Minden egy virágcseréppel kezdődött mintegy 150 évvel ezelőtt
Sokszor a kényszer hoz elő olyan ötleteket és megoldásokat, amelyek aztán újragondolva, teljesen más közegben meghódítják a világot. Így volt ez mintegy 150 évvel ezelőtt egy francia kertész esetében, aki csak egy stabil, a környezeti hatásokat kiálló virágcserepet szeretett volna létrehozni. De közben „véletlenül” feltalálta a vasbetont.
Kertészként Joseph Monier nem volt elégedett azokkal az anyagokkal, amelyekből a virágcserepek készültek. Az agyag könnyen eltört, a fa elkorhadt, így egy ötlettől vezérelve beton edényeket és kádakat készített, ám ezek sem voltak elég stabilak. A betontartályok megerősítése érdekében azzal kísérletezett, hogy az anyagba vashálót ágyazott be. Ugyan nem ő volt az első, aki a vasbetonnal próbálkozott, de meglátta a technikában rejlő lehetőséget.
Monier a 1867. évi párizsi kiállításon mutatta be találmányát. Első szabadalmát a kertészeti célokra használható, vasalással megerősített edényekre vonatkozóan szerezte meg. Folytatta az anyag új felhasználási lehetőségeinek felkutatását, így több szabadalom is a nevéhez fűződik: vas-vasbeton csövek és medencék (1868); vasbeton panelek építési homlokzatokhoz (1869); vas-vasbetonból készült hidak (1873); vasbeton gerendák (1878). 1875-ben Chazelet kastélyában felépítették a világ első vasbeton hídját, amelynek Monier volt a tervezője.
Monier ötletének lényege: az acélt és a betont oly módon ötvözte, hogy az egyes anyagok legjobb tulajdonságai érvényesüljenek. A beton könnyen beszerezhető és formázható, jelentős a nyomószilárdsága, de gyenge a szakító- vagy húzószilárdsága. Az acél viszont könnyen előállítható egyszerű formában, például hosszú rudakban, és rendkívül erős. A gerendák, táblák és vékony falak készítésénél korábban nem alkalmaztak betont, viszont ha egy betonlap alját acélhálóval erősítjük meg, ahol a húzófeszültségek keletkeznek, akkor jelentősen megnő az erőssége.
François Hennébique francia mérnök megpillantotta Monier vasbeton kádjait és tartályait a párizsi kiállításon, és azzal kezdett kísérletezni, hogy az új anyagot miként lehet alkalmazni építésre. 1885-ben Gustav Adolf Wayss német mérnök megvásárolta Monier szabadalmát és továbbfejlesztette. További kutatásokat folytatott a vasbeton építőanyagként történő felhasználásáról, és számos építőipari társaságot alapított.
(forrás: Wikipédia)