Asztalos István: Betonépítészet a nagyvilágban - Goldfinger Ernő magyar származású brutalista építész
Pier Luigi Nervi munkásságának ismertetését követően megismerkedhettünk a Bauhaus-jelenséggel és Walter Gropius életművével, majd Le Corbusier szerteágazó munkásságáról olvashattunk. Ezt követően Kenzo Tanget, a modern japán építészet kimagasló egyéniségét vettük górcső alá. Ezután visszatértünk a Bauhaushoz és Breuer Marcell elismerésre méltó tevékenységét fedezhettük fel. Most ismét egy olyan építész alkotásaival ismerkedünk meg, akinek szintén magyarok a gyökerei.
Goldfinger Ernő
Mi is az a brutalista építészet?
Ahhoz, hogy jobban megismerjük Goldfinger Ernő tevékenységét, egy újabb kori építészeti irányzatot kell megvizsgálnunk. A brutalizmus nem is annyira egy mozgalmat, mint inkább egy időszakot jelöl, amely az 1950-es évektől az 1970-es évekig tartott. A brutalista építészet fogalmát és eredetét többféleképpen magyarázzák. Az biztos, hogy Angliából indult ki, de az inspirációt Le Corbusier műveitől kapta.
Az egyik elmélet szerint a brutalizmus szó a francia „béton brut”-ból származik, és „befejezetlenséget” vagy „nyers betont” jelent, amelynek létrehozását egy svéd műépítésznek, Hans Asplundnak tulajdonítják. Angliába úgy került, hogy angol kollégák svédországi látogatásuk során ismerkedtek meg vele, majd hazatérve fiatal építészek körében elterjesztették.
Egy másik elmélet szerint a kifejezés az angol William Butterfieldnek köszönhető, akinek építészete eltért a hagyományos klasszikus elemektől, ezért ezt „csúnyának” nevezték és a brutalizmus fogalmát az ő építészetére használták.
Bármi is az igazság, az biztos, hogy a brutalistának nevezett épületek fő jellemzője a nyersbeton alkalmazása és az erős, robusztus épületelemek használata. Az akkori betontechnológiai lehetőségek ezt még fel is erősítették, mivel a zsaluzatból kikerülő betonfelületek nem voltak tökéletesen simák, és több-kevesebb fészek, illetve lunker jellemezte azokat. Mint minden esztétikai kérdés, ez is szubjektív, és lehet arról vitatkozni, hogy ezek szépek-e vagy csúnyák, ahogy eleinte William Butterfield épületeit jellemezték. Mindenesetre mai szemmel nézve ezek az épületek funkcionálisan letisztultak és maguk a formák jelentik a dekoratív építészeti elemeket.
Boston City Hall – G. Kallmann és N. M. McKinnell terve
Hogyan lett Goldfinger Ernő a brutalista építészet képviselője?
Goldfinger Ernő Budapesten született 1902. szeptember 11-én és Londonban hunyt el 1987. november 15-én, 85 éves korában. Születése után nem sokkal Erdélybe került és gyermekkorának egy részét Szászrégenben töltötte. Iskoláit már részben Budapesten, majd Ausztriában, illetve Svájcban járta ki. Ezt követően, 18 éves korában, Párizsban folytatott egyetemi tanulmányokat. Közben Jaussely építész műtermében is dolgozott, és 1923-ban iratkozott be az École des Beaux Arts-ba, amely képzőművészeti iskola már több mint 350 éves múltra tekint vissza, és falai között számos nagy európai művész tanult. Később ő is kapcsolatba került Auguste Perrettel – mint jó 15 évvel azelőtt Le Corbusier –, és ebben a műhelyben is képezte magát. 1924-ben nyitott Szivessy Andrással közös irodát Párizsban. Eleinte lakberendezési tárgyakat tervezett és közben tanulmányutakra is jutott ideje, mert bejárta Görögországot, Törökországot, Palesztinát, Egyiptomot és a legfontosabb európai országokat is, így mondhatni, hogy Le Corbusier nyomdokain haladt. Két évig városépítészeti tanulmányokat folytatott, majd részt vett a CIAM athéni kongreszszusán. 1934-ben telepedett le Angliában. Fokozatosan emelkedett az elismertség lépcsőfokain, és az 1950-es évekre bontotta ki igazán építészeti szárnyait. Ekkor alkotta legnagyobb szabású épületeit, mesterien megformált családi házait és komoly középületeit. Munkásságának kimagasló elismeréseként 1971 októberében a Királyi Művészeti Akadémia a rendes tagjai közé választotta őt. Erről az intézményről azt kell tudni, hogy III. György brit király alapította még 1768-ban Londonban.
A Királyi Művészeti Akadémia székhelye jelenleg a londoni Burlington-ház
Goldfinger Ernő építészeti tevékenysége
A második világháború után Goldfinger megbízást kapott a Daily Worker újság új irodáinak és a Brit Kommunista Párt központjának megtervezésére. Az 1950- es években két londoni általános iskolát s tervezett előregyártott betonelemekből, melyeket téglabetétekkel dekorált. Az iskolák a Putney-i londoni megyei tanács számára és megbízásából épültek.
Goldfinger sokoldalúságát jellemzi, hogy George Coles délkelet-londoni Trocadero mozijának helyén az Egészségügyi Minisztérium számára tervezte meg az Alexander Fleming Házat, valamint az 1966-ban megnyílt, de azóta lebontott Odeon Elephant & Castle-t.
A brit kormány annak érdekében, hogy megoldja a második világháborút követő hatalmas lakáshiányt, amely világégés következtében közel 4 millió ház pusztult el vagy rongálódott meg, komoly fejlesztésekbe fogott. Ennek során a megoldást a sokemeletes épületekben kezdték megtalálni, melyhez Goldfingerben partnerre találtak. Goldfinger Ernő így lett a toronyházak tervezőjeként ismert Angliában.
A korszak legjelentősebb épületei közé tartozott a 27 emeletes Balfron Tower és a szomszédos, tizenegy emeletes Carradale-ház Poplarban, amelyek mintául szolgáltak a Kensal Townban található hasonló 31 emeletes Trellick-toronyhoz. Ez a három épület a brutalista építészet figyelemre méltó példájának és Goldfinger fő életművének tekinthető.
A Balfron Tower egy 26 emeletes lakóépület Poplarban, a Tower Hamletsben, Kelet-Londonban. Brutalista stílusban épült, és a Brownfield Estate részét képezi, amely a Chrisp Street Market és az A12-es Blackwall alagút északi megközelítése közötti szociális lakások területe. Goldfinger Ernő tervezte 1963-ban a londoni megyei tanács számára, majd 1965–67 között a GLC építette meg, és 1996 óta műemléki védettségű épület. A Balfron-torony 84 méter magas, és 136 lakást, illetve 10 kislakást tartalmaz. A felvonóakna egy külön kiszolgálótoronyban helyezkedik el a mosókonyhákkal és a szemétledobókkal együtt, és nyolc hídátkötéssel csatlakozik a lakótoronyhoz.
A Trellick Tower egy 31 emeletes panelház North Kensingtonban, London Kensington és Chelsea kerületében. Ez az épület, amely sokban hasonlít a Balfron-toronyhoz, Goldfinger Ernő legismertebb műve. 1972-es felépülésének idejére már divatjamúltnak volt tekinthető, a közelmúltban azonban magával az építésszel együtt reneszánszát éli. A 98 méter magas épületet 1998-ban a brit örökségvédelmi hivatal műemlékké nyilvánította. Épületei közül a Trellick toronyház futotta be a legnagyobb karriert. A kényelem növelése érdekében saját óvodát, orvosi rendelőt, idősek klubját, mosodát, hobbiszobákat, üzleteket is kialakítottak, így az épület önellátó lakóegységként tudott működni. Goldfinger maga is odaköltöztette irodáját, onnan irányította a projekt munkálatait öt éven keresztül. Mára a torony szinte szimbólum: jellegzetes sziluettje pólókon, bögréken szerepel, megjelent számos filmben és együttesek klipjeiben is. A Depeche Mode például itt forgatta a Little 15 című szám videóklipjét.
Goldfinger Ernő, a magánember és hagyatéka
A szakmai nagyság átka, hogy Goldfingerről emberként kevés jót jegyeztek fel. Humortalan embernek ismerték, aki sokszor kapott dührohamot különböző élethelyzetekben. Néha kirúgta az asszisztenseit, ha szerinte tréfálkozásuk nem volt megfelelő. Egy alkalommal pedig erőszak - kal kiutasította az irodájából két leendő ügyfelét, mert azok olyan korlátozásokat akartak kiszabni a tervére, amely számára nem volt elfogadható.
A Balfron-torony Poplarban
Egy golfpályán, ahol Goldfinger Ernő - ről folytatott megbeszélést Ian Fleming Goldfinger egyik unokatestvérével és megismerve annak jellemét arra a követ - keztetésre jutott, hogy Ernőről nevezze el James Bond ellenfelét, a gonosztevő Auric Goldfingert.
Noha Goldfinger szívesen élt a saját épületeiben, azok abban az időben nem voltak népszerűek sem a közönség, sem sok posztmodern építész körében. A 20. század vége felé azonban Goldfinger mun - kássága felértékelődött. A Trellick Tower ma már II. fokozatú műemléképület, és mintegy designikonná vált, pólókon, fest - ményeken és a Blur „Best Days” című da - lának szövegében is megjelenik. A néhány magántulajdonban lévő, Goldfinger által tervezett lakás pedig magas áron cserél gazdát. A Balfron Tower és a Carradale House szintén a II. osztályú műemlékek listáján szerepel, míg Goldfinger stúdió - jának szomszédos épülete, a 14 emeletes Glenkerry House lakásszövetkezetként mű - ködik, és az ilyen típusú épületek kezelése mintájának tekinthető.
2000-ben Goldfinger Ernő hagyaté - ka jelentős pénzösszeggel támogatta a Magyarország és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatokat azzal, hogy fiatal magyar építészhallgatókat szponzorált az Egyesült Királyságban tanulni, utazni vagy dolgozni. A szándékuk az volt, hogy tiszteljék az eredményeit, a hivatása iránti elkötelezettségét és honfitársainak életre szóló támogatását. 2002 és 2011 között hat RIBA Goldfinger-ösztöndíjat ítéltek oda.
A Trellick-torony Kensal Town-ban
Felhasznált irodalom:
Goldfinger Ernő: https://hu.wi - kipedia.org/wiki/Goldfinger_Er - n%C5%91, 2023. november 26.
Ernő Goldfinger: https://en.wi - kipedia.org/wiki/Ern%C5%91_ Goldfinger, 2024. február 19.
Brutalista építészet: https://hu.wikipedia. org/wiki/Brutalista_%C3%A9p%C3%AD - t%C3%A9szet, 2023. január 5.
École des Beaux-Arts: https:// en.wikipedia.org/wiki/%C3%89co - le_des_Beaux-Arts, 2024. ja-nuár 23.
Királyi Művészeti Akadémia: https:// hu.wikipedia.org/wiki/Kir%C3%A - 1lyi_M%C5%B1v%C3%A9sze - ti_Akad%C3%A9mia, 2023. november 25.
Ian Fleming: https://hu.wikipedia. org/wiki/Ian_Fleming, 2024. január 31.
(képek: https://hu.123rf.com/)