Lapszámok

Megrendülten fogadtuk a hírt, hogy dr. Révay Miklós, a Cementipari Kutató-fejlesztő Kft. tudományos tanácsadója elhunyt. A magyar cement-, beton- és mészipar meghatározó személyiségét veszítettük el.

Sajnos természetes, hogy egyszer mindannyiunk számára bekövetkezik az elkerülhetetlen. Kiváltképpen igaz ez egy olyan ember esetében, akihez sokunkat hosszú évekig, évtizedekig tartó munkakapcsolat, sőt, barátság kötött, aki mind emberi, mind szakmai létével, munkásságával kiemelkedőt alkotott, és mutatott irányt másoknak, nekünk. Pótolhatatlan űr keletkezett távozásával, akinek szakmai tapasztalatára, tudására és elhivatottságára az egész szakma számíthatott, építhetett. Dr. Révay Miklós egy igen értékes, tartalmas, kihívásokkal és sikerekkel teli életút végére ért.

Dr. Révay Miklós egy olyan korban született, amely generációnak a legnehezebb körülmények között kellett elindítania, majd felépítenie életét, viharos történelmi időszakok váltakozása közepette. Ő mindezek ellenére odáig jutott, hogy szorgalmával és a szakmába vetett hitével az iparág egyik meghatározó alakjává vált.

1958-ban a Veszprémi Egyetem Szilikát Tanszék kötőanyag tagozatán diplomázott vegyészmérnökként, majd 1964-ben ugyanitt vált műszaki doktorrá. 1974-ben a Mengyelejevről elnevezett Kémiai Technológiai Egyetemen szerezte meg a kémiatudomány kandidátusa fokozatot.

Érdeklődése a kötőanyagok iránt, a műszaki fejlődés határainak feszegetése, a kutatói tevékenység iránti elhivatottsága már egyetemista korában felébredt benne, amiben nagy szerepet játszott Bereczky Endre egyetemi tanár személyisége. Professzor úr – az igazi tanítómesterekre jellemző megérzéssel – már korán felismerte a kutatói munkára való rátermettségét, meghatározta dr. Révay Miklós szakmai sorsát, ugyanis 1962-ben „zseniális fickó”-ként ajánlotta Beke Bélának a SZIKKTI (akkoriban ÉaKKI) cementkutató osztályára. Kutatói pályafutása 1991-től a Cementipari Kutató és Fejlesztő Kft.-ben folytatódott 1995-ös nyugdíjba vonulásáig. Nyugdíjasként sem pihent, amíg egészsége engedte, tovább dolgozott a CEMKUT Kft.-ben tudományos tanácsadóként. De utána sem távolodott el tőlünk, tanácsaival, szakmai állásfoglalásaival továbbra is önzetlenül segítette a fiatalabb kollégákat. A Cemkut Kft. minden egyes sikerekor gratulált, és büszkeséggel töltötte el, ahogy továbbvittük szakmai örökségét. Csak azt sajnálta legjobban, amikor ünnepeltünk személyesen nem lehetett közöttünk, nem osztozhatott sikereinkben.

Tudása egészen kivételes volt, folyamatosan tanult és dolgozott, nem sajnálta az időt arra, hogy minél jobban kiismerje szakmája minden területét, és irányt mutasson az új felfedezésére. Szerencsések vagyunk, hogy ismerhettük őt és együtt dolgozhattunk.

Színes szakmai életútja, munkássága során számos cementkémiai és –technológiai kérdéssel foglalkozott. A tudományos eredmények között ki kell emelni az aluminátcement hidratációja, ill. szilárdulása során végbemenő fizikai-kémiai folyamatok elméleti tanulmányozására irányult kutatásokat, amelyek alapján olyan vizsgálati módszert fejlesztett ki, melynek segítségével a bauxitbetonok, ill. a belőlük készült műtárgyak időállósága, élettartama prognosztizálható. Ezen tudományos eredményei nemzetközileg is elismerést nyertek. Hazánkban és külföldön is számos bauxitbetonból készült épület a „Révay-prognózisnak” köszönheti az életben maradását.

Maradandót alkotott a cementek szulfátállóságának, gőzölhetőségének, a tűzállócementek és betonok alkalmazástechnikai tulajdonságainak kutatása terén is. Foglalkozott az útépítési cementekkel, és az ő kutatásai alapozták meg a már-már elfelejtett trassz-portlandcementek gyártásának újbóli hazai bevezetését. Szinte egyedüli művelője volt a mészipari kutatásoknak hazánkban. Kiemelkedő szerepe volt a cement-, beton- és mészipari szabványok kidolgozásában, nemzetközi szabványok honosításában is. Kutatási eredményeit hazai és külföldi folyóiratokban több mint száz publikációban tette közzé. Rendszeres előadója volt olyan hazai és nemzetközi tudományos rendezvényeknek, mint a cement, mész, beton, tűzállóanyag, vagy termoanalitikai konferenciák és kongreszszusok.

Mindig jelentős szerepet vállalt a közösségi, ill. társadalmi életben. A SZIKKTI Tudományos Tanács titkára, az MTA számos bizottságának, az „Építőanyag” és „Beton” szaklapok szerkesztőbizottságának tagja, rendszeresen publikáló szerzője volt. Élvezet olvasni a némi humorral fűszerezett szakmai írásait, és sosem feledjük személyiségét. Verseket is írt, melyeket a rá jellemző stílusban elő is adott nekünk.

A cement, beton és mész szakma, a kutatás, a CEMKUT élete elképzelhetetlen lenne dr. Révay Miklós öröksége nélkül.

Kedves Miklós!
Sokszorosan lesz nehéz a folytatás nélküled! A Cemkut Kft. (melynek egyik alapító tagja vagy), de talán az egész iparág nevében mondhatom: köszönjük! Mert korszakalkotó volt a tevékenységed, munkáiddal, gondolataiddal, írásaiddal gazdagabbak lettünk mindannyian. Munkánknak, továbbgondoló és alkotó tevékenységünknek lett alapja mindaz, amit kikutattál, következtettél, megfogalmaztál. Több évtizedet volt szerencsém együtt dolgozni veled. 2013-ban – amikor egészséged már nem engedte, hogy személyesen is velünk legyél a mindennapokban – ezt írtad nekem: „Mindig jó érzéssel gondolok arra a néhány sikeres, munkával töltött, anyagilag biztonságos nyugdíjas évemre, amit jó részt a te jóvoltodból veletek tölthettem”. Igyekszünk méltók lenni hozzád, és továbbvinni azt a tudást, emberséget, szakmai és emberi alázatot, amit tőled tanulhattunk. Minden percért köszönettel tartozom és tartozunk, őrzünk emlékezetünkben!

Kedves Miklós, NYUGODJ BÉKÉBEN!
Urbán Ferenc, ügyvezető
Cemkut Kft.