Lapszámok

Az idei évben is – a vírushelyzet ellenére – folytatódnak az ipari beruházások, melyek közül egyre többször van szükség arra, hogy meglévő csarnokok más funkciót, gyakran raktározási szerepet töltsenek be. A feladat a mérnökök számára ebben az esetben az, hogy megtalálják, megtervezzék és végül megépítsék az optimális szerkezetű ipari padlót, azaz hogy létrehozzák az új funkciónak megfelelő leggazdaságosabb rétegrendet és betonlemezt, lehetőleg a legkisebb bontási munkával, és lehetőség szerint meghagyva az ott lévő régi ipari padlót.

Nehéz ejtősúlyos talajszonda

Ahhoz, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást, természetesen ismernünk kell az új használati célhoz tartozó terheléseket, de fel kell térképeznünk az ipari padló adottságait is. Sok esetben nem állnak rendelkezésre tervek, dokumentumok a meglévő épületről, a padlólemezről, de még ha vannak is, sokszor hiányosak és nem feltétlenül pontosak.

Nehéz ejtősúlyos talajszonda

Ahhoz, hogy a megfelelő szerkezetet megépítsük, szükséges tehát vizsgálatokat végezni. Ennek a lépései általában a következők:

1. Ha rendelkezésre állnak dokumentumok a tervezés, építés idejéből vagy az azutáni állapotról (egy esetleges korábbi átépítés okán készült dokumentációból), akkor azokat feltétlenül tanulmányozzuk át! Ilyen dokumentumok pl. a talajvizsgálati jelentés, a geotechnikai szakvélemény, az épület statikai terve, az ipari padló tervei (engedélyezési, kiviteli), az építész alaprajz, a metszetek, a műszaki leírás stb. Az építés közbeni feljegyzések, naplók, vizsgálati dokumentumok is sokat segítenek. Mennél többet tudunk meg a szerkezetről, annál hatékonyabb és kisebb költségű lehet a diagnosztika és annál pontosabban meg lehet tervezni a szükséges új szerkezetet.
2. Helyszíni szemle, ami során az ipari padló felületét át kell vizsgálni. A látható hibajelenségek már felhívhatják a figyelmünket arra, hogy mik az ipari padló gyenge pontjai, hol vannak ezek helyei. Az ipari padlón keletkezett repedések iránya, tágassága, a repedéskép jelzi, hogy milyen az alépítmény minősége. Tisztázni kell a meglévő ipari padló statikai modelljét (klasszikus, úsztatott ipari padló vagy alaplemez vagy statikailag össze van kötve a pillérekkel, esetleg talpgerendákkal, lábazati falakkal, aknákkal stb.).
3. Milyen a vágott fugák, a dilatációk, a repedések állapota? Mennyire vannak megnyílva, le vannak-e töredezve a szélei, elmozdultak-e egymástól a szomszédos táblarészek?
4. Megvan-e a kellő teherbírása, vagy lokálisan, vagy a teljes területen nagy-e a padlólemez-süllyedés vagy sem. Mi okozta ezeket? A túlterhelés vagy a gyengén megépített alépítmény, esetleg kiüregesedés talajvíztől, annak változó szintjétől vagy mozgásától?
5. Az ott dolgozókkal, a minél régebb óta ott dolgozó kollégákkal is célszerű elbeszélgetni, hogy milyen tapasztalataik vannak, milyen hibákat észlelnek. Ha van ott targonca, akkor az, ha a folyosókon átfut, hallhatók, láthatók lehetnek az esetleges táblabillegések.
6. A cél szerinti terhelések definiálása, a meglévő dokumentáció átvizsgálása és a szemle után ki lehet dolgozni a diagnosztikai munkatervet. A vizsgálatok típusait (geotechnikai, szilárdsági, állékonysági), a terjedelmét (milyen nagy területen és miyen mélyen kell vizsgálódnunk), a szükséges vizsgálati és mintavételi helyeket (vizsgáljunk rosszabb minőségű és jobb minőségű részeket is), számát (annyi vizsgálat kell minden típusból, hogy az eredmények kellő mértékben reprezentálják a valós helyzetet, az ipari padló tényleges állapotát).
7. A diagnosztikai vizsgálatok lehetnek roncsolásos (pl. betonba fúrt magminta vagy talajvizsgáló szonda), részlegesen roncsolásos (pl. felületi tapadó-húzószilárdság vagy koptatás) és roncsolásmentes (pl. Schmidt kalapácsos nyomószilárdság-vizsgálat vagy georadar-vizsgálat). A roncsolásos vizsgálatok számát célszerű minimalizálni, hogy kevesebb javítás, kisebb mértékű használati korlátozás és költség legyen. Azzal lehet csökkenteni a roncsolásos vizsgálatok darabszámát, ha a roncsolásmentes vizsgálatokat összehangoljuk velük. Pl. egy kb. 1000 m²-es ipari padló területen elegendő 3 helyen furatmintát venni a betonból és a mintákon nyomószilárdsági, testsűrűségi vizsgálatokat végezni, ha emellé rendelünk pl. 10-15 sorozat Schmidt kalapácsos mérést is.
8. A roncsolásmentes vizsgálatok általában csak becsléseket, tájékoztató jellegű eredményeket adnak, de ha ott is végzünk ilyen vizsgálatokat, ahol roncsolásos vizsgálatok is lesznek, akkor a szabványos roncsolásos vizsgálatok eredményeit nagy pontosságú becsléssel ki tudjuk terjeszteni a teljes területre. A magminta vétele előtt kell elvégezni a Schmidt kalapácsos mérést. Ugyanígy a georadar-vizsgálatot is a mintavétel és a szondás vizsgálat előtt kell elvégezni, hogy a mintavétel után ne a zavart talajt, ágyazatot, hanem az eredeti állapotot lássuk.
9. A beton fúrt magmintáiból láthatjuk a padlóvastagságot, a beton erősítését (acélszál, vasalás), a henger palástja megmutatja a betonszerkezetet, azt, hogy mennyire zárványos, hézagos a beton, milyen volt a tömörítés hatékonysága, van-e adalékanyag-szétosztályozódás, megfelelő-e a péptartalom stb.
10. Ipari padló esetén a georadar-vizsgálatot általában elegendő 6 m mélyégig elvégezni. A radarképek az egyes réteghatárokat jelenítik meg és a különböző talajjellemzők miatt más színnel tudják kirajzolni a rétegeket. A lokális süllyedések, kiüregesedések általában jól láthatók, de a képek alapján globálisan is lehet következtetni a talaj tömörségére, ebből következően a teherbírására. A radarvizsgálat tehát a mechanikai (DPH nehéz verő szonda) és a geotechnikai (mintavétel és analízis) vizsgálatok eredményeit tudja kiterjeszteni a nem vizsgált egyéb területekre. Fontos, hogy a friss vizsgálati eredményeket mindig vessük össze a talajvizsgálati jelentéssel, mert azokból látható, hogy milyen beavatkozások voltak az építéskor, illetve milyen változások következtek be az idők során az altalajban.
11. Ezeken felül még egyéb, speciális vizsgálatok is lehetnek, pl. tapadó-húzószilárdsági mérés a felületen, vagy akár a mélyebben (mintából), vagy kopásállósági vizsgálat stb.

A vizsgálati eredmények alapján kialakíthatjuk a meglévő ipari padló statikai modelljét (beleértve az alépítményi megtámasztást) és elvégezhetjük az ellenőrző számítást, ami kimutatja, hogy az adott ipari padló ideális-e a tervezett új terhelésekre. Ha statikailag megfelel, akkor kidolgozhatjuk a szükséges javítási tervet, ami legtöbbször a repedések, fugák, dilatációk javítására, a felület stabilitására, kopásállóságára, vagy új bevonat, burkolat esetén a szükséges tapadóképesség elérésére vonatkozik.

Georadar

Esetenként szükség lehet arra, hogy magát az ágyazatot, az alépítményt kell utólag stabilizálni. Ez esetben az injektálás (általában speciális cementhabarccsal) különféle módjai kerülnek előtérbe, de mindig meg kell vizsgálni, hogy a javtás sikerességének valószínűsége hogyan áll arányban a költségekkel. Az injektálás költséges eljárás és leginkább akkor eredményes, ha csak az ágyazat felső síkját kell megerősíteni.

Amennyiben a diagnosztikai vizsgálatok azt mutatják ki, hogy a meglévő ipari padló nem megfelelő és nem is lehet észszerű költség- és időráfordítási kereteken belül javításokkal megfelelővé tenni, akkor a padlócserét kell megtervezni, vagy azt a lehetőséget megvizsgálni, hogy lehet-e és érdemes-e a meglévő padlólemezre ráépíteni egy új ipari padlót.

(fotók: szerző)