Lapszámok

Dr. Révay Miklós szakmai életútja során számos cement-, beton- és mészipari kérdéssel foglalkozott, melyek közül ki kell emelni az aluminátcement hidratációja, ill. szilárdulása során végbemenő fizikai-kémiai folyamatok tanulmányozását, a bauxitbetonok várható élettartamára kidolgozott vizsgálati módszerét, a cementek szulfátállóságának, gőzölhetőségének, a tűzállócementek és betonok alkalmazástechnikai tulajdonságainak, az útépítési cementekkel és a trasszportlandcementekkel kapcsolatos, valamint a mészipari kutatásait. Ezekből szemezgetünk, illetve rávilágítunk kiváló írói képességeire is.

TRASSZTARTALMÚ HETEROGÉN CEMENTEK

A trassztartalmú cementek hazai előállításával és tulajdonságainak vizsgálatával Révay M. mélyrehatóan foglalkozott. Vizsgálatai szerint a trassz adagolása a cement, ill. a belőle készült habarcsok, betonok alkalmazástechnikai tulajdonságait a következőképpen befolyásolja:

• a cement hidratációs hőjét csökkenti;
• kedvezően befolyásolja az ilyen cementből készült beton vízzáróságát;
• nagyobb ellenállást tanúsítanak lágy és szulfáttartalmú vizekben, mint a portlandcementből készült beton;
• a trassztartalmú cementek általában jól gőzölhetők;
• a trassz jelenléte a cementben, ill. betonban csökkenti az alkáliák(cement)-szilika reakciójának veszélyét az opálhomokkő adalékanyagot tartalmazó betonokban;
• a trasszcementek megfelelő, ill. a portlandcementhez hasonló tapadással rendelkeznek a vasbetéttel, így vasbetonokban is felhasználhatók;
• érzékenyebbek az alacsony hőmérsékletekkel szemben,
• fagyállóságuk rosszabb, mint a portlandcementeké;
• a trasssztartalmú cementek szilárdsága tárolás közben sokkal gyorsabban csökken, mint a trasszmentes portlandcementeké.

Révay M. vizsgálataira alapozva 1991– 2004 között Magyarországon az egyik hazai cementgyár gyártott trassztartalmú cementeket.

Opoczky L. – Révay M.: A HCM Rt. által gyártott trassz- és kompozit-portlandcementek néhány jellemző tulajdonsága. Beton, VII. évf. (1999) 1.sz.

A heterogén cementek őrlési finomsága (fajlagos felület, szemcseméret-eloszlás) és szilárdsága közötti összefüggések, őrléstechnológia

A nagy mennyiségű cementkiegészítő anyagot tartalmazó cementek őrlési finomsága (fajlagos felület, szemcseméret-eloszlás) és szilárdsága közötti összefüggésekre vonatkozó kutatások közül figyelemre méltók Révay M. vizsgálatai és azokból levont következtetései. A kísérleti anyagok üzemi cementek és klinkerek, valamint különböző mennyiségű és finomságú granulált kohósalakot, erőműi pernyét és mészkövet tartalmazó laboratóriumi golyósmalomban külön- és együttőrléssel előállított őrlemények voltak. Az együttőrléssel előállított különböző összetételű üzemi cementek fontosabb finomsági jellemzőinek, az egyes komponensek mennyiségének, frakció szerinti eloszlásának és „egyedi” finomsági jellemzőinek stb. vizsgálata alapján Révay M. az alábbi következtetésre jutott.

Az egyes cementalkotók (komponensek) szemcseméret-eloszlásának szórása a komponens őrölhetőségének növekedésével nő, így a „puhább” komponensek a finomabb, a „keményebb”-ek pedig a durvább frakcióban dúsulnak fel. Ennek következményeként a parciális fajlagos felület részaránya jelentősen eltérhet a komponensek részarányától. Ez utóbbit a komponens anyagi minőségén (őrölhetőségén) kívül annak a cementben lévő mennyisége is befolyásolja. A vizsgálatok alapján megállapította, hogy a 25 m/m% külön őrölt, finom kohósalakot tartalmazó cement szilárdsága nagyobb, mint a kohósalakmentes portlandcementé, ill. együttőrléses technológiával előállított durva kohósalakot tartalmazó cementé. A cementkiegészítő anyagok klinkerhelyettesítő hatásának jellemzésére Révay M. a klinkeregyenérték fogalmának bevezetését javasolta, amely a cementkiegészítő anyagot tartalmazó heterogén és a cementkiegészítő-anyagmentes homogén cement szilárdságának hányadosa, osztva a heterogéncement klinkerhányadának részarányával. Megállapította, hogy az inert mészkő esetében a mészkő mennyiségével és a szilárdulási idővel a klinkeregyenérték csökken, a hidraulikusan aktív granulált kohósalak esetében pedig növekszik. Az igen nagyszámú vizsgálati eredmények alapján Révay M. arra a kövekeztetésre jutott, hogy a hidraulikusan aktív cementkiegészítő anyagok (pl. granulált kohósalak, erőműi pernye, természetes puccolán) esetén előnyösebb, ha azok egyedi finomsága (diszperzitása) nagyobb, mint a klinkeré; inert, ill. kevésbé aktív cementkiegészítő anyagok esetén (pl. mészkő, kis aktivitású puccolánok stb.) viszont kedvezőbb, ha a klinker egyedi finomsága (diszperzitása) nagyobb.

Révay M. – Illés F.: A komponensek parciális diszperzitásának hatása a kompozitcementek tulajdonságaira. Építőanyag, 53. évf. (2001) 3.sz.

Révay M.: A heterogén cementek diszperzitásának optimalizálása. Építőanyag, 56. évf. (2004) 1.sz.

ALUMINÁTCEMENT

A 60-as, 70-es években súlyos fejtörést okozott az építőiparnak az aluminátcementből készült, akkoriban 20-30 éves építmények helyzete a bauxitbeton - mára jól ismert - folyamatos szilárdságvesztése miatt. Az iparági érdekekkel és lobbival, sokszor ellentmondásos nemzetközi kutatási eredményekkel és a kialakult pánikhangulattal (Magyarországon több mint kétezer érintett épülettel kellett számolni) árnyalt helyzet megoldását Révay Miklós és munkatársai kutatómunkája tette lehetővé. Vizsgálta a különböző mésztelítés mellett gyártott aluminátcementek hosszú távú stabilitását és megkísérelte kalcium-szulfát-adagolással kiküszöbölni az egyébként jelentős mennyiségben gyártott termék általános felhasználását ellehetetlenítő szilárdságvesztést. Megállapította: a nyersanyagok arányának változtatásával a stabilitás kielégítő mértékben nem javítható; a kalcium-szulfát adagolása kedvez a stabilitásnak, de a termék elsődleges előnyének, a magas kezdeti szilárdságnak a kárára. Ezzel választ adott az égető kérdésre, miszerint a bauxitcementet nem lehet általános építőipari célokra használni.

Részt vett a már megépült, bizonytalan sorsú bauxitbeton-létesítmények lehetséges szilárdságváltozásának és ennek időbeni lefolyásának becslésére alkalmas vizsgálati módszer kidolgozásában. Bizonyította, hogy a szilárdság egy idő után eléri a minimumát és nem csökken határok nélkül. A kidolgozott módszerek segítségével rengeteg épület felesleges elbontását sikerült megakadályozni.

Dolezsai K. – Révay M.: Az aluminátcementek kalcium-aluminátjaiból keletkező hidratációs termékek stabilitásának és stabilizálási lehetőségeinek vizsgálata. Építőanyag, 18. évf. (1966) 6.sz.

Révay M. – Wagner Zs.: A hazai bauxitcement-beton létesítmények várható szilárdságváltozásának vizsgálata és az ezekből levonható következtetések. Építőanyag, 37. évfolyam (1985) 11.sz.

BETONKORRÓZIÓ, TARTÓSSÁG

Kiemelkedő szerepe volt a különböző betonkorróziós folyamatok kutatásában, illetve ezzel párhuzamosan épületek és műtárgyak állapotfelmérésében, helyreállításában (Aquincum, a volt Népstadion, Akadémia, Nemzeti Szálló). Feltárta az Ózdon, a 90-es évek elején épült, betonadalékként az olcsó és elérhető Martin acélsalakot alkalmazó, majdnem ezer lakóház tönkremenetelének az okát. Egy kiterjedt vizsgálati program keretében feltérképezte a Magyarországon található bányákból származó adalékanyagok alkáli-szilika reakcióképességét. Kutatta a betonok szulfáttámadás okozta károsodását, az ettringitesedést, és Magyarországon elsőként foglalkozott a taumazit szulfátrohammal. Részt vett az európai cementszabványok átvételében és harmonizálásában, továbbá a szulfátálló cementek vizsgálatára alkalmas megbízható módszer kifejlesztésében is.

Révay M.: A Népstadion és a szigmacement cementkémikus szemmel. Beton, III. évf. (1995) 12. sz.

Révay M.: Kis magyar cementkémia. Beton, IX. évf. (2001) 7-8. sz.

Révay M.: Néhány kevésbé ismert példa a beton korróziójára. Beton, XII. évf. (2004) 1. sz.

Révay M.: A taumazit-kérdés Magyarországon. Beton, XIII. évf. (2005) 1. sz.

Kovács R. – Medgyesi I. – Révay M.: A cementek szulfátállóság-vizsgálatának kérdései. Építőanyag, 30. évf. (1978) 5.sz.

Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni Révay M. kiváló írói képességét is. Ez azt jelenti, hogy nemcsak kitűnő tudós-kutató volt és tudományosan magas színvonalú kérdésekről írt, de úgy is tudott írni, hogy azt adott esetben a laikus olvasó is megértette. Példák erre a Beton c. lap hasábjain rendszeresen közreadott lapszemléi, kis magyar cementkémia írásai a Cement ABC rovatban, de önálló cikkei is erről tanúskodnak. Ilyen volt például az egyiptomi piramisokról írt cikke, vagy a reformkor és a kiegyezés korának cementjei témakörben megfogalmazott sorai.

Révay M.: Előregyártott piramisok? Beton, XIII. évf. (2005) 12. sz.

Révay M.: A reformkor és a kiegyezés korának cementjei. Beton, III. évf. (1995) 7-8. sz.