetlen várható CO₂-kibocsátást, és elemzi, hogyan alakulnak a rövid-, közép- és hosszú távú CO₂-szállítási követelmények a három ágazatban, valamint azt, hogyan kell megtervezni a CO₂-infrastruktúrát.
A CO₂-leválasztás időbeli fejlődése döntő fontosságú a szállítási követelmények szempontjából. „Sok cementgyártó a CO₂-leválasztási projektjeivel a kiindulási pontokban van. Ami hiányzik, az a nemzeti jogi keret és a megfelelő szállítási infrastruktúra” – hangsúlyozta Martin Schneider, a VDZ ügyvezető igazgatója.
A tanulmány fő forgatókönyve szerint a három vizsgált ágazat klímasemlegessége 2030-ban 6,5 millió tonna, 2035-ben mintegy 13 millió tonna, 2040-ben pedig mintegy 35 millió tonna éves szén-dioxid-szállítási igényt eredményez Németországban. A teljes mennyiség 2045-re 46 millió tonnára nő, mivel a biogén CO₂-részesedést is leválasztják, így végül még a negatív kibocsátások is elérhetők. 2035-től kezdődően a szomszédos országokból, Ausztriából, Svájcból és Franciaországból származó tranzitmennyiségek tekintetében is figyelembe kell venni az évi 15–20 millió tonna CO2 -ot.
A CO₂-csővezeték-hálózat legkésőbb 2035-ig történő gyors fejlesztése 20 év alatt mintegy 500 millió tonna szén-dioxid-megtakarítást tenne lehetővé a vizsgált ágazatokban. Érdemes megjegyezni, hogy ha a csővezetékes szállítás megkezdése jelentős késedelmet szenved, akkor összesen csak mintegy 230 millió tonna CO₂-megtakarítás érhető el. Ebben az esetben további 270 millió tonna CO₂ kerülne a légkörbe, és Németországban 2045-ig nem érnék el a klímasemlegességet.
Az elemzés egyértelműen azt mutatja, hogy közép- és hosszú távon, tekintettel a várható mennyiségekre, a CO₂ nagy részét csővezetéken kell szállítani. „Ebben az esetben döntő fontosságú a CO₂-csővezeték-hálózat korai létrehozása. Az első projektbejelentéseket a hálózatüzemeltetők tették meg, amelyek alapján ez a tanulmány bemutatja az országos CO₂-hálózat kilátásait” – magyarázta Manuel Mohr, a VDZ tanulmányának projektmenedzsere. Bizonyos esetekben azonban a vasúti és esetleg a hajón történő szállítás is fontos szerepet fog játszani, amint azt az elemzett forgatókönyvek is mutatják.
Ez különböző műszaki követelményeket eredményez az egyes szállítási lehetőségek tekintetében, ami közvetlen hatással van a szállítási lánc gazdasági hatékonyságára. Egy másik fontos tényező a helyszínek időben történő csatlakoztatása a CO₂-infrastruktúrához. Különösen a vasúti és a hajóközlekedés esetében van szükség jelentős beruházásokra a telephelyek átfejtési infrastruktúrája terén is.
Az idő múlásával a CO₂-leválasztás gyors fejlődéséhez a CO₂-szállítás mellett a CO₂-tárolók szükséges kapacitása is kulcsfontosságú tényező. Jelenleg számos tárolási projektet terveznek és fejlesztenek más európai országokban, ami azt jelenti, hogy a 2030-as évektől jelentős tárolókapacitások várhatók – feltéve, hogy a tervek szerint valósulnak meg. „Németországot arra felszólítják fel, hogy járuljon hozzá az európai tárolási infrastruktúra fejlesztéséhez, és vállaljon felelősséget saját CO₂-kibocsátásáért. A szén-dioxid tárolásáról és szállításáról szóló törvény (KSpTG) tervezete nagyon ígéretes, mivel célja, hogy lehetővé tegye a kereskedelmi tengeri tárolást és csővezetékes szállítást Németországban” – mondta Schneider.
A VDZ tanulmánya az azonosított, 4 800 kilométer hosszú német CO₂-csővezeték-hálózat megépítéséhez szükséges beruházást mintegy 14 milliárd euróra becsüli. Ez tonnánként 25–35 euró CO₂-vezetékes szállítási költséget eredményez. A CO₂ 500 km-nél hosszabb vasúti szállítása esetén tonnánként 35–60 euró CO₂-költséggel számolnak. Ezek a költségek rövidebb szállítási távolságok esetén alacsonyabbak lehetnek.
Az infrastruktúra kiépítése mellett az energiaszükségletet is figyelembe veszik. „A CO₂ leválasztása általában nagyon áramigényes. Ez az oka annak, hogy Németországban a klímasemleges cement- és mészgyártáshoz szükséges megújuló energia iránti kereslet a mai szinthez képest csaknem négyszeresére fog nőni – 4,7 TWh-ról körülbelül 17 TWh-ra 2045-re” – hangsúlyozta Schneider. A három ágazat hőenergia-igénye évente közel 100 000 TJ-val, vagyis a jelenlegi helyzethez képest 20%-kal fog növekedni.
„A CO₂-infrastruktúra kiépítése azonban nem csak technikai kihívás. Mindenekelőtt kulcsfontosságú előfeltétel a társadalmi és politikai támogatás, valamint a gyors végrehajtáshoz szükséges jogi keret. Ez utóbbinak legkésőbb 2024. végéig meg kell valósulnia, ha az iparágakban a CO₂-leválasztásra irányuló projekteket a tervek szerint végre akarják hajtani” – hangsúlyozta Knell, a VDZ elnöke.
A VDZ „Requirements for a CO₂ infrastructure in Germany” (A németországi CO₂-infrastruktúrára vonatkozó követelmények) című tanulmányának vezetői összefoglalója ingyenesen letölthető a következő internetcímről: https://vdz.info/co2transport
(fotók: Beton újság)