Lapszámok

Éppen beszélgetésünk idején érkezett haza Androrrából Göncz Dalma betonfestőművész, aki egy meghívásos ösztöndíjprogramon, az UNESCO által szervezett „Art Camp Andorra” nevű alkotótáborban vehetett részt. Az Ordinoban megrendezett „Colors of the Planet” kiállításra készítettek alkotásokat 21 másik országból érkezett művésztársaival együtt a „béke” témakörében. Andorrába menet az „artmonte-carlo 2023” művészeti vásáron is be tudta mutatni néhány munkáját az ottani közönségnek, itt figyelt fel rá az egyik Beverly Hills-i galériatulajdonos, így már egy hosszú távú együttműködésen dolgoznak.

- Az elmúlt egy évben fantasztikus külföldi érdeklődés övezte a festményeit. Merre voltak láthatók a betonképei?
- A 2022 november–decemberi kiállítás hatalmas siker volt Hongkongban, így tavaszszal egy újabb kiállítást tartottak a munkáimból, sőt Ázsia egyik legnagyobb művészeti vásárára is elvitte a galéria az alkotásaimat. Itt személyesen is részt tudtam venni, és alkalmam nyílt a műgyűjtőkkel, a helyi művészeti vezetőkkel, a világ egyik legnagyobb aukciósházának egyik helyi vezetőjével is személyesen találkozni. Ő kifejezetten az én alkotásaim miatt látogatott el az Art Fairre. Idén július közepén a hongkongi galériám egy új, nagyobb helyre költözött, ahol a nyitó „Nature's Palette” című csoportos kiállításon az én festményeimből is szerepel néhány alkotás. Július elején részt vettem az „ArtisTaille”-án, mely dr. Márton Péter és Berger Anna közreműködésével májusban indult újra. A 90-es években hatalmas hagyománya volt a tállyai művésztelepnek, így nagy megtiszteltetés volt Munkácsy-díjas festőművészekkel együtt alkotni és szerepelni a rendezvényen. Az ott készült alkotásaimat művésztársaim munkáival egyetemben szeptember 8-tól egy kiállítássorozat keretében mutatják be.

- Hogyan jutott el ezekre a helyekre? Miért kíváncsiak a képeire és a kiállítóterek miért láttak bennük fantáziát?
- A socialfelületek jelenleg ugródeszkaként szolgálhatnak a fiatal feltörekvő művészeknek, a mai napig aktívan használom ezeket a felületeket a portfólióm bővítésére, kapcsolatépítésre és az események, hírek megosztására. A természet szeretetét gyermekkoromban úgymond „belém nevelték”. A munkáimmal igyekszem a gyermekkoromban megélteket, tapasztaltakat „újraélni”, valamint az utazásaim során látottakat „beépíteni” a képeimbe. Az urbanizáció, a technológia fejlődése következtében megváltozott a természettel való harmonikus együttélés. A betondzsungelek a természetes életkörülményeinktől fosztottak meg minket, és azt gondolom, mindannyian érezzük ennek előnyeit, de a hátrányait is. Az alkotás lehetőséget biztosít arra, hogy a természetből nyert hangulati elemeket ütköztessem a natúr betonnal, egyúttal közvetítve egy erős mondanivalót.

Az ázsiai kultúra a kultúrájukból fakadóan is természetelvű, talán ez is lehet az oka annak, hogy a munkáim ilyen tetszést arattak Keleten. Hongkongban minden a természetről és az épített környezet fúziójáról, harmonikus együttéléséről szól. Azért olyan közkedvelt építészeti forma a felhőkarcoló, mert a természetes területekből már nem vehetnek el, így az épületek vertikálisan terjeszkednek. Az ismert Hundertwasser, La Corbusier építészeti hitvallásához hasonlóan a különböző növényzeteket dinamikusan az épületekbe, az épületekre installálták. Az esővízelvezetés, az épületek, utcák zöldítése és ezáltal hűtése minden emellett az építészeti megoldás mellett szól. A város impulzivitása olyan mély benyomást tett rám, hogy a következő sorozatomra biztos komoly hatással lesz.

- Milyen visszajelzéseket kap a kiállításlátogatóktól, miért tetszenek nekik a képei? Hogyan vélekednek a betonról?
- Korszakalkotónak, egyedinek tartják az alkotásaimat. A betonnak, de persze az anyagközpontúság mellett az alkotó személyének, illetve a festési módnak, a kivitelezésnek és a témának is harmóniában kell lenniük egymással. Nagyon jóleső érzés volt, mikor az első hongkongi kiállításom után egy neves kinti filmrendező/producer elismerően írt nekem. Ő két alkotást is vásárolt a gyűjteményébe, és szeretett volna személyes impulzust, információkat szerezni az alkotótól, így néhány kulisszatitkot is megoszthattam vele. Az mindig elmondhatatlan öröm, amikor hosszú hónapokig készülnek az alkotásaim és egy kiállítás alkalmával feltehetem a pontot az i-re. A gyűjtők pozitív visszajelzései pedig igazolják a munkám sikerét. A családomat leszámítva nem tudok ennél jobb dolgot elképzelni.

Külföldön a most zajló hongkongi és andorrai után a következő kiállításom Pekingben, majd Szingapúrban lesz. Ősszel pedig Budapesten tervezünk egy komolyabb bemutatkozást.

- Minek köszönhető ezt a fantasztikus siker?
- A siker sokféleképpen felfogható, illetve mérhető, és mindenkinek mást jelent. Nekem a siker a kitűzött céljaim elérését jelenti, a közönség elismerését, tetszését, a külföldi kiállításokat, az országokon, kontinenseken átívelő kapcsolataimat, amelyek az alkotások és az alkotás szeretete nélkül nem jöhettek volna létre.

Kicsit már közhelyesnek hangozhat, de rengeteg szakmai és emberi alázat, kreatív munka és gondolkodás, annál is több adminisztratív, szervezési, háttérmunka szükséges hozzá. Én igyekszem a nemzetközi művészeti életbe is bekapcsolódni, sok külföldi művész ismerősöm, barátom van. Újságírók, művészettörténészek, artdealerek, akikkel jó a kapcsolatot tartani ahhoz, hogy az ember „jelen” legyen. Ha ennek nem tudsz a részese lenni, akkor nem létezel ebben a világban. Ahhoz pedig, hogy ide bekerülj, komoly helyeken kell a megfelelő emberekkel kapcsolatot kialakítani. Nagyon sok távlati tervem van, amelyekhez igyekszem a megfelelő támogatókat megtalálni.

- Lát-e különbséget a különböző országok vagy kontinensek között a tekintetben, hogy miként fogadták a képeit? A magyar és a külföldi fogadtatás között milyen a különbség?
- Nem tudok és nem is szeretnék a művészetemben szegmentálni, nálam az alkotás folyamatában az inspiráció és a motiváció játszik nagy szerepet. Szerintem ha egy alkotás jól „el van találva”, akkor az mindenhol megállja a helyét. Természetesen kemény dió mindegyik piac. Mindegyik másért, de a közös pont, hogy hatalmas a kínálat, a verseny, és még annál is több a tehetséges művész. De kontinenstől függetlenül ha a galéria ugyanazokat a nézeteket vallja, mint a művész, azaz „jó a kémia”, akkor közösen nagyon szuper dolgokat hozhatnak össze

- Hogyan változik a művészete akár technológiában, anyaghasználatban, kompozícióban, színekben? Mi inspirálja?
- Azt gondolom a fejlődési lehetőség végtelen. Főleg ha egy olyan személyről van szó, mint én, aki mindenben fantáziát lát. Alapvetően egy kísérletező, kreatív alkat vagyok, szeretem magát a földet, az anyagokat, a kihívást és az ellentmondásokat. Ha valamiről úgy érzem, hogy az nagyon nagy kihívás lenne, akkor egyből felvillan a „zöld lámpa”, hogy azt meg kell tudnom csinálni.

Az adott hangulatom meghatározza a festmények hangulatát is. Nyáron sokkal vidámabbak a színeim, télen besötétednek. Miként a kert színes virágai, az erdei sétáim, a nyaralások, a fotóim, úgy egy Gagosianban bemutatott Anselm Kiefer kiállítás is komoly hatással tud lenni rám. Jelenleg a háborús helyzet aggaszt leginkább, az emberekre, környezetünkre gyakorolt következményei. Az őszi alkotásaim ebben a témában készülnek. Sokkal konstruktívabb lesz a beton formavilága, talán kevésbé lesz elvont, absztrakt. Továbbá eddig a flowt a gesztusfestészetben találtam meg, újabban vázlatolok, tervezek, előtanulmányokat készítek. Nagyon izgalmas maga az alkotói folyamat is.

Az anyaghasználatom a kísérletezéseim hatására folyton bővül. Továbbra is szeretek az építőiparban használatos anyagok után kutatni, az anyagoknak új értelmezést adni, egy képzőművészeti alkotásban egy csempefuga is jelentőséget kaphat. De az újrahasznosítás is egy fontos eleme a művészeti hitvallásomnak. Miért dobjunk ki dolgokat, ha lehet, hogy pont az az anyag vagy tárgy az, amely nélkül a festményem nem lehetne teljes?

- Mi tartja meg a mai napig a beton mellett? Mi izgalmasat, szépet, kihívást lát ebben az anyagban?
- A beton ugye úgy mesterséges anyag, hogy minden egyes alkotóeleme természetes. Jelenleg civilizációnk fejlődésének egyik alapja. Az emberiség történelmét behálózva a betonnak sikerült odáig fejlődnie, hogy nemcsak épületeket, hanem műtárgyakat is tudunk belőle építeni, és már nemcsak funkcionális elemként, hanem látványelemként is használjuk akár natúr mivoltában. A képzőművészetben kevesen alkalmazzák, úgy érzem, feladatommá vált, hogy megmutassam, milyen értékes anyaggal állunk szemben. Továbbá szeretném, ha a világ építészeti környezete – főként a mindenki által tapasztalható globális felmelegedés hatására érezhető fokozott városi forróság miatt – harmonikusabb lenne, ha több olyan ház épülne, ahol a betonkörnyezet a természettel szorosabb kapcsolatban van. Az alkotás révén lehetőségem nyílik ezt a harmonikus egységet – ha csak egy vászon erejéig is – bemutatni.

- Lát-e valamilyen változást a betonművészet, illetve a saját művészete hazai elfogadottságával kapcsolatban?
- Az emberek nem szívesen térnek el a megszokottól, ha pedig valaki valamiben más szeretne lenni, ahhoz vállalnia kell a kockázatot, hogy nem mindenki fog tudni azonosulni vele. Ez így van jól. Itthon és külföldön is nagyon pozitív a fogadtatás. A külföldi jelenlétem kiemelkedően jó, itthon alapvetően kissé konzervatívabb a művészetkedvelő társadalom. Bár én azt tapasztalom, hogy feljövőben van egy fiatalabb, vagyonos műgyűjtő réteg, amely sokkal nyitottabban tekint a magyar kortárs festőművészetre. Az USA-ban igen elfogadók az emberek, ott az extrém és átlagostól eltérő dolgokat kedvelik. Ázsiában nagy kultusznak örvend a természet tisztelete.

- Mi a következő állomás vagy cél?
- A legfontosabb következő állomás most számomra egy „átütő” hazai kiállítás, amely már szervezés alatt van. Itt sem szeretnék a megszokott és elfogadott úton járni.

(fotók: Göncz Dalma)