Sétáló Ákos: Átalakulóban a hazai hulladékgazdálkodás
Az Európai Unió által meghirdetett European Green Deal, azaz európai zöld megállapodás a fenntarthatóság szellemében gazdasági szerkezetváltást ígér az erőforrások felhasználása tekintetében. A program célja a 2050-re megvalósítandó körforgásos gazdaság létrehozása, melyet a klímasemleges és erőforrás-hatékony gazdaságra történő átállás biztosít.
A körforgásos gazdaság megteremtésének központi elemeként szerepel a megelőzés elve, azaz a létrejövő hulladék mennyiségének és veszélyességének a redukálása. Tehát már a termék megtervezésénél hangsúlyt kell fektetni a tartósságra, valamint biztosítani kell a javítási lehetőséget, fontos szempontnak bizonyul továbbá a termékek újrahasználata. A hulladékká válást követően a hasznosíthatóság kérdéskörében elsősorban annak újrafeldolgozási lehetőségeit kell mérlegelni, ezek hiányában kerülhet sor a hulladékhierarchia alacsonyabb szintjén lévő megoldások alkalmazására (egyéb hasznosítási lehetőségek, illetve végső esetben az ártalmatlanítás).
Ezen célok megvalósítása minden EU-s tagország kötelezettsége, így Magyarországon is a Brüsszelben megszületett irányelvek alkalmazása szükséges.
A hulladékgazdálkodást érintő változások a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Ht.) módosulásával léptek életbe hazánkban, azonban egyelőre több nyitott kérdés is maradt, melyek megválaszolása a részletszabályokat megállapító rendeletek megjelenéséig várat magára. Továbbá fontos mérföldkő lesz – az egyelőre magára várató – új Országos Hulladékgazdálkodási Terv, mely többek közt leköveti a kormány szakmapolitikai elképzeléseit, valamint tartalmazni fogja az elérendő célokat és a szükséges intézkedéseket.
A jogszabályváltozás egyik fontos eleme a gyártói felelősség kiterjesztése, melynek célja, hogy a gyártók is átálljanak a körforgásos gazdasági modellre. A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer a Ht. megfogalmazása szerint „olyan intézkedések együttese, amelyek célja annak biztosítása, hogy a termék gyártója viselje a pénzügyi felelősséget vagy a pénzügyi és szervezési felelősséget a termék életciklusa során a hulladékká válást követő hulladékkezelésért”. E kapcsán a központi kérdés, hogy az építőipar termékei milyen mélységig esnek bele ebbe a szakrendszerbe.
A Ht. továbbá tükrözi azt az EU-s szemléletet, hogy a hulladékra – a körforgásos gazdaságra való átállás jegyében – nyersanyagként tekint és ekképp kezeli. A gyártókat arra ösztönzi, hogy már a gyártásnál szorítsák vissza a hulladékok keletkezését, illetve ahol lehetséges, ott minél nagyobb arányban használják azt maguk vagy más iparágak alapanyagként. E mentén vezeti be a Ht. a termék értéklánc fogalmát, melyet nem definiál, azonban ezzel kapcsolatos feladatokat ír elő az „illegális hulladékkeletkezés megakadályozása, illetve a termékértéklánc nyomon követhetőségének és – a szükséges esetekben – forgalomból történő visszahívhatósága érdekében a hulladék képződése kapcsán érintett” szereplőknek. Mivel a részletszabályok tekintetében itt is a Ht. egy jelenleg még nem létező rendeletre hivatkozik, így kérdéses, hogy az építőipart ezen rendelkezések hogyan fogják érinteni, illetve milyen konkrét feladatok várhatók a jövőben.
Sok termelő iparágat fognak érinteni a melléktermék státuszt, illetve a hulladékstátusz megszűnésének kritériumait megállapító részletszabályok, melyek tisztázhatják ezt a régóta megoldatlan problémát. A Ht. szövegéből az már most kivehető, hogy a jogalkotó a melléktermék/termék előállítóját minőségbiztosítási rendszer üzemeltetésére kötelezi, melynek „a felhasznált alapanyagok, a gyártási, előállítási folyamatok ellenőrzésére, az ellenőrzések nyilvántartására, a minőségbiztosítási rendszer felülvizsgálatára és a képzésre vonatkozó előírásokat, valamint szükség esetén az akkreditációra vonatkozó követelményeket kell legalább tartalmaznia.”
A Ht. a fentiek nyomán új szankcióként bevezeti a minőségvédelmi bírságot, mely akkor szabható ki, ha az előállított vagy forgalomba hozott termék nem felel meg a hulladékképződési korlátozásra vonatkozó előírásoknak – többek között a Ht. által felsorolt hulladékképződés megelőzését szolgáló minimumkövetelményeknek –, illetve a termékből képződő hulladék nem felel meg az előírt követelményeknek.
Az EU körforgásos gazdasági modelljének hazai átültetése nyomán az építőiparnak is alkalmazkodnia kell a fenntarthatósági követelményekhez, azonban alapvető kérdésként fogalmazódik meg, hogy a hulladékgazdálkodás terén az egyéni felelősségi körök hogyan oszlanak meg az építőipari szereplők között.
Mi a tervező felelőssége és az hol ér véget? Meddig tart az építőanyag-gyártó felelőssége? Mikor kezdődik és meddig tart a kivitelező felelőssége? Ki tehető felelőssé egy épület bontása során keletkező hulladék sorsáért? Ilyen és ehhez hasonló kérdések várnak megválaszolásra, melyek döntően befolyásolhatják az egyes építőipari szereplők hulladékgazdálkodás területén jelentkező jövőbeni feladatait.
(Kép forrása: https://unsplash.com/s/photos/minimalist-architecture
forrása: https://focastock.com/tag/stone/)