Kis Tünde: Betonográfia: rideg betonfelületeken nőiesen légies festékpigmentek könnyed „megfolyása”
Göncz Dalma Budapesten élő és alkotó festő, számos neves festőművész mellett ismerkedhetett meg a különböző képzőművészeti technikákkal, stílusokkal. Személyiségét és gondolatvilágát leginkább az absztrakt expresszionista stílusú művein keresztül érthetjük meg. Hosszú évek kísérletezése és a vegyes technika tanulmányozása közben megismerte azt az anyagot, amely a leginkább inspirálja: a betont. Témáit olyan festett és mintázott formában szereti feldolgozni, amelyeknél látható és érzékelhető az ellentétek szimbiózisa. Anyagát tekintve a megformált, rideg betonfelületek, illetve a nőiesen légies festékek pigmentjének könnyed „megfolyása” együtt kerek egészet alkotnak. E két anyag összeolvadásával keletkezhet egy új, általa megelevenített világ, a „betongráfia”. Göncz Dalma célja a beton művészibb oldalról való megismertetése és az ember alkotta mesterséges „kővilág”, valamint az érintetlen természet közti szakadék összekötése.
- Miért került a látókörébe a beton, mi ragadta meg ebben az anyagban?
- Gyermekkorom óta a képzőművészettel, azon belül is a festészettel foglalkozom, és mindig tudtam, hogy valami egyedit, valami maradandót szeretnék létrehozni, a művészeti kiteljesedésben úttörő lenni. Ez a fajta szemlélet és az anyagok iránti nyitottságom kellett ahhoz, hogy rátaláljak a betonra mint anyagra, és annak „szürke világában” önmagamra lelhessek. A beton szó hallatán elsőre senki nem gondol művészetre, sokkal inkább építőipari alapanyagra. Nehezen tudtam elképzelni, hogy miként tudom a betont művészeti értékkel felruházni, légiessé tenni, de az ismeretlen mindig vonzó volt számomra, és a lehetetlen szót sem ismerem. A vásznam egyfajta metaforikus tükör, ahol a betonnal az aktuális érzelmeimet, hangulataimat, vízióimat, vagy akár magát a természetet, a Földünk egyes elemeit eleveníthetem meg. Mindezen struktúrák, formák, színek, anyagok együttes fúziója látható a vásznon. A „deformitás” (az egészséges egyensúlytól való eltérés) mindenütt jelen van, mindegy, hogy a természet és ember alkotta kapcsolatot vagy a társadalomban betöltött szerepünket, az emberi személyiséget magát vizsgálom. Az esetek többségében palástolva van a valóság. A „maszk”, álarc, melyet mutatunk, láttatunk, nem tükrözi a valóságot, csupán egy idealisztikus képet, amit közvetíteni szeretnénk. Az igazi, valódi „érték” a felszín alatt található, mely se nem csillog, se nem színes, inkább átlagos „szürke”, mégis a legerősebb, legstabilabb „támasz”, amire az életünkben támaszkodhatunk. A csillogás csupán érzéki csalódás, időszakos, a lényeg valójában az, ami mögötte van. Mégis mindenki a tökéletesen csillogó, színekre vágyik, küzd, hajszol, hogy a legtöbb lájkot kapja, hogy mindenhol a legjobb arcát mutassa, de annak felismerése, hogy ez valójában hosszú távon mennyire káros a személyiségünkre, vagy akár az egészségünkre nézve, sajnos még várat magára.
- Mire ad lehetőséget a beton a művészetében, milyen lehetőségek rejlenek benne?
- A betonnal betekintést nyújthatok egy vízionált, vágyott világba, ahol a harmónia az alapja mindennek, továbbá a festmények tükröt is tartanak elénk, hogy ne feledkezhessünk meg arról, hogy ennek a harmóniának nem szabad megdőlnie, egyéni és globális szinteken sem. Alkotás közben csak a tiszta érzelmekre és hangulatokra hagyatkozom, hagyom, hogy kezdetben a beton, később a festék maga alakítsa a saját útját, pont úgy, ahogy a természet is teszi azt. A festékpigmentek olyan dimenziókat képesek a betonnal alkotni, mely szemet gyönyörködtető látványnyá válik. Ezt az expresszív, érzelmi alapokra épülő festési technikát - gesztus festészetnek is hívják - alapvetően Jackson Pollock nevéhez köti a szakma. Részben az általa kedvelt festészeti eljárást alkalmazom én is az alkotási folyamatoknál. A vászont a földre helyezem, a festékpigmentek pedig csepegtetés útján kerülnek rá. A folyamat végezetével, visszatükröződik a természetből merített inspiráció, mely kerek egésszé válik.
- A munkái alapját képező betonfelületet is ön készíti? Milyen összetételű, tulajdonságú betonnal dolgozik?
- Igen, minden egyedileg, kézzel készül. Az anyaghasználatban segítségemre van egy nagy nemzetközi építőipari vállalat, tőlük kapok szakmai támogatást. Nagy öröm számomra, hogy ők is az innováció elkötelezett hívei. Fontos számunkra a fenntartható jövő, ezért az alapanyagokat is ennek tükrében választjuk ki. A festés, betonozás „betonográfia”, egy komplex képépítési folyamat. Miként a földfelszín is rétegekből tevődik össze, nálam szintén több réteg kölcsönhatásával elevenedik meg egy kép. Minden folyamatot én csinálok, mely a különböző rétegrendek száradása, kémiai tulajdonsága miatt hetekig is eltart.
- Az ön által készített alkotások miként „hasznosulnak”, tehát hol lelnek otthonra?
- Alapvetően gyűjtők, illetve olyan magánszemélyek vásárolnak tőlem, akik valami újra, izgalmasra, és grandiózus vizuális élményre vágynak, de egyben fontos számukra az idő és értékállóság is. A jelenlegi világhelyzet lecsengése után a kiállításokon ismét elérhetők lesznek a munkáim.
- A művészeti vonalon kívül van esetleg más is, amiben gondolkodik a betonnal kapcsolatban?
- Szeretném, ha az alkotásaim, idővel kilépnének a vászon síkjából. A 3D-s megjelenési forma, design falpanelként való bemutatása is a terveim közt szerepel. Nagyobb volumenű projektek szerves részeként, művészeti töltettel bíró monumentális alkotásokat hoznék létre. Az egyedi, kézzel készült betonfestmény – a tapasztalatok alapján - valóban katartikus élményt nyújt szemlélőjének. A tervezők szerint ez az egyedi megjelenési forma, design, mely művészeti töltettel is bír, a piacon igen egyedinek számít. Magamat pozitív személyiségnek tartom, sosem dőlök hátra, igyekszem mozgásban maradni, inspirálódni és alkotni, és ez a lelkesedés visz előre, így mindig megtalálnak az új lehetőségek is.
- Milyen visszajelzéseket kap az alkotásaival kapcsolatban? Egyáltalán hol tart ma a „betonművészet” hazánkban?
-Szerencsére eddig mind szakmai, mind nem szakmai vonalon igen pozitív volt az alkotásaim fogadtatása, ez az egyik fő motiváló erő a napi munkámban. Nem akarok az a típusú alkotó lenni, akinek a műtermében porosodnak a képei, szeretném, ha azok örömet okoznának másoknak is. Legyen az egy látogató egy kiállításon, vagy egy család, amelynek a napi élete részévé válik. A beton mint művészeti tárgy, eszköz, alapanyag az elmúlt években nem kapott kellő hangsúlyt és figyelmet, de azért vannak kiváló kezdeményezések, ahol dekorációs elemként, kültéri dekorációként, bútorként hasznosítják, ám ezek alapvetően nem „kézműves” termékek.
(fotó:Tamás Pál)