Lapszámok

Az utóbbi évtizedben kiemelt nemzetgazdasági pozícióba került a hazai agrárés élelmiszeripar, megnövekedett a vágóhidak, a feldolgozóüzemek, az egyéb élelmiszeripari létesítmények száma. Sok az új építés és a felújítás.

Az üzemek területén, ahol vizes technológiás vagy gyakori, napi akár többszöri nedves takarítású területek vannak, az ipari padlóba központi és hosszanti folyókákat helyeznek el, amihez lejtésképzést alakítanak ki. Akár kéregerősítéses felületképzést alkalmaznak, akár műgyantabevonatot, akár lapburkolat kerül a felületre, a folyókák csak akkor látják el hatékonyan a funkciójukat, azaz csak akkor biztosítják a vízés egyéb mosófolyadék-elvezetést, ha a lejtés megfelelően van kialakítva.

1. kép: Pontszerű lefolyó

iztonságosan lefolyni, ha a lejtés min. 1,5– 2,0% folytonosan, függően a felület anyagától, érdességétől – de a gyakorlatban még ez sem garantált minden ilyen lejtésre tervezett helyen, mert az építési technológiákból adódóan a szabványok, az előírások toleranciahatárait betartva is lehetnek lokálisan eltérő lejtések. Ezeken a helyeken akár még hibátlan kivitelezés esetén is megállhat a víz, lehetnek kisebb-nagyobb pangó helyek, tócsák, melyeket a laikus építtetői, megrendelői szem azonnal hibaként értékel.

Lehetne persze a nagyobb lefolyási biztonság kedvéért meredekebb, pl. 3–5%-os lejtéseket is képezni, de a nedvestechnológiás üzemekben a csúszásgátlásra, illetve a csúszásmentességre is törekedni kell. A nagyobb lejtés nyilván nagyobb csúszásveszéllyel jár, amit ugyan lehet pl. érdesítéssel (csúszásgátló lapburkolatok elhelyezésével vagy érdesített műgyantafelülettel) csökkenteni, de az érdesebb felületen a vízlefolyás sebessége kisebb (újabb pangásveszély). Emellett még a szennyeződési veszély is megnő, mert az érdesebb felületen a szennyezőanyagok, a baktériumok, a kórokozók könnyebben megülnek, ezt pedig az egészségügyi előírások nem engedik meg.

Mindezekre tekintettel az 1,5%-os minimális lejtés az optimális, ezt tervezik be az építészek a leggyakrabban. A geometriai tervezésnél ügyelni kell arra, hogy technológiailag kivitelezhető megoldást írjunk elő. Nagy területek esetén érdemes már az ágyazatot lejtésben kialakítani, ugyanis a másfél százalék 1 m-es hosszon 1,5 cm-t jelent, tehát 20 m-es szakaszon 30 cm-t. Ezt nyilván nem gazdaságos és technológiailag nem is előnyös a betonlemezzel lekövetni, tehát az ipari padlóknál a lejtésképzés a legtöbb esetben az ágyazat kialakításával készül, így maga a betonlemez azonos vastagságú a lejtett helyeken is. Így a betonerősítő vasalást is könnyebb elhelyezni. Arra is figyelnie kell mind a tervezőnek, mind a kivitelezőnek, hogy a lejtésekkel tarkított felületeken a targoncák villái ne akadjanak fenn a gerincvonalakon, illetve ne ütközzenek a vápa környékén a felületbe.

A kivitelezési technológiát szem előtt tartva, ha lehet, inkább hosszanti folyókát tervezzenek be, mint pontszerűt, ugyanis a beton bedolgozásakor, tömörítésekor, felületkialakításakor pontosan csak síkokat lehet képezni. A síkok váltási helyén (a gerincen és a vápában) pedig előregyártott hézagprofilok elhelyezésére van szükség ahhoz, hogy egyenes élek és tényleges síkokat lehessen kialakítani. A pontszerű folyókák széttagolják a területet (1. kép), nagyobb a munkaigény, nehezebb és drágább a kivitelezés, több a hibalehetőség és nem utolsósorban minden fugánál a padlófelület folyadékzáró képessége, ha volt is, megszakad és külön probléma lesz a vízzáró tömítések elhelyezése, karbantartása. Tehát minél kevesebb a lejtéses terület, annál egyszerűbb és pontosabb a kivitelezés, de ha már muszáj lejtést képezni, akkor is inkább a hosszanti folyókákat preferáljuk a pontszerűekkel szemben (2. kép).

2. kép: Hosszanti folyóka, résfolyóka

Azt is tudni kell a lejtésben képzett felületekről, hogy hiába a ferde sík, ami a vízlefolyást hivatott biztosítani, a lejtés megléte nem váltja ki az üzemeltető részéről a rendszeres takarítást, karbantartást. A rendszeres takarítás technológiáját a használathoz, illetve a szennyeződés-keletkezés gyakoriságához kell igazítani és a takarítógépek, eszközök feladata, hogy „besegítse a folyadékot a lefolyóba”, mert teljesen magától nem megy. A kivitelező feladata, hogy csatoljon az átadás-átvételi dokumentumhoz használati és karbantartási utasítást, amibe azt feltétlenül javaslom beleírni, hogy megfelelő gépeket, takarítóeszközöket is használni kell a folyókákba, lefolyókba való üzemi- vagy mosóvíz elvezetéséhez.

A tervezőknek a lejtésgeometriát úgy kell megadniuk, hogy azonos nagyságú lejtések egy adott magasságú ponthoz (a lefolyó peremének kell a legalacsonyabban lennie) azonos gerinctávolságok tartozzanak, különben nem lesznek síkok a gerincvonalak és a lefolyók között, így pedig kivitelezni sem lehet jól.

Jó minőségű kivitelezés esetén is adódhatnak lokális eltérések a tervezett lejtéstől, ahol akár a víz is megállhat kisebb területeken. Az ipari padló felületképzésének általános toleranciája, amit általában be is tudnak tartani a kivitelezők: 1 m-en 4 mm / 2 m-en 6 mm / 3 m-en 8 mm és 4 m-en 10 mm (DIN 18202:2013-04 3. táblázat 3. sora). Hibás felületi geometria esetén leginkább csiszolással érdemes elvégezni a javítást. Abban az esetben, ha a lejtési vagy a síkpontossági hibák túl nagyok, vagy elhelyezkedésük miatt csiszolással nem lehet javítani, akkor a felület felmarása és nagy szilárdságú javítóhabarccsal való cseréje lehet még megoldás. A javítóhabarcsok tapadása, kvázi zsugorodásmentessége kulcskérdés a sikeresség tekintetében. A felületi cserét kültéren kockázatosabb alkalmazni, mert a beton és a javítóhabarcsok hőtágulási együtthatója jelentősen eltérhet egymástól, így nagy a felületi felválás veszélye.

Lapburkolatok esetében a vonatkozó MSZ CEN/TR 13548:2007 szabvány szerint a felület síkpontossága (függetlenül attól, hogy vízszintes síkra vagy lejtésbe tervezték) akkor felel meg a szabványnak, ha 2 m-en belül az eltérés nem nagyobb, mint +/- 3 mm. A kivitelezés terv szerinti és a szabványoknak megfelelő kialakítása azért is szükséges elsőre, mert a javítás, a szent és a lejtéskorrekció sosem egyszerű, nem esztétikus és általában nem biztonságos, azaz nem minden esetben sikerül úgy korrigálni, hogy az a szomszédos területrészen ne okozzon többletproblémát.

(fotók: Csorba Gábor)