Lapszámok

2020. augusztus XXVIII. évfolyam IV. szám

Köszöntő

Ha betonról, építőiparról és ezen belül is az építőanyagiparról gondolkodunk, elsőként még mindig egy férfias szakma képe jelenik meg előttünk. Nem véletlenül, hiszen a statisztikák is azt támasztják alá, hogy az építőiparban foglalkoztatott női munkavállalók aránya világszinten is mindössze 10% körüli, Magyarországon pedig ez alatt van. Ahogyan azonban a minket körülvevő világ, az alapanyagok, az építészeti megoldások is folyamatosan változnak, új formák és struktúrák jelennek meg, tágulnak azok a keretek, ahogyan a jövő építészetéről gondolkodunk. Ezzel párhuzamosan a foglalkoztatottságban is látszik egyfajta nyitás, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy évről évre növekszik a műszaki felsőoktatásba bekerülő nők száma. Az ő érdeklődésük, a kutatás-fejlesztés és a mérnöki tervezés területén végzett munkájuk pedig nagyban hozzájárulhat a jövő építészetének alakulásához.

Amikor a Királyegyházi Csapathoz csatlakoztam, hitvallásommá vált, hogy az építőiparban a nőknek és a női megközelítésnek is helye van. Ebben támogató partnerre találtam cégcsoportunk vezetésében is, mára büszkén mondhatom, hogy a napi munkafolyamatokban is számos női munkatárs dolgozik közöttünk. Jelenlétük segít minket abban, hogy más keretrendszerben tudunk a cementhez, a betonhoz mint alapanyaghoz nyúlni.

Gondolok itt egyrészt arra, hogy meg tudjuk mutatni azokat a felhasználási területeket, amelyek eddig nem voltak középpontban: a betonékszerek, a betonból készült mindennapi használati tárgyak és designtermékek megalkotásával új dimenzióba helyezzük a betont. Másrészről szerepünk van abban, hogy a beruházótól a végfelhasználóig a teljes értéklánc láthatóvá váljon és így a beton mint anyag minőségében rejlő és generációkon áthidaló értékére is felhívjuk a figyelmet. Harmadrészről pedig az új irányok támogatásában is fontos szerepünk van: legyen szó akár az újító erejű digitális technológiák alkalmazásáról, akár a fenntartható építészeti megoldások irányába történő elmozdulásról, vagy a CO2-kibocsátás mérsékléséről. Ezek az irányok és lépések mind azt a célt szolgálják, hogy erősítsük a felelős gondolkodást az építőiparban.

A szektor jelentőségét mutatja az a tény, hogy az épített környezet fenntartása és alakítása minden évben a világon a földből kinyert anyagok több mint egyharmadát használja fel. Az OECD előrejelzése szerint 2060-ra ez a mennyiség duplázódni fog. Az ágazatnak ezért kiemelt felelőssége az alacsony szén-dioxid-kibocsátás elérése és a körkörös gazdaság építése. Ez utóbbit szintén szívügyemnek tekintettem már a kezdetektől, és hiszem, hogy megvalósítható, hogy százszor több hulladékot hasznosítsunk, mint amennyi a gyártási folyamat során keletkezik. 2050-re a zéró károsanyag-kibocsátás elérése a cél. Tesszük mindezt azért, mert felelősséggel tartozunk a környezetünk felé, amit hosszú távú környezettudatos hozzáállással óvhatunk meg és adhatunk tovább a jövő nemzedékének.

Én immár 9 éve a LAFARGE csapatát erősítem, jelenleg Értékesítési és Marketing Igazgatóként támogatom a nők bevonását és érvényesülését az építőiparialapanyag-gyártásban. Személyes célomnak tartom a betonról mint építőipari alapanyagról alkotott és a köztudatban jelen lévő sztereotípiák lebontását, minden tekintetben. Legyen szó a beton mint alapanyag megmunkálásáról vagy a hagyományos nemi szerepekről.

Szeretném megmutatni és bebizonyítani, hogy ez az anyag, amellyel már a Római Birodalom idején is dolgoztak, a modern igényeket is képes kiszolgálni, és hogy mi, nők új perspektívát tudunk adni a napi felhasználásának csakúgy, mint a hosszú távú térformáló erejének.

Zadravecz Zsófia
Értékesítési és Marketing Igazgató
LAFARGE Cement Magyarország Kft.