Lapszámok

Pier Luigi Nervi munkásságának ismertetését követően megismerkedhettünk a Bauhaus-jelenséggel és Walter Gropius életművével, majd Le Corbusier szerteágazó munkásságáról olvashattunk. Most egy nagyot ugrunk és ellátogatunk Japánba, ahol Kenzo Tange műveit tekintjük át. Kenzo Tange a modern japán építészet kimagasló egyénisége, aki műveiben ötvözi a hagyományos távolkeleti architektúra elemeit a modern építészettel és a vasbeton adta lehetőségekkel. Munkássága kapcsolódik Le Corbusier tevékenységéhez, mert az ő hatására lett építész. Kenzo Tange műveivel is már korán szembesültem, mert 1976 karácsonyán kezembe vehettem egy Kenzo Tange-ről szóló könyvet szintén Breiter Artúr, a Középülettervezési Tanszék egykori oktatója jóvoltából.

Kenzo Tange, a japán építész

Kenzo Tange 1913. szeptember 4-én született Sakaiban, Japánban. Életének első szakaszát a kínai Hankowban és Sanghajban töltötte, majd ő és családja visszatért Japánba, miután értesült egyik nagybátyja haláláról. Sanghaji lakhelyük zöld pázsitjával és vörös téglájával ellentétben a Tange család egy nádtetős parasztházban telepedett le egy dél-japán szigeten, Shikokun fekvő kisvárosban, Imabariban. A középiskola befejezése után Tange 1930-ban Hirosimába költözött, hogy középiskolába járjon. Itt találkozott először a svájci származású, francia Le Corbusier munkáival. A moszkvai központi szakszervezeti székház (Centoszojuz) rajzainak felfedezése egy külföldi művészeti folyóiratban meggyőzte őt arról, hogy építész legyen. Mielőtt Kunio Mayekawa műtermében töltött néhány évet, a tokiói egyetemen szerzett építészi diplomát 1938-ban. Ő Japán egyik legismertebb építésze, a funkcionalizmust merész vonalú tervezéssel, a „kagylószerkezettel” ötvöző fantáziadús újító, az építészeti metabolizmus létrehozója. A japán Metabolista csoportot négy építész, valamint egy építészkritikus alapította az 1960-as tokiói világkonferencia alkalmából. Kiáltványuk bátorsága, dinamizmusa és minden eddigit fölülmúló fantáziája az egész világot ámulatba ejtette. A metabolisták „atyja” azonban Kenzo Tange volt, akinek építészeti irányvonala és várostervei nagy befolyással voltak a csoport fiatal tagjaira, és egyben közvetlen kapcsolatot is biztosított számukra a világ építészeti elitjével a CIAM-csoport találkozói kapcsán. 1946-ban Tange adjunktus lett a tokiói egyetemen, és megnyitotta a Tange Laboratóriumot. Karrierjét az 1949-ben megnyert tervpályázat indította el, amelyet a hirosimai Békeparkra írtak ki. 1963-ban a Városmérnöki Tanszék professzorává léptették elő. Az évek során Kenzo Tange számos megtisztelő kitüntetésben részesült, a modern japán építészet második generációjának kiemelkedő jelentőségű tagja volt. Magas kort ért meg és 2005. március 22-én (91 évesen) hunyt el Tokióban.

[1] - Kenzo Tange 1981-ben Amszterdamban

Japán nyitása a nagyvilágra

1854 februárjában egy kilenchajós flottával megjelent Perry admirális az Edo-öbölnél, a mai Tokiónál. Perry admirális és hadihajói elérték, hogy a japán kikötők megnyíljanak a nyugati államok számára. A fenyegetés hatására március 31-én a japánok aláírták a kanagavai egyezményt, és ezzel véget ért a szigetország kétszáz éves elszigeteltsége. Perry admirálisnak köszönhető, hogy az Amerikai Egyesült Államok felzárkózhatott Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország mellé Kelet-Ázsia gazdasági kizsákmányolásában. Ezt követően 1864-ben az európai hatalmak japán városok ellen támadtak a tengerről. Az ismételt nyugati behatolások nyomán a feudális japán államból monarchia születik és 1890-ben megalakul japánban az első kétkamarás parlament. Komoly fejlesztések történnek (vasutak, nagyvárosok, gőzhajózás, modern fegyveres hadsereg stb.), melynek következtében Japán megnyeri a Kína ellen 1894-95-ben folytatott háborút, majd az 1905-ben szintén megnyert orosz–japán háború Japán nagyhatalmi pozícióját végleg megerősíti. Japán mai lakossága az évezredek előtt Kínából bevándorolt mongoloid népből származik és évszázadokon át a kínai kultúra és művészet gyarmata volt. A japán emberre a természethez való kötődés a jellemző, amelynek náluk nagyobb szerepe van, mint Európában vagy Amerikában. Az elszigetelődés megszűnésével a külföldi tőke is beáramlik és nagyszabású építkezések is kezdődnek. Így jön létre az amerikai Frank Lloyd Wright tervei nyomán a – később lebontott – tokiói Hotel Imperial épülete is, amely talán az első vasbetonvázas épület volt Japánban, és ez volt az első épület is, amely nem dőlt össze a gyakori földrengések hatására.

A hirosimai Békeparkban elhelyezett vasbeton Kenotáfium

Kenzo Tange építészeti alkotásai

Miután Kenzo Tange megnyerte a hirosimai Békeparkra 1949-ben kiírt tervpályázatot, a következő évek egymás után meghozták számára a megbízásokat, a tervpályázati sikereket és a kitüntető elismeréseket. 1953 után sokat járt Európában és Amerikában is. A CIAM-csoport feloszlatása előtt részt vett a tárgyalásokban, később pedig megkísérelte a modern építészek közötti együttműködés fenntartását.

Az első épülete, amely Kobe városában megvalósult, egy kiállítási csarnok volt 1950- ben. Szintén egyik korai alkotása volt az 1952-53-ban megépült együttes, amelyet a Shikoku-szigeten fekvő Matsuyamába tervezett. A létesítmény két kör alaprajzú csarnokból áll. A nagyobbik átmérője 55 m volt és 1400 néző számára biztosított ülőhelyet, ahol tornaünnepélyeket, hangversenyeket és más hasonló produkciókat lehetett bemutatni. Az ehhez csatlakozó kisebbik csarnok oktatási célokat szolgált. A két csarnokot egy alacsony irodaszárny köti össze. A nagyobb csarnokot lefedő vasbeton héjkupolát a kerület mentén elhelyezkedő oszlopok támasztják alá. Megépítése előtt egy 1:20 méretarányú modellen végzett kísérlettel kellett igazolni, hogy ellen tud-e majd állni a szerkezet egy esetleges földrengésnek. E nagyobb héjszerkezet domború, míg a kisebb homorú, és azt középen egy pillér is alátámasztja.

Az első nagyobb szabású megbízáshoz szintén tervpályázat nyerteseként jutott. A tokiói városháza megvalósult terve csak a harmadrésze az eredeti kompozíciónak, és Kenzo Tange maga is bosszúsan bizonygatja az alkotásait ismertető könyvében, hogy ő hogyan képzelte el azt eredetileg és elhatárolja magát a rákényszerített kompromisszumoktól. Az együttes, amely 1957-ben készült el, az eredeti tervek szerint tartalmazott egy tízszintes épületet, mellette egy húszemeletes felhőkarcolót és a kettőt összekötő, hajlított tetővel lefedett közösségi csarnokot. A megvalósult épület alig jelent eltérést a kortárs tervezők sablonos irodaépületeitől. Nem szerencsés az épület kapcsolata a környezettel a rendkívül szűkös terület miatt, amelyet egy ilyen városközpont rendeltetésű épület céljára biztosítottak a tervező számára.

A tokiói városháza

Kenzo Tange ezenkívül még több központi épületet, városházát tervezett, például Kagawa tartomány székvárosába, Takamatsuba, vagy Imabariba és a dél-japáni Kurashikibe. Mint már említettem, Kenzo Tange sosem dolgozott külföldi mesterek műtermeiben. Nem volt kapcsolata Le Corbusier-vel sem, mégis hatottak alkotásaira a francia mester munkái. Ezen alkotások közé sorolható a Tokió egyik városrészében, Bunkyo Ku-ban lévő katolikus templom helyén felépült új Mária Katedrális. Az eredeti templom a második világháborúban súlyosan megsérült és újjáépítésére tervpályázatot írtak ki, amelyet Kenzo Tange 1961-ben megnyert. A templomot végül 1963-64-ben építették meg. A romboid alakú alaprajz fölé egy 25 méter magasságban lévő kereszt alakú felülvilágító illeszkedik, szinte lebeg a falak fölött. A felülvilágító egyes ágai között nyolc hiperbolikus paraboloid alakú betonhéj feszül, belül nyersen hagyott felületekkel és hullámos rozsdamentes acél lemezekkel fedve. A monumentális hatást a 60 méter magas nyersbeton torony fokozza.

A Mária Katedrális Bunkyo Ku-ban

Kenzo Tange hosszú élete során igen sok épületet tervezett, amelyek bemutatása meghaladja e cikk terjedelmét. Egy fontos alkotásáról azonban feltétlenül meg kell emlékeznünk. Az 1964-es tokiói olimpia volt az első, amelyet már sugároztak a tv-állomások, mozifilmet is forgattak belőle, és a róla készült fotók a világsajtó címlapjaira kerültek. Japánnak pedig ez olyan volt, mint egy nehéz, de felszabadult sóhaj, amely nagyban hozzájárult az ország önbizalmának helyreállításához és gazdasági hatalma kiteljesedéséhez.

Kenzo Tange 1961-ben kapott megbízást a tokiói olimpiai csarnokok megtervezésére. Két csarnokot tervezett, amelyek terveit 1963- ban fogadták el és azok 1964 őszére meg is épültek. Azért is fontos ezek bemutatása, mert e két csarnok Tange életművének talán legfontosabb alkotásai. Azt láthatjuk ezekben, hogy hogyan lehet a modern építési technika adta szervezőerőket korunk embere térálmainak megvalósítására felhasználni. A két csarnok városképi szempontból is figyelemre méltó, mert a két emelet magasságban elhelyezett sétaút egyik és másik oldalán található a két csarnok, és mindezt hatalmas park veszi körbe. A gépkocsiparkolók, a bejáratok, a metróállomások mind részei az együttesnek és azokkal egységes kompozíciót alkotnak.

A tokiói olimpiai nagycsarnok

A nagy úszócsarnok alaprajza két egymáshoz képest eltolt félkör alakzat. A két szélen, ahol az egyik félkör felfedi a másik félkör középvonalát, helyezkednek el a nézőtér középmagasságába vezető bejárati rámpák. A nézőteret a két hatalmas vasbeton pillér között kifeszített acél kábelek, valamint a csarnok oldalfalai közé feszülő acélhálóra fekvő szigetelt fémlemezek fedik le. A csarnok két úszómedencét tartalmaz, az egyik a műugrók, a másik az úszók számára. A 16 246 nézőt befogadó létesítmény átalakítva akár jégpályának vagy más sportesemény befogadására is alkalmassá tehető.

A kisebbik csarnok alaprajza kört formál és a lefedésére szolgáló fémlemez héjat egyetlen perifériális vasbeton pillér tartja. E csarnok bokszmeccsek alkalmával 5351 nézőt tud befogadni. A magasba csavarodó tetőzet és a nagycsarnok hosszan elnyúló látványa e kor legszebb épületei közé sorolható.

Felhasznált irodalom: Kósa Zoltán: Kenzo Tange, Akadémiai Kiadó, 1973 Tange Kenzó: https://hu.wikipedia.org/ wiki/Tange_Kenz%C3%B3, 2023. szeptember 23. Kenzo Tange: https://en.wikipedia.org/ wiki/Kenz%C5%8D_Tange, 2023. november 1. Nyilas Ágnes: In memoriam Kiyonori Kikutake – a Metabolizmus múltja, jelene és jövője (1.), Építészfórum, 2012. 04. 20. Matthew C. Perry: https://hu.wikipedia. org/wiki/Matthew_C._Perry, 2023. június 22. Az 1964-es tokiói olimpia: https://www. octogon.hu/epiteszet/az-1964-es-tokioi-olimpia-visszaadta-japan-onbecsuleset-mindez-azonban-nem-ment-volna-az-epiteszet-n/, Octogon, 2020. augusztus 29. (fotók: [1] készítette: Hans van Dijk for Anefo - [1] Dutch National Archives, The Hague, Fotocollectie Algemeen Nederlands Persbureau (ANeFo), 1945-1989, Nummer toegang 2.24.01.05 Bestanddeelnummer 931-7193, CC BY-SA 3.0 nl, https://commons.wikimedia. org/w/index.php?curid=30756195; [2,3,4] https://hu.123rf.com/)