Salgótarján modern építészete 1945–1990
Salgótarján megkülönböztetett helyet foglal el a hazai és közép-európai építészettörténetben. Nem az 1950-es években, a Rákosi-korszak erőltetett iparosítási hullámában jött létre, mint Dunaújváros, vagy éppen Kazincbarcika. Különlegességét éppen az adja, hogy bár ebben az időszakban indult el az átalakulása, de lendületet és markáns karaktert a Kádár-korszakban kapott. Fejlődése a háború utáni évektől egészen a rendszerváltásig folytonos, és mint ilyen, 1945–1990 közötti építészettörténetünk egyfajta sűrűsödése, esszenciája. Éppen ezért azok számára, akiket érdekel ez az építészeti korszak, talán nincs is ennél tanulságosabb és érdekesebb város. „Salgótarján építése olyan, mint egy folytatásos építészeti regény” – írta 1976-ban a Magyar Építőművészetben Kubinszky Mihály építész, építészettörténész. Ennek az épített regénynek, megvalósult utópiának egy lenyomata ez az útikalauz. Az egyes épületek, mint a regények szereplői, önmaguk jogán is érvényes, sőt kivételes egyéniségek, de a történetet az egymással való kapcsolatuk, interakcióik jelentik. Ezeket a fő- és mellékszereplőket mutatja be ez a könyv. Magát a történetet pedig az olvasó személyesen élheti át igazán sétái során, miközben bejárja ezt a kivételes és sokrétű városépítészeti együttest.
(forrás: epiteszforum.hu)