„A munkám egyben a hobbim is”
Wojnárovitsné dr. Hrapka Ilonát az előző számunk e rovatában bemutatott Tamási Dorottya ajánlotta szerkesztőségünk figyelmébe. Bár az is igaz, hogy a betonos szakma számára egyáltalán nem ismeretlen a neve.
Wojnárovitsné dr. Hrapka Ilona a Veszprémi Vegyipari Egyetemen végzett vegyészmérnökként, majd nem sokkal később mérnök-közgazdász oklevelet szerzett. Dolgozott a KÖSZIG Vállalatnál mint kutató vegyész, majd húsz éven át a SZIKKTI-ben tudományos munkatárs volt, később tudományos tanácsadó. Jelenleg az 1995-ben alakult SZIKKTI Labor Kft. ügyvezető igazgatójaként a szilikátipari vizsgálatok-kutatások területén dolgozik.
Szakmai munkássága igen sokrétű, például ő szabadalmaztatta az iparilag is megvalósult bentonitkötésű ásványgyapot alapanyagú keménylemez előállítását. Kutatásokat végzett a Balaton-tapolcai bazaltgyapotgyártás optimális nyersanyagbázisának kiválasztására, ennek anyagából készített egyetemi doktori értekezést. 1980-ban „A szilikátszálak és bazaltüvegek szerkezeti jellemzői és kristályosodása” c. értekezése alapján a kémiai tudományok kandidátusa fokozatot kapta meg. 1993- tól az MTA doktora. Értekezésének témája „Szilikátszálak jellemzői és korróziójuk”. Munkássága során 120 hazai és nemzetközi publikációja jelent meg, és kb. 70 előadást tartott. Tagja az MTA Szilikátkémiai Bizottságának, majd az MTA Műszaki Kémiai Bizottságának, 1989-től c. egyetemi docens a Veszprémi Egyetemen. 1981 és 1990 között mint a METESZ keretében működő SZTE Szilikátkémiai Bizottság vezetője számos Szilikátkémiai Ankétot szervezett. 1991-től 2005-ig az „Építőanyag” c. folyóirat felelős szerkesztője. 1988-ban, 1999-ben és 2005- ben az SZTE-ben végzett munkájáért „Szilikátiparért” kitüntetésben részesült.
- Miért ezt a pályát választotta, mi vonzotta és mi vonzza benne ma is?
- A budapesti Fáy András Ált. Gimnáziumban általában a reál tantárgyak érdekeltek. A vegyészmérnöki szakot azért választottam, mert szerettem a kémiát, de családi vonatkozás is volt, mivel nagybátyám a Gánti Bauxit Bányák főmérnöke volt. A Veszprémi Vegyipari Egyetemen eltöltött öt csodálatos diákév után a kőbányai telephelyű KÖSZIG Szigetelőanyag Vállalatnál kezdtem dolgozni, ahol fiatal mérnökként nagy kihívású feladatokkal bíztak meg. Ennek keretében dolgoztam ki a szabadalmaztatott és iparilag is megvalósított bentonitkötésű ásványgyapot alapanyagú keménylemez technológiáját. Itteni feladatom volt a B. Tapolcai bazaltgyapot-gyártás (jelenlegi Rockwool Hungary Kft.) megfelelő nyersanyagbázisának kiválasztása, ami az egyetemi doktori diszszertációm alapját is képezte. A későbbiekben tudományos munkatársként a Fémipari Kutató intézetben, majd a SZIKKTI-ben dolgoztam, mivel mindig érdekeltek az új feladatok. A munkám egyben a hobbim is, ami jelenleg is így van.
- Nőként nehezebb érvényesülni a pályán, mint férfiként?
- Én sohasem tapasztaltam hátrányos megkülönböztetést. Talán a szerencsének is tulajdonítható, hogy kiváló professzorok és főnökök (így Déri Márta, Juhász Zoltán, Tamás Ferenc, Balázs György, Talabér József, Szebenyi Sándor) segítettek pályám során, amit ezúton is köszönök.
- Milyen kérdések, kihívások foglalkoztatják munkáját illetően, különös tekintettel a betonra?
- Az utóbbi években kutatás keretében munkatársaimmal behatóan tanulmányozzuk a különböző összetételű és korú cementhabarcsok és cementkövek legfontosabb jellemzőit, mely a második generációs betonszabványok szerinti betonösszetétel tervezéséhez jó kiindulási alapot nyújthatnak.
- Mire a legbüszkébb a munkájával, a szakmai pályafutásával kapcsolatban?
- Az SZTE Szilikátkémiai Munkabizottságának vezetőjeként 1981–90 között más szakosztályokkal közösen számos nagysikerű Szilikátkémiai Ankétot rendeztünk, ami az egész szakmát összehozta és igen jó emberi, illetve szakmai kapcsolatok alakultak ki. Az előadások anyagai az általam szerkesztett „Építőanyag” folyóiratban is megjelentek.