Köszöntő
Ami miatt szívesen vállalkozom a Köszöntő megírására, az a 45 év, amit az építő-, építőanyagiparban eltöltöttem, a tisztelet és megbecsülés, amit az iparág művelői, és így az iparág iránt érzek, és amit nekem is viszonoztak.
A Magyar Cement-, Beton- és Mészipari Szövetség munkáját jogtanácsosként az alapítása, tehát 1990 óta segítem, úgy érzem, hogy a szövetség eddigi eredményeiben nekem is részem volt.
Az 1989-90-es években megindult a gazdaság átalakítása a piacgazdaság irányába. A cementipar ebben a folyamatban az élen járt, mivel már 1988-ban létrejöttek – még az állami vállalat (CEMÜ) tulajdonlásával – az első gazdasági társaságok: a Beremendi Cementipari, a Hejőcsabai Cementipari és a Cementipari Gépjavító Részvénytársaságok, az akkor még hatályos 1875. évi XVIII. tv. alapján. Ezt követte több más társaság alapítása: a Dunai Cementmű Kft., a Lábatlani Cementipari Kft., a Bélapátfalvai Cementipari Rt., és egyidejűleg elindult a privatizáció. A cementipar akkori nagyjai – Koltai Imre, Riesz Lajos, Mihócs Ferenc, Ábrahám Ferenc – azon megfontolásból, hogy az ország cementszükségletében ne keletkezzen hiány és a műszaki fejlesztés is folytatódjon, a cementipart egyben kívánták átvinni a piacgazdaságba. Ezen elgondolást képviseltem és segítettem akkor mint az állami vállalat vezető jogtanácsosa.
Azonban már az előzőekben jelzett folyamatok megindulásánál nyilvánvalóvá lett, hogy a gazdasági társaságokként önállóvá vált cementgyárak és infrastrukturális egységek közös érdekeinek képviselete, az érdekkonfliktusok kezelése a továbbiak folyamán is megoldandó feladat. 1989. évben az Országgyűlés elfogadta az 1989. évi III. törvényt a társadalmi szervezetekről. E törvény a piacgazdaság logikájának megfelelően, de széles körű autonómiát biztosítva szabályozta az egyesületeket, beleértve a szakmai szervezetek tevékenységét, szervezetét. E törvény alapján hozták létre a Magyar Cementipari Szövetséget 1990 februárjában, lényegesen egyszerűbb szervezettel. Elsődlegesen a frissen önállósodott üzemek munkájának eredményessé tételét jelölte meg célul, de természetesen a privatizáció során keletkező érdekkonfliktusok kezelését is átvette az időközben végelszámolással megszűnt állami vállalattól.
1992-ben érdekképviseleti, érdekérvényesítő munkánk és az európai integráció iránti elkötelezettségünk elismeréseképpen – tudomásom szerint elsőként a hazai szakmai szervezetek közül – vált a szövetség az Európai Unió szakosított szervezete, a CEMBUREAU tagjává.
A szövetség életében és munkájában a következő jelentős változás 2005-ben következett be, amikor a cementipar érdekképviselete újabb jelentős kihívásokkal került szembe. Megjelentek a vevői fizetési problémák, a tartozási lánc, a szabályozások, a szabványok átdolgozásának szükségessége, az uniós normákhoz igazítása, és az építőanyagipar mint egész érdekképviseletének szükségessége, mivel egyértelművé vált, hogy az építésügy önálló minisztériumot nem kap. A szövetség élére új elnök került Oberritter Miklós személyében, és megindult a szervező, irányító munka. 2014-ben immáron a jelenlegi elnökünk, Szarkándi János irányításával a szövetség szervezetileg és tevékenységében is megújult.
A munka elsődlegesen a végtermék, a beton irányába bontakozott ki. A szövetség nemcsak nevében, de tevékenységében is felvállalta a cement-, a beton- és a mészipar komplex képviseletét, mivel az Építőanyag-ipari Szövetség az építési termék irányába lépett, a Betonszövetség pedig végelszámolással megszűnt. A szövetség önálló, egyszemélyes társasága a Cemkut Kft., amely a kutatás-fejlesztés területén működik, és amelynek alapítása óta jogtanácsosként segítem munkáját.
Itt tartunk most 30 év után, visszatekintve úgy érzem, érdemi alkotó munkát tudtam végezni. Munkámat 2006-ban a kormány elismerő oklevéllel értékelte, 2008-ban megkaptam a Cementiparért elismerést.
Dr. Kulcsár Ferenc
ügyvéd