Lapszámok

Pier Luigi Nervi munkásságának ismertetését követően sokat gondolkodtam: mivel is folytassam ezt a cikksorozatot? Azután a szakirodalmakat áttekintve rájöttem: a Bauhaus hatása nem hagyható ki ebből a történetből. Még akkor sem, ha a Bauhaus nem kifejezetten a beton építészetével foglalkozik. A Bauhaus valójában egy sokkal átfogóbb, az 1920-as évektől az 1970-es évekig tartó jelenség, amely a modernista mozgalom része volt. Ugyanakkor gyakran halljuk a kifejezést, hogy „Bauhaus-stílusú ház”, de ezekre az épületekre pontosabb lenne a modernista épület megnevezés. Nézzük meg kicsit alaposabban, hogyan is alakult ki ez az építészeti irányzat.

A Bauhaus kialakulása
A modern építészet felé vezető úton a romantika építészetének ugyan voltak szórványos kísérletei, azonban a következő jelentős lépést a szecesszió tette meg. Az amerikai szecesszió jutott ezen az úton a legmeszszebbre. Az Amerikai Egyesült Államokban jött létre a Chicagói iskolának nevezett építészcsoport, amelynek tagjai a fém vázszerkezet alkalmazásában értek el kimagasló eredményeket. Ennek az iskolának Louis Sullivan (1856–1924) volt a legjelentősebb mestere, akinek egyik főműve a chicagói Carson, Pirie és Scott áruház acélvázas, 12 szintes épülete.

Párizs, Théâtre des Champs-Élysées, 1910–13

Az acélszerkezetek azonban tűz esetén veszélyeztették az építmények állékonyságát, továbbá a korrózióvédelmet is meg kellett oldani. Ennek ellensúlyozására a francia Auguste Perret (1874–1954) volt azok egyike, akik felismerték a vasbetonban rejlő előnyöket. 1903-ban vasbeton vázzal épített meg Párizsban egy hatemeletes lakóházat. A kitöltő falak felületdísze szecessziós, de azokat a takaratlanul megmutatott vasbeton szerkezeti váz foglalja keretbe. Másik jelentős alkotása az a színházépület, amely 1910–13 között épült fel, és amelyet az art déco építészet első mérföldkövének tekinthetünk (Párizs, Théâtre des Champs-Élysées). Korábban a vasbetont csak ipari célokra vagy bérházak építésénél használták. A 21 éves Le Corbusier 1908 és 1910 között szintén a Perret építészeti irodában dolgozott, itt ismerhette meg a vasbeton építészeti technikát. Perret színházépülete egyszerű téglalapalakú forma volt, geometrikus díszítéssel, az egyenes vonalak a jövőbeli art déco márkajegyei lettek. A színház belső terét is ilyen alkotások díszítették.

Az 1907-ben megalakult Deutscher Werkbund szövetkezés volt talán a következő lépcső a Bauhaus felé vezető úton. E szervezet fogalmazta meg a gyárosok, kereskedők, művészek, építészek és iparművészek új igényeit, amely a korszerű technika lehetőségeit helyezte előtérbe. Az új felfogás és a Werkbund egyik alapítója Peter Behrens (1868–1940) volt. Az ő berlini irodájában dolgozott Walter Gropius (1883–1969), aki első önálló munkájával új szakaszt nyitott a modern építészet fejlődésében. Gropius Berlinben született és ifjúkorának környezete a századforduló Németországa, a gyáripari fejlődés, egyben a társadalmi és művészeti forrongás színhelye volt.

Behrens az eklektikával szakító racionális építészet híve, a modern építészeti mozgalmak úttörője volt. Tervezési feladatain kívül tevékenysége kiterjedt a művészeti oktatásra és az iparművészeti formatervezésre is. Irodája az új művészeti törekvések központjává vált. A pályafutását itt kezdő Gropiuson kívül nála dolgozott még egy időben Mies van der Rohe és Le Corbusier is, akik szintén ekkor bontogatták szárnyaikat. E hatások következtében lettek mindhárman a modern építészet vezéralakjai. Gropius lett Behrens legközelebbi munkatársa és asszisztense. Ebben az időszakban ismeri fel Gropius az építészet megújhodásában az ipari építészet fontos szerepét. Önálló munkára vágyik, ezért 1910-ben kilép Behrens irodájából. Beutazza Európát és tanulmányozza az olasz, a francia, az angol és a holland építészek munkáit. 1911-ben csatlakozik a Werkbund-csoporthoz, majd ekkor tervezi meg az 1914-es kölni Werksbund kiállítás számára mintagyártelepét.

Pályafutását az első világháború szakítja meg, 1914-ben neki is be kell vonulnia. A nyugati fronton harcol, ahol megsebesül, majd 1918-ban szerel le. Ebben az évben nevezi ki az ideiglenes weimari kormány a Főiskola és a Nagyhercegi Iparművészeti Iskola igazgatójának. A két megbízatást feltételhez köti, amelyet egy memorandumban foglal össze. Ennek lényege, hogy kinevezése esetén művészeti és pedagógiai elveit maradéktalanul meg kívánja valósítani. Grupius a két intézményt 1919-ben Staatliches Bauhaus néven egyesíti. Ezzel megkezdődött életének legjelentősebb időszaka, amely tíz éven át tartott és elsősorban szervező-, oktató-, nevelőtevékenységet jelentett. Ez alatt a tíz év alatt sok támadás is érte és amikor Thüringiában a politikai jobboldal kerekedik felül, kénytelen az intézmény tevékenységét 1925-től Dessauban folytatni. Végül belefárad a támadásokat elhárító szerepébe és 1929-ben lemond a Bauhaus vezetéséről, amelyet a nála erélyesebb és határozottabb egyéniségnek, a svájci származású Hannes Meyernek ad át.

A Bauhaus épületcsoportja Dessauban, 1925–1926

Walter Gropius építészete
A Bauhaus irányítása mellett számos épületet is tervez, amelyek mind a modernista építészeti irányzat alkotásai. Ezek között néhány csak terv maradt, de sok meg is valósult. Adolf Meyerrel együtt tervezi meg a jénai színházat 1923-ban. A dessaui Bauhaus komplexum 1926-ban épült fel. Ezenkívül tervez családi házakat (Stuttgart-Weissenhof), lakótelepet (Karlsruhe), valamint munkaügyi hivatalt és „totális színházat” (Dessau). A Bauhaus időszakot követően hat éven át dolgozik Berlinben (1928–1934) és 1928-ban jár először az Amerikai Egyesült Államokban, amely végül – 1934. évi Angliába történő emigrálását követően – 1937-től az 1969-ben bekövetkezett haláláig lesz az otthona. Berlini tartózkodása alatt vesz részt a CIAM (Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa) megalapításában mint tiszteletbeli tag, majd 1929-től ennek elnöke lesz. 1934-ben látogat el Budapestre is, a CIAM magyar szekciójának meghívására. Az USA tárt karokkal fogadja és a Harvard Egyetem építészeti fakultás vezető professzoraként egészen 1953-ig neveli, tanítja az új építészgenerációt. Angliai tartózkodása sem múlik el nyom nélkül, mert ekkor tervezi meg Maxwell Fry angol építésszel együtt a cambridgeshire-i Impington College épületét 1936-ban.

Az ikonikus dizájn radikálisan eltért a viktoriánus korszak feszült oktatási intézményeitől, és számos olyan újítást vezetett be, amelyekre korábban nem volt példa. Az eredeti építmény, amely ma 1. fokozatú műemlék, még mindig a főiskola szívében áll, és továbbra is vonzza a látogatókat a világ minden tájáról, hiszen letisztult formáival előremutató építészetet valósított meg a hagyománytisztelő Angliában.

A második világháború időszaka közvetlenül és fizikailag ugyan nem érinti az Egyesült Államok területét, de hatása annak gazdaságára mégiscsak jelentős, különösen az USA 1941-es hadba lépését követően. Ez alatt az időszak alatt Gropius társul a magyar származású Breuer Marcellel mint a Bauhaus volt növendékével és tanárával. Vele együtt számos családi házat tervez, köztük a sajátját (1937) és a kőből, fából, acélból épített ún. Chamberlain-házat (1939). Lakótelepet is tervez, szintén Breuer Marcellal közösen New Kensingtonba (1941).

Az Impington College épülete, Cambridgeshire, 1936

Walter Gropius munkássága is csak 1945- öt követően tudott igazán kibontakozni az Egyesült Államokban, ekkor életének új és jelentős korszaka kezdődött el. Hat fiatal építésszel karöltve alakítja meg a The Architects Collaborative (TAC) elnevezésű tervezőirodát. Walter Gropius ekkor már világszerte ismert, neves építész, így nem csoda, ha irodája nemcsak az Egyesült Államokban, de a világ más országaiból is számos igen nagy megbízást kap. Az 1949-ben felépült Harvard Egyetem épületegyüttese több tervezőtársával együtt az ő nevéhez is fűződik. A vasbeton építészet szempontjából igen jelentős alkotása az 1956- ban az USA számára megtervezett athéni nagykövetségi épület is, amelynek különlegessége a vasbeton keretekre felfüggesztett szerkezeti megoldás.

Felhasznált irodalom:
Két háború közt (1918–1945) Avantgard építészet: https://www.irodalmiradio.hu/femis/muveszetek/3stilus/12avantgard/12epiteszet.htm
Kőhegyi Gabriella: 8.1. A modern építészet előtörténete, Centroszet Szakképzés-szervezési Nonprofit Kft., 2010
Preisich Gábor: Walter Gropius, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972
Auguste Perret: https://hu.wikipedia.org/ wiki/Auguste_Perret, 2021. szeptember 26.
Impington Village College: https://en.wikipedia.org/wiki/Impington_Village_College, 2023. július 8.
Pesti Mónika: A Bauhaustól a Harvardig – 50 éve hunyt el Walter Gropius, Lechner Tudásközpont, 2019. július 5.

(fotók: Wikipédia)