Köszöntő
A mostani rohanó és gyakran változó világban az építőipar olyan, mint a hullámvasút. Egyszer fent vagyunk, minden a legnagyobb rendben van, aztán nagyon gyorsan lent találjuk/találhatjuk magunkat. Emiatt a szakmánknak mindig alkalmazkodnia kell a változó körülményekhez, de leginkább azoknak, akik betongyártással foglalkoznak.
Változó világunk és az újabb és újabb szabályozások miatt mindig résen és készenlétben kell lennünk.
A fenntarthatóság, az életciklus-szemlélet új fogalmakkal álltak elő, ilyen a karbonlábnyom is, ami miatt sajnos kényszerpályára kerültünk. Sok munkát a kivitelezők már csak úgy nyernek el, ha igazolni tudják, hogy mennyivel csökkentették a kibocsájtott szén-dioxid mennyiségét az építőanyagok, elsősorban a beton alapanyagai, a cement kiválasztása során. Elfelejtkeznek a kalcium-hidroxid körforgásáról (a beton karbonátosodása), az erdők telepítéséről, amelyek fontos szerepet játszanak a szén-dioxid megkötésében.
A fentiek alapján a szakmának az alábbi fő feladatokkal kell foglalkoznia:
- Innovatív alkotó anyagok fejlesztése,
- A beton tulajdonságainak és teljesítményének javítása,
- A beton típusai és a hozzájuk kapcsolódó eljárások, üzemek és az építőiparban való felhasználásukra vonatkozó technikák,
- Tesztelési (vizsgálati) és minőség-ellenőrzési folyamatok.
A cél az, hogy a szakemberek nemcsak a betontechnológia területén belül szerezzenek mélyreható ismereteket a legkülönfélébb témákról, hanem minden más építőanyag gyártása során keletkező selejt vagy melléktermékek kiküszöböléséről is.
A szakma magas szintű gyakorlóinak az egyetemekkel együttműködve minél hamarabb pillanatképet kell adniuk a beton világának jelenlegi és várható jövőbeni helyzetéről.
Remélem, hogy a szakmai újságok rendszeres időközönként felülvizsgálatot tartanak, hogy megfelelően tükrözni tudják az anyagok, a technikák, az új technológiák (pl. 3D-betonnyomtatás) és szabványok változásait. Továbbá be kell hozni a digitalizáció terén az építőiparban való erős lemaradásunkat a többi ágazatokhoz és országokhoz képest is, mert sajnálatos módon e területeken lassú az építőipar felzárkózása. Pedig a digitalizáció segítségével a munkaerő és a szakértelem hiányát tudjuk pótolni.
A karbonlábnyom-csökkentés miatt az Európai Unió meg fogja tenni a szükséges lépéseket, új szabályokat fog létrehozni, hogy megszüntesse vagy a minimálisra szorítsa a CEM I. típusú cement gyártását. Ha a II. típusú kiegészítőanyagoknak (kohósalak, pernye) is csökkenteni kell a mennyiségét, akkor két lehetőségünk lesz:
- Inert anyagok pl. mészkőliszt nagyobb mennyiségben, 20–35%-ban való alkalmazása.
- II. típusú puccolános anyagok alkalmazása (pl. perlit, trassz stb.), amelyek vízmegkötő képessége magas és a cement minőségét is befolyásolja.
A karbonlábnyom csökkentése érdekében felértékelődik a betonüzemek szerepe, ami aztán újabb irányelvek kidolgozásához vezethet. Amennyiben ez így alakul (a tendencia ezt mutatja), akkor az MSZ 4798:2016 és MSZ 4799 szabványokat és azok mellékleteit akár évente felül kell majd vizsgálni. Továbbá bővíteni és ki kell majd egészíteni a szabványokat is, hogy aktualizálni tudjuk a jövő elvárásainak megfelelően. Pl. ha egy betonüzem CEM I. típusú cementhez fog adagolni bármilyen kiegészítőanyagot, akkor azt hogyan lehet összevetni a cementgyári szabványos cementekkel, mert egyelőre csak a cementgyárak adhatnak ki teljesítmény-nyilatkozatot a cementekről.
Nagy munka áll előttünk. Önzetlenül, mindent beleadva kell tevékenykednünk a szakma és az országunk érdeke miatt. A szakma széles körű összefogására van szükség, mert egy szervezet vagy egyetem önmagában nem tudja megoldani a feladatot. Eddigi tapasztalataim alapján sajnos kevesen vagyunk, akik részt vállalunk ebben a nemes feladatban, de reméljük, a jövőben ez változni fog.
Dr. Nehme Salem
egyetemi docens, tanszékvezető
BME Építőanyagok és Magasépítés Tanszék
(fotó: Gyukics Péter)