Lapszámok

A beton ipari padlók általános tulajdonsága, hogy a zsugorodás természetes jelenségének hatására a lemezek, a vágott fugákkal elhatárolt táblaszélek felhajlanak, tálasodnak, miként a szabad lemezszélek is (1. kép). A jelenség fő oka általában az, hogy a száradási zsugorodási fázisban különbözik a betonlemez alsó és felső részének összehúzódása. Amikor a lemez zsugorodik, az alsó zóna nem képes annyira összehúzódni, mint a felső, mert az alsó rész súrlódik az aljzathoz, így a kényszeralakváltozás nem tud teljesen szabadon végbemenni, szemben a felső rész alakváltozásával, ahol nincs gátlás. Ezen problémakörről az Ipari padló műszaki irányelv részletesen értekezik, jelen cikkben is erre hivatkozom (5/2020. [V.11.] ÉPMI).

A táblaszél-felhajlás tehát természetes alapjelenség, amit nem lehet teljesen kizárni, de a hajlamot, a felhajlás mértékét és ezzel a jelentőségét lehet csökkenteni. Minél kisebb a beton zsugorodása, annál kisebb a táblaszélek felhajlási hajlama. A zsugorodásból adódó táblaszél-felhajlás minden táblaszélnél, munkahézag- és fugaszélnél, illetve saroknál okoz felhajlási kényszert. A felhajlás mértékét csökkentheti a vasalás és az egyéb statikai betonerősítések, pl. az acélszálerősítés vagy a statikai műanyagszál (makro szálak). A műanyagok közül a mikro szálak nem tudnak kellő ellenállást tanúsítani a felhajlással szemben, mint ahogy elegendő mértékben nincsen repedésáthidaló képességük sem. A vágott fugákkal elválasztott betonlemezrészek is kvázi-lemezszélek, a vágások irányított repedések, a lemezvastagság egyharmad mélységéig történt bevágás alatt repedés alakult ki.

A dilatációknál, munkahézagoknál, ahol teherátadó dűbelezés vagy beépített acélprofil van nyíróvasalással, a felhajlás nem vagy csak kisebb mértékben tud megvalósulni. Gyakran ezen gátolt felhajlási kényszerből sarokrepedések alakulnak ki (2. kép).

2. kép

A zsugorodáson kívül az ágyazat teherbíróképessége, összenyomódási tulajdonsága, annak gyengesége is oka lehet a táblabillegésnek. Ha túl puha az ágyazat vagy annak felső, kiékelő rétege, akkor a lehajlások nagyobbak és az ágyazat utántömörödik. Minden egyes ütés után lesz egy csekély maradó alakváltozás, összenyomódás, így bekövetkezhet a folyamatos károsodás és annak növekedése. A károsodást a széleken áthaladó targoncák, járművek kerekeinek ütése okozza.

Az ipari padló széleinek felhajlása általában a dilatációtól számított 50-50 cm-en belül mérhető. A betonpadló-felhajlással kapcsolatos leggyakoribb lehetséges jelenségek:

• felgörbült a tábla széle, és a padlólemez mozog vagy kopog, esetleg mindkettő;
• felgörbült a tábla széle, de a padlólemez ennek ellenére nem mozog, és nem is kopog;
• nem görbült fel a lemez széle, de a padlólemez ennek ellenére mozog, vagy mozog és kopog is;
• nem görbült fel a lemez széle, a padlólemez nem mozog, és nem kopog.

Azt, hogy a fenti négyféle jelenség közül melyik jelentkezett a leghamarabb, segít a pontos diagnosztikában. Lényeges megtudni, hogy a használatba vételt követően menynyi idővel később kezdődött a padlómozgás. Egy új ipari padlónál, annak alsó-felső felületeinek eltérő mértékű száradása miatt bekövetkező táblagörbülések általában 1–6 hónapon belül már megjelennek és elérik végleges állapotukat. A betontáblák azonban általában még nem vagy alig mozognak a kezdeti igénybevételkor. Ennek az az oka, hogy az ágyazat kezdetben még jó állapotban van, emiatt a betonpadozat eredményesen tudja közvetíteni, illetve továbbhárítani az alépítményre a reá ható terheket. Később azonban mégis kialakulhat a tábla billegése, mert az ismétlődő dinamikus vagy egyéb hatások, a fentiekben már részletezett okok miatti mozgások helyén kimerül az ágyazat kezdetben még létező rugalmas tartaléka, és az ágyazat roskad, konszolidálódik.

A táblaszélek felhajlása elsősorban a targoncaközlekedés esetén kritikus. Az ilyen ipari padló fugaszélei kitöredeznek (3. kép) és a kerekek áthaladásakor kongó, ütő hanghatás keletkezik. Még a jól megtervezett és kivitelezett alépítmény és ágyazat esetén is felhajlolhatnak a táblaszélek, de ha gyenge az ágyazat, akkor a károsodás hamarabb és nagyobb mértékben következik be. Minden egyes billegés után a megütött ágyazat kissé utótömörödik az ütés helyén, ami miatt a következő kerékáthaladáskor nagyobb erejű, hatású lesz az újabb ütés, a billegés mértéke nagyobb és károsabb. Ez egy öngerjesztő folyamat, ami javítás nélkül elég hamar, 1-2 év alatt (esetenként hamarabb) is tönkreteheti az ipari padlót, nem beszélve arról, hogy óriási targonca-karbantartási költségek keletkeznek a kerekek, csapágyak emiatti gyors elhasználódása következtében.

3. kép

Minél nagyobb a billegés, annál nagyobb a lemez szélének, sarkának a megütődése és így fennáll a sérülés, a szélek, élek sarkok letöredezési veszélye. Amíg nincsen élletöredezés, addig hibajelenség sincsen (addig csak a fentebb jelzett négyféle jelenség tapasztalható általában), de a tartósság stabilizálása érdekében a letöredezést megelőzendő célszerű a javítás a targonca-forgalomnak kitett helyeken. Az, hogy hol és milyen mértékben fog elhasználódni az ipari padló ezen billegő szakasza, az mind függ a billegés mértékétől, de legfőképp a targoncaforgalomtól, annak intenzitásától, a targoncák egy-egy helyen történő áthaladásának gyakoriságától, a kerekek méretétől, anyagától és a targoncák sebességétől. Előfordulhat, hogy évekig nem lesz kitöredezés egy-egy helyen, máshol pedig akár már néhány hónapon belül.

A fugaszél-tönkremenetel gyakori oka a túl túlterhelés is, mert az ipari padló tervezésekor sok esetben nem állnak rendelkezésre a targoncák pontos terhelési adatai. Nem mindegy, hogy mekkora a kerékteher, nem mindegy, hogy tömör vagy fúvott kerekes targoncák közlekednek, nem mindegy, hogy gumi-, műanyag vagy acélkerekűek, nem mindegy, hogy négy- vagy háromkerekűek, nem mindegy, hogy milyen nagy sebességgel futnak.

A táblabillegést annak észlelése után a lehető leghamarabb célszerű orvosolni, mert magától nem javul meg és minél később javítunk, annál nagyobb lesz a kár a javításig, annál nagyobb költséget fog felemészteni a javítás, és annál kisebb a javítás eredményességének az esélye. Ez utóbbi nagyon lényeges, mert a javítás szinte egyetlen lehetséges módja az injektálás.

Az injektálás során a padló alatti ágyazat felső része és annak hézagtérfogata telítődik az injektálóanyaggal, és egyben nyomás alatt ki is tölti a kiüregelődött padló és ágyazat közötti hézagokat, biztosítja az egyenletes teherviselő felfekvést a teherviselő rendszer két tagja között, azaz az ágyazat és a betonlemez között. Az injektálással javítható az alépítmény mélyebb részei elégtelenül tömörített rétegeinek teherbírása is. Utólagos injektálással sok esetben megszilárdíthatók a meglévő talajban lévő gyenge teherbírású rétegek is. Az injektálás során a szomszédos padlólemezek közötti dilatáció hézagainak leromlott kapcsolatai is megerősödnek, mivel az injektálóanyag bizonyos mértékig képes kitölteni a kialakult hézagokat is, így végül ismét nagyobb nyíróerő-átadási képességet ad a padlólemezek hézagainak.

Az injektálás önszabályozó módszer. Az ágyazatba, nyomás alatt bejuttatott anyag (leginkább habcement) mindig a legkisebb ellenállás irányába halad – akár több méteres távolságig is –, így mindig azok a részek szilárdulnak meg az injektálás során, amelyek aktuálisan a leggyengébbek. Az injektálás alatt az anyag a megszilárdulásáig nyomás alatt marad, ezért annak zsugorodásával nem kell számolni. Az injektálás nyomás- és szintellenőrzés mellett történjen, a padló megemelkedése 0,5–1,0 mm-en belül kell maradjon! Az injektálás pontos szintellenőrzése azért is nagyon fontos, mert ezzel ellenőrizhető, hogy az injektálóanyag az ágyazat felől elérte-e a padlólemez alját, és megtámasztja-e azt. Az injektálás kombinálható a fugaszélek átdűbelezésével, „összevarrásával”, így nagyobb lesz a teherátadás az elválasztott lemezrészek között, ami különösen fontos nagy targoncaforgalom esetén.

Az injektálás csak akkor vezet eredményre, ha az alépítmény egyébként megfelelően stabil felépítésű, teherbírású. Ha az alsóbb alépítményi rétegek gyengék, akkor az injektálás csak ideiglenes megoldást jelent, mert bekövetkezik az utótömörödés, az alsóbb ágyazati, alépítményi, altalaji rétegek utókonszolidációja. Ez esetben az ún. mélyinjektálás jelenthet megoldást, melynek nagyon nagy költségvonzata lehet.

(fotó: a szerző)