Lapszámok

Az előregyártott beton és vasbeton szerkezeti elemek jelentőségét talán elterjedtségük mértéke fejezi ki a legjobban. Alkalmazásukra az építőiparban számtalan helyen találhatunk példát; az ipari és lakóépületektől kezdve a vonalas létesítményeken át egészen a vízépítési műtárgyakig. Jelen cikk elsősorban a magasépítésben alkalmazott előregyár tott vasbeton szerkezetek történeti áttekintésével kíván rávilágítani arra, hogy az előregyártási technológia miként tudott meghatározó szerephez jutni az építőiparban.

Ahogy a beton, úgy az előregyártott betonelemek története is hosszú múltra tekint vissza. Mégis igazi jelentőségre csak a XX. század hajnalán tett szert. John Alexander Brodie az 1900-as évek elején Liverpoolban kísérletezett először előregyártott beton fal- és födémpanelekkel. Kísérleteinek első jelentős eredménye az 1905-ben átadott Eldon Street-i lakóház, amely csaknem teljes egészében előregyártott elemekből épült.

Az első világháború során felértékelődött a beton szerepe, hiszen felismerték annak hadászati célú felhasználási lehetőségeit. Sir Ernest William Moir tervei alapján 1918-tól mintegy 1500 előregyártott géppuskafészket telepítettek az antant erői Európa nyugati hadszínterein. 1919-ben C. B. Mathews – aki a háború alatt szintén beton géppuskafészkek fejlesztésével foglalkozott – megalapította a Concrete Limited Leeds-i gyáregységét, amely elsőként kezdett födémpanelek gyártásába és forgalmazásába. Alig egy évtizeddel később egy francia mérnök, Eugène Freyssinet a korábbi elméleti szabadalmakat gyakorlatba ültetve nagy szilárdságú acél felhasználásával előfeszített vasbetongerendát készített, új fejezetet nyitva ezzel az előregyártott vasbeton szerkezetek történetében.

1. kép: Az Eldon Street Labourers’ Concrete Dwellings építkezése 1904-ben. A felvételen jól látszik az épület építéséhez használt egyedi darurendszer, amelynek segítségével az egyes előregyártott paneleket a helyükre emelték

Az 1920-30-as években Európában és az Egyesült Államokban egyre népszerűbb lett a beton használata a köz- és lakóépületek esetében is, de ekkoriban a technológiai háttér hiánya, valamint az előregyártáshoz kapcsolódó formai és méretbeli korlátok miatt még túlnyomó részt csak monolit épületszerkezetek épültek. Habár a második világháború során a beton polgári alkalmazása nagymértékben korlátozódott – hiszen azt elsősorban hadászati célú létesítmények építéséhez használták fel –, az előregyártott épületszerkezeti elemek fejlődésében mégis nagy szerepe volt a háborúnak, és legfőképp a harcok nyomán keletkezett károk mértékének. A második világháború esztelen pusztításának eredményeképpen ugyanis a lakásállomány jelentős hányada szenvedett számottevő károkat vagy semmisült meg teljesen. Ennek közvetlen következménye az az óriási lakásínség, ami Európa-szerte, így hazánkban is fellépett a 40-es évek derekán.

"Annak ellenére, hogy az ilyen típusú lakóépületek élettartamát átlagosan 30–40 évben határozták meg, jelentős részük még ma is áll."

Néhány országban a probléma súlyosabban jelentkezett a nagyobb, iparosodott városok esetében, hiszen a háború után általános jelenség volt a vidékről a városok felé irányuló belső migráció. (1949 és 1960 között Magyarországon közel másfél millióan változtattak lakóhelyet.) A fokozódó lakáshiány a hagyományos kiselemes építési módozatoknál tehát lényegesen gyorsabb és hatékonyabb építési technológiák alkalmazását követelte meg. Az előregyártás elve már a század elején ismert volt. Eszerint a szerkezeteket a tervezés során elemekre bontják és az elemeket e célra létesített üzemekben gyártják le. Innen a szerelés sorrendjében a kész elemeket az építkezés helyszínére szállítják, majd végleges helyükre emelik és összefüggő szerkezetekké szerelik össze. Ennek a folyamatnak a nagyüzemi megvalósításhoz szükséges technológiai háttér azonban csak az 50-es évek elejére vált elérhetővé. (Raymond Camus francia mérnök 1948- ban szabadalmaztatta azt az előregyártási rendszerét, amelyet később a Szovjetunió vásárolt meg és fejlesztett tovább.) Ennek eredményeként jelent meg a blokkos, majd később a paneles és a térelemes építési mód. Az első nagyelemes panelek Nyikita Hruscsov, az SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) első titkára által 1957-ben meghirdetett grandiózus lakásépítési program keretében épültek. A Vitaliy Lagutenko építész által megtervezett K-7 típusú panelsorozat inkább negatív megítélése miatt (pl. alacsony belmagasság) szolgált hasznos tapasztalatokkal a későbbi fejlesztések számára.

2. kép: Lakótelepi építkezés Óbudán 1970-ben. (A képen a mai Kerék utca lakóházainak építése látható.) Az Óbudai lakótelepen épült meg Magyarország legnagyobb, napjainkig is rekordtartó panelháza, a 886 lakásos ún. Faluház.

A 60-as évek elejétől egészen a 80-as évek közepéig jelentős mennyiségű lakás épült paneles építési móddal jórészt a keleti blokk országaiban. Annak ellenére, hogy az ilyen típusú lakóépületek élettartamát átlagosan 30–40 évben határozták meg, jelentős részük még ma is áll. A panellakások erkölcsi avulása mindenekelőtt kis alapterületük miatt vitathatatlan, bontásukra elsősorban mégis a kivitelezés minősége adhat okot, erre jó példa a londoni Ronan Point 1968-as katasztrófája vagy hazánkban a pécsi magasház esete.

Napjainkban a technológia fejlődésének eredményeként magas minőségben állíthatók elő üzemi körülmények között a legkülönbözőbb épületszerkezeti elemek, a pincétől a padlásig, a különleges ívelt szerkezeteken át a mintázott falazatokig. Ennek köszönhetően pedig az előregyártott beton és vasbeton épületszerkezeti elemek alkalmazására mindmáig számos példát találunk.

3. kép: A New York-i 11 Hoyt toronyház építése 2019-ben. A tavaly átadott 57 szintes felhőkarcolóban 481 luxuslakás kapott helyet. Az épület 1205 darab előregyártott (nem teherhordó) homlokzati elemét Kanadából szállították az építkezés helyszínére.

Felhasznált Irodalom:

1. Edelényi Béla: A magyarországi lakásállomány helyzete, várható hatása az építőiparra. In Lengyel I.–Rechnitzer J. (szerk.) 2002: A hazai építőipar versenyképességének javítása: klaszterek szerepe a gazdaságfejlesztésben. Régió Art, Győr, 39–62. o.
2. The four ages of early prestressed concrete structures, Marc Sanabra-Loewe and Joaquin Capellà-Llovera, PCI Journal, 2014
3. Malaia, K. 2020. A Unit of Homemaking: The Prefabricated Panel and Domestic Architecture in the Late Soviet Union. Architectural Histories, 8(1): 12, pp.1–16.
4. Dövényi Zoltán: A belső vándormozgalom Magyarországon: folyamatok és struktúrák, Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 7—8. szám, 2009
5. Márkus Keller: A családi ház a magyar lakáspolitikában a második világháború után: transzfer, átvétel, hibridizáció, AETAS – Történettudományi folyóirat 34. évfolyam 4. szám, 2019, 49–61. o.
6. https://lechnerkozpont.hu/cikk/utkereses-a-70-es-evek-lakasepiteseben-i
7. https://pestbuda.hu/cikk/20190603_domonkos_csaba_50_eve_keszult_el_az_elso_ obudai_panel

(fotók:
1. kép https://www.building.co.uk/building-your-future-celebrating-175-years/trailblazers-modular-homes/5096230.article
2. kép Fortepan/Stipkovits Fülöp
3. kép Flickr/Michael Muraz)