„Nyersanyagelőkészítés 100” – Centenáriumi rendezvény előadásokkal
A Miskolci Egyetem Műszaki Föld- és Környezettudományi Kar Nyersanyagelőkészítés és Környezettechnológia Intézete a jogelőd Érc- és Szénelőkészítési Tanszék alapítása 100. évfordulója alkalmából centenáriumi rendezvénysorozatot szervezett.
„A kutatási területek változtak az évek során, ehhez az intézet minden időszakban nagyon jól tudott alkalmazkodni” – nyilatkozta dr. Nagy Sándor, a Nyersanyagelőkészítés és Környezettechnológia Intézet igazgatója. „Most már az elsődleges nyersanyagok, tehát a bányászott nyersanyagokon kívül a másodlagos nyersanyagok kerültek fókuszba a kutatások kapcsán. Szoktuk ezt városi bányászatnak is nevezni” – emelte ki az intézetigazgató.
Tanszékalapítástól napjainkig
Az egykor ércelőkészítésnek, majd érc- és szénelőkészítésnek, később ásványelőkészítésnek, ma eljárástechnikának, nyersanyagelőkészítésnek, előkészítéstechnikának nevezett témakör, illetve szakterület már az 1735-ben Selmecbányán létrehozott Bergschule (Bányaiskola) képzési programjának is egyik fontos fejezete volt. Az ércelőkészítés tudományterület az 1762–1770 között akadémiává fejlesztett intézmény történetének selmeci időszakában a bányaműveléstan, a bányatan fontos része, tárgyköre volt. A szakmai ismereteket külön tárgyként, de 150 éven keresztül a Bányaműveléstani Tanszék keretében oktatták. Az 1867-es kiegyezést követően magyar intézményként működő Bányászati és Erdészeti Akadémia szervezeti felépítésében már Bányaművelés–Ércelőkészítéstan Tanszék elnevezés szerepelt. Az 1872-ben elfogadott átfogó akadémiareform keretében már felvetődött egy önálló tanszék létrehozása erre a tudományterületre, de a társadalmi és gazdasági problémák miatt erre nem kerülhetett sor. Az első világháború eseményeinek következtében 1918 őszén elrendelték a főiskola Selmecbányáról való elköltöztetését.
A Sopronba áttelepült főiskola az oktatás mellett azonnal komoly szakmai feladatokat is kapott a jelentősen megcsonkított ország nyersanyagellátásának, gazdaságának helyreállítása érdekében. Az egész országra kiterjedő, 1923-ban életbelépő felsőoktatási reform a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolán is új tanterveket és szervezeti változásokat is követelt. Ennek során a Bányászati Osztály (mai értelemben kar) keretében 1923 januárjában megalapították az Érc- és Szénelőkészítéstani Tanszéket. A tanszék tényleges működése azonban csak 1923 decemberében indulhatott meg, miután Finkey József 1923. december 15-én rendkívüli főiskolai tanári kinevezést és tanszékvezetői megbízást kapott.
A Sopronban alapított és működő tanszék, a Bányamérnöki Kar egyik tanszékeként, az 1949-ben a Miskolcon létesített Nehézipari Műszaki Egyetem szervezeti keretébe került és 1959-ben költözött Miskolcra. A tanszék elnevezése a szakmai-tudományos terület fejlődésével többször változott, így 1960-tól Ásványelőkészítési Tanszék, 1992-től Eljárástechnikai Tanszék, 2006-tól Nyersanyagelőkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézet (2015-től két intézeti tanszékkel), 2023-tól Nyersanyagelőkészítés és Környezettechnológia Intézet, két intézeti tanszékkel (Mechanikai Eljárástechnikai Intézeti Tanszék és Bioeljárástechnikai és Reakciótechnkai Intézeti Tanszék).
A programnak a Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottságának (MAB) székháza és a Miskolci Egyetem adott otthont.
(forrás és fotó: uni-miskolc.hu)