Lapszámok

Általánosságban is, de a betonból készült építmények, épületszerkezeti egységekre is vonatkozik az, hogy akkor megfelelők, ha:

• teherhordók (ellenállnak az erőhatásoknak és az alakváltozásoknak) és

• tartósan alkalmasak a rendeltetésszerű használatra.

Az építmények tervezési élettartamát az MSZ EN 1990:2011 szabvány írja elő. Nyilvánvaló, hogy a használati élettartam nem lehet rövidebb, mint a tervezési élettartam. A betonszerkezet élettartama alapesetben 50 év. Ez időszakon belül a beton-, vasbeton és feszített vasbeton szerkezet legfőbb tulajdonságainak (pl. mechanikai stabilitás, állékonyság, alkalmasság a rendeltetésszerű használatra) meg kell maradniuk a megfelelő, üzemszerű használat, szakszerű karbantartás mellett úgy, hogy ne következzen be károsodás.

Van Gogh Múzeum, Amsterdam - fotó: Urbán Ferenc

Akár tervezőként, akár kivitelezőként vagy bármely építőipari szereplőként járunk el, vonatkoznak ránk a jogszabályok, amik természetesen alapvetők és felülírnak minden egyéb, akár a felek közti megegyezést is, ha éppen ezeknek ellentmondanának. Néhány lényeges, az építőiparra vonatkozó jogszabály:

• 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről.
• 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről.
• 191/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet az építőipari kivitelezési tevékenységről.
• 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről. OTÉK néven terjedt el ez a kormányrendelet.

Gyakran találkozunk ezekkel, ezekre való hivatkozással a szerződésekben is. Az OTÉK rendeletből külön kiemelem az alábbi tételeket. Az építménynek meg kell felelnie a rendeltetési célja szerint

a) az állékonyság és a mechanikai szilárdság,
b) a tűzbiztonság,
c) a higiénia, az egészség- és a környezetvédelem,
d) a biztonságos használat és akadálymentesség,
e) a zaj és rezgés elleni védelem,
f) az energiatakarékosság és hővédelem,
g) az élet- és vagyonvédelem, valamint
h) a természeti erőforrások fenntartható használata alapvető követelményeinek, és a tervezési programban részletezett elvárásoknak.

Az építmények, építési egységek, szerkezetek megfelelőségét a felek közötti szerződésben lefektetett feltételek mellett a jogszabályok és az ezzel összefüggésben álló szabványok, műszaki előírások, valamint a szakmai szabályok, műszaki irányelvek és a bírói gyakorlat szerint a szakmai szokások, szokványok is meghatározzák. Lényegesnek tartom megemlíteni, hogy ugyan a szabványok alkalmazása nem kötelező, de mindenképpen irányadó egy-egy műszaki nemmegfelelőségi kérdés eldöntésében és ezt a gyakorlat igazolja. A szakértők elsősorban a szabványokhoz igazítják a döntést azon oknál fogva, hogy ha valaki eltér a szabványtól, akkor sem készíthet a vonatkozó szabvány előírásaihoz képest gyengébb minőségű szerkezetet, ugyanis a jogszabályok ezt nem engedik meg.

Királyi Könyvtár, Koppenhága - fotó: Urbán Ferenc

A szabványok ilyenformán a műszaki minimumot is meghatározzák, attól eltérni csak „felfelé” szabad, tehát csak jobb tulajdonságú, minőségű szerkezetet lehet építeni a szabványhoz képest. Abban az esetben, ha nincs vonatkozó szabvány, akkor a műszaki előírások, majd az irányelvek, végül pedig a szakmai szokványok lesznek a minőségről való döntés igazodási kritériumai. A szabványok, műszaki előírások, irányelvek biztosítják azt, hogy a tárgyi építmény vagy építményrész megfeleljen a jogszabályokban előírtaknak is, például a fentebb idézett OTÉK előírásoknak is.

Egy építési folyamatban természetszerű, hogy előfordulnak hibák, hiányosságok, éppen ezért jobb már előre figyelembe venni ezek lehetőségét, mint utólag kapkodni és improvizálni a javításnál. Építési hibáról akkor beszélhetünk, ha az építmény vagy építményrész a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban, szabványokban, műszaki előírásokban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A teljesítés időpontja a műszaki átadás-átvétel időpontja (ha a szerződésben másként nem rendelkeznek a felek), nyilvánvalóan a teljesítés előtti időszak a lényeges ebben a tekintetben, a munkaterület kivitelező részéről való átvételi időpontjától számítva. Ettől fogva van ugyanis ráhatása a kivitelezőnek a munka minőségére az átadásig. Ez az általános, tipikus eset, amit leírok, nyilván az élet produkál egészen speciális, olykor extrém helyzeteket. Ebben a folyamatban a ráhatás és a felelősség együtt jár, amire van befolyása a kivitelezőnek (beleértve a környezeti körülmények figyelembevételét is), arra vonatkozólag nyilvánvalóan felelősséggel is tartozik.

Megyeri Híd, ártéri pillér - fotó: Urbán Ferenc

Ebben az általános megközelítésben értelmezve a hibás teljesítést a szakszerűtlen kivitelezés vagy hibás anyag beépítése valósítja meg. Külön szeretném hangsúlyozni, ami elég gyakori eset, hogyha a megrendelő adja az anyagot és az hibás, akkor a kivitelező csak akkor mentesül a szavatossági felelősség alól, ha a megrendelőt dokumentáltan figyelmeztette arra, hogy nem megfelelő anyagot adott. Például ha egy betonozásnál a beruházó vagy a generálkivitelező nem megfelelő minőségű vagy nem az adott szerkezetnek megfelelő betont rendel, a szakkivitelező ugyanúgy felel az anyagminőségért, mintha ő maga rendelte volna. Csak az a kivétel, ha a kivitelező figyelmezteti a megrendelőt a nem megfelelő anyagrendeléssel kapcsolatban, ennek ellenére ragaszkodik a másik fél annak beépítéséhez. Ebben az esetben nincs ráhatása és így felelőssége sem a kivitelezőnek az adott anyaggal kapcsolatos esetleges hibákra nézve.

Puskás Stadion - fotó: Rácz Attila

Ugyanez vonatkozik a tervezési hibákra is, ha a kivitelező felfedez ilyet, vagy kellő gondosság mellett fel kellett volna fedeznie tervezési hibát, akkor azt jeleznie kell és módosítást kérnie. Ha ezen ún. nyílt tervezési hibákat a kivitelező nem veszi észre, akkor ő maga is felelőssé válik a hibás teljesítésben. Felhívom még a betonokkal foglalkozó kollégák figyelmét az MSZ EN 13670:2013 Betonszerkezetek kivitelezése című szabványra. Érdemes áttanulmányozni ezt a szabványt, mert meghatározó igazodási dokumentum a minőség megítélése tekintetében. Ennek a szabványnak a 4.4. pontja írja le, hogy milyen intézkedés szükséges nemmegfelelőség esetén:

1. Ha az ellenőrzés nemmegfelelőséget derít ki, akkor meg kell tenni a szükséges intézkedéseket, hogy a szerkezet megfelelő maradjon a tervezett célra.
2. A következő szempontokat kell megvizsgálni a megadott sorrendben.
   a) a nemmegfelelőség jelentőségét a további kivitelezésre és az alkalmasságot a tervezett célra;
   b) szükséges intézkedéseket, amelyek révén az építményrész elfogadhatóvá válik;
   c) az elutasítás szükségességét és a javíthatatlan épületrész cseréjét.
3. Ha a kivitelezési előírás szabályozza, akkor a nemmegfelelőség kijavítását a kivitelezési előírásban megállapított vagy elfogadott eljárásnak megfelelően kell végrehajtani.

Ha tehát hiba keletkezik, akkor annak hatását kell megvizsgálni a szabvány által leírt sorrendben. Ez biztosítja a kivitelezőt is arról, hogy arányos lehessen a hibakezelés, javítás a hiba nagyságával. A javítás akkor éri el a célját, ha biztosítja a szerkezetnek, építményrésznek a műszaki megfelelőségét a tervezett, hibamentes szinten és a felek közötti szerződéses követelményeknek is megfelel. A betonok tekintetében a javítás a legtöbb esetben esztétikai deficittel jár, kevés a lehetőség a szép javításra, ami nehezíti a beruházó, megrendelő részéről annak elfogadását. Ebből sok műszaki és jogvita szokott keletkezni, ezért a műszaki szempontokon túl egy építési szerződésben célszerű kitérni az esetleges esztétikai igényekre.