Szautner Csaba: Betonfelületek védelme hidrofóbizálással
A beton a legnagyobb tömegben felhasznált építőanyag, de nem örök. Számos hatás képes károsítani, mint pl. a fagyás/olvadás, a koptatás, a különböző károsító vegyületek. A vasbeton még érzékenyebb, ugyanis nem csak a betont, hanem az acélt károsító tényezők is tönkreteszik, úgymint a víz (rozsdásodás), vagy a kloridok, melyek pl. az útszóró sózásból eredhetnek. A számos károsító tényező közül soknak van köze a vízhez: vagy maga a víz, pl. megfagyva károsít, vagy az általa szállított vegyületek. Ha tehát a vizet távol tudjuk tartani a betontól, akkor a beton- és vasbeton szerkezetek tartósságát megnövelhetjük, járulékos hatásként pedig a szárazabb felületen az esztétikai hibákat okozó mohásodást, a penészfoltok kialakulását is csökkenthetjük. A nedvesség távoltartására a felületi bevonatokon kívül a látszóbeton felületi megjelenését megőrző hidrofóbizáló anyagokat is használhatjuk. Ezen termékek nem képeznek egybefüggő filmet, hanem a beton pórusainak felületét teszik víztaszítóvá, és biztosítják a beton páraáteresztő képességét is.
A hidrofóbizáló anyagok hatásossága több tényezőtől is függ. Ezek:
- a hidrofóbizáló szer molekulamérete
- a beton minősége, nedvességtartalma
- a hidrofóbizáló szer hatóanyag-koncentrációja, felhordott mennyisége
- a hatás időtartama.
Hidrofóbizálásra a szilán és a sziloxon a két leggyakrabban használt vegyület. A szilán ezek közül a kisebb molekulájú, ezért lényegesen jobb behatolóképesség jellemzi, ami nagyon fontos, előnyös tulajdonság. A jobb minőségű betonok szívóképessége a beton magas fokú tömörsége miatt kicsi. Ezeknél a betonoknál a hatóanyag koncentrációja sokat számít, a magas fokú behatoláshoz magas koncentrációra van szükség. Alacsony minőségű, magas pórustartalmú betonoknál ez a különbség kisebb. A beton magas nedvességtartalma is hátrányosan befolyásolja a hatóanyag beszívódását, ezért alapvetően száraz betonokat lehet jól hidrofóbizálni.
A felhordott anyag és az- időtartama is arányos a beszívódás mélységével: minél több anyagot hordunk fel, és az minél lassabban párolog, annál mélyebb lesz a beszívódás. A sűrű gél állagú termékek mindkét szempontból jobban teljesítenek.
Az eltérő igények és körülmények eltérő megoldást kívánnak. Alacsony minőségű betonok esetében az alacsonyabb hatóanyag-tartalmú, rövid érintkezési idejű (folyadék állagú) termékek is használhatók, magas minőségű, kis pórustartalmú betonoknál a magas koncentrációjú anyag kötelező, és lehetőleg gél állagú, hosszú érintkezési idejű anyagot érdemes választani. A Mapei tiszta szilán hatóanyagú Planiseal WR termékei teljes választékot nyújtanak a felhasználóknak. A kloridok behatolására vonatkozó európai szinten elfogadott vizsgálati módszer nincs, azonban az észak-európai országok alkalmaznak egy minősítési módszert (NT Build 515).
Ezen vizsgálat egy 0,45 V/C tényezőjű, 15%-os kloridtartalmú folyadékban vizsgálja a kloridok behatolását. A vizsgálat eredménye alapján mind a Planiseal WR 100, mind a Planiseal WR85 Gel nagymértékben csökkenti a kloridok behatolását a betonba, ezért ezen termékek sóterhelésnek kitett szerkezetek védelmére is alkalmasak, legyen az akár tengerparti környezet, akár útszóró sóknak kitett szerkezet.
(fotók: Mapei Kft.)
