Lapszámok

Az ipari padlók esetében a leggyakoribb hibák a zsugorodásból származó repedések kialakulásán túl alépítményi problémákra vezethetők vissza. Ezeknek a hibáknak a jelentősége viszont jóval nagyobb károsító hatással van mind a rendeltetésszerű használatra, mind a szerkezet tartósságára nézve. Emellett az alépítményi hibák javítása költséges és sok esetben nem is lehet teljes értékű, azaz a javítás után nem lesz olyan az ipari padló, mintha hibamentes lett volna. Az ipari padlók alapvetően olyan talajon fekvő, rugalmas ágyazású beton, szálerősítéses beton, vasbeton szerkezet, mely a funkcióból adódó hasznos terhelésen kívül szinte csak a környezeti terheléseknek van kitéve. Az ipari padlók tehát nem tartószerkezetek, az építmény egyéb részeitől el vannak dilatálva, választva, így az ipari padlóra nem hatnak az épület szerkezetéből származó erőhatások (nem alaplemez, nem födém).

Mindezek alapján egyszerűnek tűnik az ipari padló tervezése és kivitelezése, de mivel egy csarnok funkciójából adódó közvetlen terhelések éppen az ipari padlóra hatnak és a beruházói, valamint az üzemeltetési elvárás szerint ezeket az erőhatásokat hibamentesen és tartósan kell elviselnie a szerkezetnek, ezért mégis kényes kérdéskör a jó ipari padló előállítása. A leggyakrabban előforduló terhelés a targoncák dinamikus hatása, illetve a polcok, polcrendszerek, rakatok, telepített gépek.

Az ipari padló rendszere három fő szerkezeti egységből áll:

• jól tömörített, tartósan egyenletes tömörségű és teherbírású altalajból
• kellően tömörített teherbíró zúzottkőből vagy homokos kavicsból készített ágyazatból
• valamint a megmunkált felületű betonlemezből.

A betonpadlók kifogástalan használatához és tartós működéséhez a fenti három egymás fölötti réteg teljes hatékonysága, illetve szükség szerint további rétegek beépítése szükséges.

Az ipari padlók esetében gyakori hibajelenség a betonlemez egyenlőtlen megsülylyedése, a betontáblák billegése targonca áthaladásakor és ezekből adódóan repedések keletkezése, élfogasság kialakulása, a fugaszélek letöredezése. Ezek a használati károsodások jelentősen csökkentik az ipari padló élettartamát is.

Olyan nagyságrendben növekedhet meg az üzemeltetési (pl. targonca kerékcsapágyak idő előtti tönkremenetele, hibajavítások miatti gyakori leállás stb.) és a karbantartási költség (hibajavítási költségek) egy hibás ipari padló esetén, ami nemhogy csökkenti a profitabilitást, hanem veszteségessé teheti az egész működést. Külön növeli az altalaji és alépítményi hibák jelentőségét, hogy egy elkészült és működés alatt álló ipari padló esetén utólag ezeket a hibákat gyakran csak óriási költségen lehet javítani. Emellett pedig igencsak kétséges a hibajavítás tartós megfelelősége. Általánosságban az is megállapítható, hogy minél mélyebben van az altalaji, alépítményi hiba, annál költségesebb a javítás és annál kétségesebb a sikeressége. A hibák oka ebben az esetben is egyaránt lehet tervezési és kivitelezési.

Az utóbbi években az ipari ingatlanok árai is jelentősen megnövekedtek, a beruházók keresik az olcsóbb helyeket. A nagyobb városok környékén előfordul, hogy már csak gyengébb talajadottságú ingatlanok állnak rendelkezésre, de az is megtörténik, hogy a csarnokot régi meddőhányóra, szeméttelepre vagy egyéb korábbi lerakóhelyre építik.

Már a telekvásárláskor is, de a tervezéshez mindenképpen szükséges, hogy friss talajvizsgálati jelentés (TVJ) is készüljön. A szomszéd vagy a közeli ingatlanokhoz tartozó geotechnikai dokumentumok ugyan jók tájékoztató jelleggel, de alapozás- és iparipadló-tervezéshez ezek nem elegendők. 2010 óta jelentősen átalakult Magyarország talajvíz-rendszere, sok helyen igencsak megnövekedett a talajvízszint. Sokan esnek abba a hibába, hogy csak a talajszerkezet felső 1-1,5 méterével foglalkoznak az ipari padló szempontjából és csupán arra koncentrálnak, hogy valamiféle stabil ágyazati réteg kerüljön a padló alá, holott az ipari padlók alatti 4-5 méteres mélység talajszerkezete közvetlen ráhatással van az ipari padló működésére. Ez az a bizonyos határmélység, mely felett a talajrétegek tulajdonságait mindenképpen figyelembe kell venni az ipari padló tervezésekor.

Egy szakcikk természetesen nem tud kiterjedni minden részletre, de a legfontosabb tényezőket, melyek kedvezőtlen értékek esetén a padlósüllyedések okozói lehetnek és egy TVJ-ben már szinte első látásra észrevehetők, felsorolom az alábbiakban. Kötött talajok esetén a térfogatsúly, a belső súrlódási szög, a konzisztenciaindex, a szilárdsági adatok (pl. összenyomódási modulus, kohézió) mellett a térfogatváltozó képesség mértéke, azaz hogy nedvességre mennyire duzzad vagy száradás esetén mennyire zsugorodik (plasztikus index), a legfontosabb tulajdonságok. Szemcsés talajok esetén még az agyag-, iszaptartalom, valamint az egyes rétegek víztartalma is sokat elárul a megfelelőségről, illetve a meg nem felelőségről.

A magas víztartalom, a térfogatváltozási hajlam különösen kritikus lehet (1. kép). Ugyancsak nem mindegy a mértékadó talajvízszint magassága. Például az Alföldön gyakran kell számolni terepszinten levő talajvízzel vagy belvizes területekkel (2. kép). Amennyiben nem állnak rendelkezésre a talajról statikus, dinamikus szondaeredmények, akkor azokat meg kell csináltatni, mert ezek nélkül bizonytalanságban építünk, ami rendszerint hibához vezet. A CPT és CPTu – (Cone Penatration Test, csúcsos behatolás mérés, az "u" a pórusvíznyomással való kiegészítés), valamint a DPH (Dynamic Probe, Heavy, nehéz ejtősúlyos szonda) nemcsak az alapozáshoz, hanem az ipari padló rétegrendjének megtervezéséhez is szükséges. Ezen vizsgálatokat nemhogy a padlótervezés megkezdése előtt, hanem már az ingatlanvásárlás előtt érdemes megejteni, megismerni. Kiderülhet ugyanis, hogy kedvezőtlen talajviszonyok esetében az átlagos építési költségek többszörösébe kerülhet az ipari padló komplett rétegrendjének megépítése.

A csarnokok nagy többsége pillérvázas épület, a pillérek alapozása mélyalapozással történik, ahol a teherbíró talajrétegig kell levezetni a cölöpöket. Az ipari padló azonban egészen más, csak a legritkább esetben kerül ideális talajra. Komoly süllyedési problémák szoktak adódni abból, ha a fenti kockázati tényezőket nem veszik figyelembe, illetve ha nem jó intézkedési tervet készítenek, nem megfelelő rétegrendet építenek.

A felső 4 m-es talajrétegek cseréje általában szóba se jöhet a magas költségek miatt, de erre a legtöbbször nincs is szükség, mert rendelkezésre állnak talajjavítási technológiák, a részleges talajcsere lehetősége, de végső esetben akár az ipari padló pillérekre való építése (mint egy födém) is megoldás lehet. Egy biztos, az altalaji szerkezetet figyelmen kívül hagyni szinte mindig padlóhibához vezet.

Az természetes, hogy a humuszréteget el kell távolítani a padlóépítés előtt, de a tervezett ágyazat alatti talaj szervesanyag-tartalmát is meg kell vizsgálni. Az 5 tömegszázalék alatti szervesanyag-tartalom általában megfelelő. Amennyiben gyenge, instabil, változó tulajdonságú talajrétegek vannak a területen, akkor mindenképpen át kell gondolni a talajjavítási lehetőségeket, illetve a részbeni és a teljes talajcserét.

Az ipari padló tervezésének, kivitelezésének legnagyobb kihívása az optimális alépítmény kialakítása, mert a végtermék felső rétegének, azaz magának az ipari padló betonlemezének a működése ettől függ. Hiába készítünk egy jó betonlemezt, ha az ágyazati, alépítményi, altalaji rétegek gyengék, instabilak. Nem fog jól működni az ipari padló, ha alátámasztása nem lesz egyenletesen folytonos, rugalmas. A folytatásban a talajjavítás különböző lehetőségeit és az ágyazattal kapcsolatos problémakört járjuk körül.