Asztalos István: A beton története XV. rész: Visszakanyarodás Magyarországra
Cikksorozatunk befejező részében is folytatjuk annak az izgalmas építőanyagnak a történetét, amely mára a legfontosabb építőanyaggá, egyben a földön a víz után a legnagyobb mennyiségben használt anyaggá vált. A római kort követően áttekintettük a középkor történetét, eljutottunk a beton legújabb kori felfedezéséig, majd egy népcsoport, a nabateusok miatt visszatértünk a római kort megelőző időszakra. Megnéztük a mai korszerű vasbetonok kialakulásának folyamatát, majd áttekintettük, hogy hogyan alakultak ki a mai értelemben vett korszerű beton- és vasbeton szerkezetek. Három részben nyomon követtük a portlandcement elterjedését a világban, és megvizsgáltuk a betonkészítés eszközeinek alakulását, majd azt, hogy hogyan fejlődtek ki az adalékszerek, amelyek mára forradalmasították a betontechnológiát szerte az egész világon. A legutóbbi három részben elkezdtük néhány megvalósult, ikonikus épület és műtárgy bemutatását. Két hazai, egy lengyel, egy francia és két olasz példát láthattunk Európából, valamint négy amerikait és egy kanadait Észak-Amerikából. Ezt követően néhány kisebb európai országból hoztunk fel példákat.
Visszatérve Magyarországra fel kell elevenítenünk a korszerű betonszerkezetek kialakulása kapcsán egy már említett, de igen fontos felismerést, amelyet 1906-ban publikált Zielinski Szilárd és Zhuk József. A felismerés lényege, hogy a nyomószilárdság a víz és a cement tömegarányától függ. Vizsgáljuk meg egy kicsit alaposabban Zielinski Szilárd tevékenységét. Kicsit önkényesnek tűnhet a választásom, hiszen Zielinski mellett még igen sok kiváló magyar mérnök munkásságáról is beszélhetnénk. Mégis azért döntöttem úgy, hogy a záró részben Zielinski munkáit vizsgáljuk meg részletesebben, mert úgy gondolom, hogy felismerése igen fontos volt számunkra. Már akkor megfogalmazta, hogy a túl magas víztartalom rontja a beton minőségét, csökkenti annak szilárdságát. Tulajdonképpen ez a tudás inspirálta a kutatókat abba az irányba, hogy kifejlesszenek olyan szereket (képlékenyítőket és folyósítókat), amelyek segítségével könnyebben tudjuk bedolgozni a betont, miközben a víztartalmat nem növeljük.
Zielinski Szilárd munkássága
Néhány műtárgy kapcsán már tettünk említést Zielinski munkáiról (szegedi víztorony, két vasúti vasbeton ívhíd a Fogaras és Brassó közötti szakaszon), azonban más létesítmények is tevékenysége nyomán születtek. Zielinski Szilárd Mátészalkán született 1860. május 1-én és Budapesten hunyt el 1924. április 24-én. Végzettségét tekintve mai szóhasználattal élve építőmérnök volt, munkakörét tekintve pedig a budapesti Műegyetem egyetemi tanára. Őt tekintjük a magyarországi vasbetonépítés úttörőjének, ez is alátámasztja választásomat. Édesapja Stanislaus Zieliński lengyel nemesember volt, akinek politikai okokból Magyarországra kellett menekülnie, édesanyja pedig Böhm Terézia. Zielinski Szilárd tanulmányait előbb a Budai Főreáltanodában, majd Pesten, a magyar királyi József Műegyetemen végezte. Ezt követően 1888-ig állami ösztöndíjjal Németországban, Angliában és Franciaországban tanult, illetve Párizsban dolgozott az Eiffel-cégnél. 1889-től mérnöki irodát nyitott Budapesten, és elsősorban hídtervezéssel, illetve vasúti nyomjelzéssel foglalkozott. Ekkoriban még főleg vasszerkezeteket alkalmazott. E munkásságának szép példája a később róla elnevezett Zielinski híd Budapesten, a Városligetben (1. kép). A korábban Millenniumi hídnak nevezett létesítmény, amely az 1896- os millenniumi ünnepségekre épült, a Kós Károly sétányt köti össze a Hősök terével a Városligeti-tó fölött.

1. kép
A XIX. sz. második felében felerősödtek azok az elképzelések, hogy a nagyobb városok közlekedését földalatti vasút építésével oldják meg. Így Londonban, New Yorkban, Chicagoban és Párizsban is komolyan foglalkoztak ilyen tervekkel. Zielinski Szilárd 1897-ben elkészítette a budapesti „Magyar Metropol Vasút” tervét, amellyel meghatározta az észak–déli és a keleti–nyugati főirányokat is.
A mérnökök közt ő volt az első, aki a metróhálózat építési terveiért doktori címet vehetett át, mivel a Műegyetem 1901-ben megkapta a doktori cím adományozásának jogát. Ezzel a lehetőséggel az egyetem először 1902-ben élt és az első műszaki doktor Zielinski Szilárd lett. Mérnöki munkássága mellett neki köszönhető a Mérnöki Kamara megalakítása is, melyre vonatkozó első javaslatát még 1900-ban nyújtotta be. A kamara végül Zielinski Szilárd vezetésével 1923. szeptember 28-án formálisan is megalakult. Ezzel párhuzamosan elindultak a területi kamarák szervezései is, mivel a Magyar Távirati Iroda útján közzétett felhívásra 4506 fő jelentkezett. Elsőnek a Budapesti Mérnöki Kamara jött létre 1924. március 8-án, amelynek első elnöke Zielinski Szilárd lett, azonban elnöksége alig több mint másfél hónapig tartott, mert április 24-én elhunyt.
A Párizsban eltöltött idő alatt ismerte meg François Hennebique francia mérnök vasbetonépítésre vonatkozó szabadalmát, amelyet mérnöki munkájában, az országban elsőként szorgalmazott. Így nyergelt át a vasszerkezetek tervezéséről a vasbeton szerkezetek alkalmazására. Kezdetben még a francia tervek alapján dolgozott és francia munkásokat alkalmazott azok megvalósítására. Nem sokkal később azonban már saját terveket készített és szegedi munkások segítségét vette igénybe, többek között a már említett szegedi víztorony megépítésénél is 1903-1904-ben. Ez a víztorony szépen felújítva ma is áll. (2. kép)

2. kép
Ebben az időben készült el egy másik víztorony is Budapesten, Kőbányán, a X. kerületi Ihász utcában, amely egészen 1968- ig funkcionált. A Fővárosi Vízművek tervei között szerepelt a kőbányai telep területén lévő medence kapacitásbővítése. Ehhez elegendő hely állt rendelkezésre, de útban volt az 1903-ban megépült, és egyre inkább használaton kívüli, 350 m³-es, Zielinszki Szilárd tervei alapján épült víztorony (3. kép). Később meg is született a döntés a torony ledöntésére. A munkát végző vállalat felszerelte a robbantáshoz szükséges patronokat, és arra készültek, hogy a ritka látványosságot, a robbantást meghívott vendégek jelenlétében végzik el. Közeledett az év vége, no meg a kötelező tervteljesítés, ezért a robbantás napját 1968. december 22-re tűzték ki. A nevezetes napon azonban akkora köd szállt le, hogy a robbantást ugyan sikeresen végrehajtották, de csak hallani lehetett, látni nem.

3. kép
Szerencsére Zielinszki Szilárd nevéhez Budapesten két másik víztorony megépítése is fűződik, éspedig a Margit-szigeti víztorony, amely 1911-ben készült el és a svábhegyi víztorony, amelyet 1913-ban adtak át. A Margit-szigeti víztorony építész tervezője Ray Rezső Vilmos volt, szerkezettervezője és kivitelezője pedig Zielinski Szilárd. A szecesszió virágkorában számos kiváló építészeti alkotás született, ezek közé tartozik a Margit-szigeti víztorony is. A magyar vasbeton-építészet kors zak alkotó építménye jellegzetes pontja a Margit-szigeti képnek, amely megépülésekor megoldotta a sziget növekvő és zavartalan vízellátását. Ray Rezső Vilmos sikeresen megvalósította a kettős funkciót, mert nemcsak víztoronyként, hanem kilátótoronyként is működhetett az építmény, amely azonban mára már csak ipari műemlék és kilátótorony, mivel a vízellátásban már nem vesz részt. A víztorony (4. kép) magassága 57 m, amelyhez még hozzáadódnak föld alatt elhelyezkedő 5 m-es alapok. A vízmedence átmérője 13 m, űrtartalma 600 m³. A főoszlopok szabad magassága: 13,2 m, melyek egyenként 220 tonna terhet hordanak. A bejárat melletti márványtáblán leolvasható, hogy a Duna 0 vízszintjének magassága az Adria felett 6,68 m. Ugyanakkor a svábhegyi víztorony (XII. kerület, Eötvös út) 1913 óta még ma is üzemel.

4. kép
A torony harminc méter magas, és a nyolcszög sarkain álló pilléreken fekvő hat méter átmérőjű vasbeton medence 200 m³ víz tárolására alkalmas. Megépítése ellenére a kezdetekben sok probléma volt vele, amelyről a korabeli újságokból is informálódhatunk: „A svábhegyi nyaralók között nagy az ijedelem. Amióta az abnormális meleg időjárás tart, a víz mindinkább gyéren csöppent és immár ott tartanak, hogy aki teheti, kénytelen ivóvíz helyett nemcsak ásványvizet inni, de egyszersmind ásványvízzel mosakodni is. Akik pedig fürödni akarnak, a Dunáról szekéren hozatják fel a hegyre a vizet. Az elkészült víztorony olyan, mint a pesti kövezet. Folyton javítani kell. A víz a torony falain átszivárog és lecsurog. Egyébként pedig kutyabaja van.” Később azonban – miután sikerült kijavítani a hiányosságokat – már így olvashatunk a víztoronyról: „A vízmű a hozzáfűzött reményeknek kiválóan megfelelt, s nemcsak Buda belső részeinek, hanem a budai hegyvidék fejlődésének is hatalmas előmozdítója lett. A víz megjelenése egyszerre átvarázsolta az addigi szép kirándulóhelyet állandó időző hellyé.”
A vízépítés területén Zielinszki Szilárd nem csak víztornyokat alkotott. Szentes városa mellett a Hármas-Körös 5,6 fkm-nél található egy műtárgy, mely egyik nevezetessége is lehetne a hazai építőmérnöki alkotásoknak.
A duzzasztó (5. kép) 1905-07 között épült fel Zielinszki Szilárd tervei alapján. Az első hazai vasbeton vízépítési műtárgy célja az volt, hogy segítségével hajózhatóvá tegyék a Hármas-Köröst, ezért a duzzasztó mellett egy 10 méter széles, 68 méter hosszú hajózsilip is létesült, amelyet 6-700 tonnás hajók használhattak. A duzzasztó ún. tűsgátas rendszerű létesítmény volt, így a mederbe 27 darab keretlábat helyeztek el, amit további 15 tűtartó csővel egészítettek ki. Az így megépített szerkezetnek nekitámasztottak 350 darab 4,64 méter hosszúságú vörösfenyő gerendát, melyek segítségével 3,53 m-es duzzasztási szintet tudtak elérni. A zsilipkapuk vasból készültek és kézi vezérlésűek voltak. Így egészen Békésszentandrásig vált hajózhatóvá a folyó. 1. kép A közúti szállítás térnyerése miatt azonban egyre kisebb szerep jutott a teherhajóknak, míg végül meg is szűnt ez a szállítási mód, ami a bökényi duzzasztó sorsát is megpecsételte. A műtárgy 1987-re került olyan állapotba, hogy már nem volt képes betölteni a neki szánt szerepet, így azt üzemen kívül helyezték. Azóta többször felmerült már, hogy helyre kellene állítani és turisztikai, valamint vízgazdálkodási szereppel ellátni, de eddig erre még nem került sor.

5. kép
Zielinski Szilárd nemcsak a vízépítés területén alkotott maradandót.
A zenebarátok körében azt hiszem, nem kell bemutatnom a budapesti Zeneakadémia (6. kép) épületét, amely mára felújítva fővárosunk ékessége. Középfokú zeneoktatás már 1840 óta folyt Magyarországon a pesti Nemzeti Zenedében, ám a fővárosi polgárosodás éveiben felmerült egy felsőfokú zeneoktatási intézmény megteremtésének igénye is. Egy zeneakadémia szükségességének gondolata írásos formában 1866-ban fogalmazódott meg először Sándor József kiáltványában, az Ábrányi Kornél szerkesztette Zenészeti Lapokban. 1875 márciusában Liszt Ferencet a magyar parlament kinevezte a leendő Zeneakadémia (régi Zeneakadémia) elnökévé, amely néhány hónappal később, 1875. november 14-én tartotta ünnepélyes megnyitóját. Az intézmény igazgatója Erkel Ferenc lett. Ez az épület, amely az Andrássy út (akkor Sugár út) és Vörösmarty utca sarkán állt, a fejlődés következtében a századfordulóra szűknek és korszerűtlennek bizonyult. Így jött létre a Kormány által 1901-ben megvásárolt mai telken a Korb Flóris és Giergl Kálmán műépítészek tervei alapján a ma ismert Zeneakadémia. A szerkezeti terveket Zielinski Szilárd és Jemnitz Zsigmond készítették. A szecessziós stílusban megtervezett épület 1904 novembere és 1907 májusa között épült fel és 1907. május 12-én kezdődtek a megnyitóünnepségek, amelyek öt napig tartottak. Az új épület több növendék felvételét tette lehetővé, így új tanárokat kellett kinevezni. Ekkor lett többek között Kodály Zoltán és Bartók Béla, a következő tanévtől pedig Weiner Leó a Zeneakadémia tanára.

6. kép
Felhasznált irodalom:
Zielinski Szilárd: https:// hu.wikipedia.org/wiki/Zielinski_ Szil%C3%A1rd, 2022. október 13.
BME – Az egyetem múltja, története: https://www.bme.hu/egyetem-multja-tortenete, 2023.
BPMK – Történet: https://www. bpmk.hu/index.php/2014-06-23-13- 34-21/item/63-tortenet?start=1,
Hajós György: Zielinski Szilárd – A magyar Mérnöki Kamara első elnökének élete és művei. Logod Bt., 2004. https://viztorony. hu/h/budapest/68.html
Margit-szigeti víztorony: https://hu.wikipedia.org/wiki/Margit-szigeti_v%C3%ADztorony, 2022. április 30.
A svábhegyi víztorony. Hegylakó Magazin, 2021. https://www.hegylakomagazin. hu/hegyvideki-tortenetek/1284-a-svabhegyi-viztorony
Építős blog: A bökényi duzzasztó: https:// epitos.blog.hu/2009/10/22/a_bokenyi_duzzaszto
Kovács Attila: Mérnöki remekmű a Fogarasi-havasok ölében – az újsinkai vasúti viadukt https://hirmagazin.sulinet.hu/hu/ civilizacio/mernoki-remekmu-a-fogarasihavasok-oleben, 2014. augusztus 13.
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem: https://hu.wikipedia.org/wiki/Liszt_Ferenc_ Zenem%C5%B1v%C3%A9szeti_Egyetem, 2023. január 24.
(fotók: (1). Készítette: Dezidor, CC BY 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index. php?curid=15235334, (2.) Készítette: Somorjai Ferenc - Somorjai Ferenc, CC BYSA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/ index.php?curid=46561095, (4.) Készítette: FOTO:Fortepan — ID 53628:Adományozó/ Donor: Szabó Lóránt. - http://www.fortepan.hu/_photo/download/fortepan_53628. jpg, Közkincs, https://commons.wikimedia. org/w/index.php?curid=50132211,(5.) Készítette: Thaler - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/ index.php?curid=29120853,(.) https://epitos. blog.hu/2009/10/22/a_bokenyi_duzzaszto, wikipédia)