Lapszámok

Vannak úgymond nőies és vannak férfias szakmák, ez utóbbiak közé tartoznak a betonos ágazattal összefüggő foglalkozások. Mégis számos hölgy találja meg élethivatását ezen a pályán és szerez szakmai sikereket. Új sorozatunkban őket mutatjuk be. Elsőként dr. Gável Viktóriát, a Cemkut Kft. Tanúsítási Irodájának szakmai vezetőjét.

- Frissdiplomásként kerültem a Cemkut Cementipari Kutató-fejlesztő Kft.-hez, ahol 1998 óta dolgozom kutatómérnökként. A kutatás nagyon változatos, sokféle területet foglal magában, melyek közül a cementklinkerek őrölhetőségével és a klinkertakarékos, környezetbarát cementek minőségével, alkalmazástechnikai tulajdonságaival kapcsolatos kutatásaimat emelném ki. Ide kapcsolódik a cementkiegészítő anyagok kérdésköre is, ami számomra szintén egy fontos tématerület – kezdi munkája bemutatását dr. Gável Viktória. – Emellett foglalkoztam a cementek és a betonadalékszerek összeférhetőségével, egyes ipari melléktermékek cementipari felhasználhatóságával, cement kötésszabályozó anyagokkal stb. Általában egy ipari kutatás is nagyon összetett feladat, ami szerteágazó ismereteket és komplex gondolkodásmódot követel. Magában foglalja a hazai és a nemzetközi publikációk követését, a szabványok és egyéb műszaki szabályozások ismeretét, a vizsgálati és értékelési módszerek, berendezések kiválasztását, ill. kidolgozását vagy továbbfejlesztését, a vizsgálati program kidolgozását és a vizsgálatok koordinálását, valamint az eredmények közérthető formában történő prezentálását.

Mivel számos építőipari termék EU-n belüli forgalomba hozatalához szükséges azok teljesítményállandóságának vagy az üzemi gyártásellenőrzésüknek a tanúsítása, 2006-ban a Cemkut Kft. Tanúsítási Irodája is megkezdte működését, melynek 13 éve vagyok a szakmai vezetője. Ezen beosztásomban elsősorban az ellenőrző mérnökök munkájának szakmai felügyelete és a szakmai döntések meghozatala a feladatom.

2016-ban címzetes egyetemi docens címet adományozott részemre a Miskolci Egyetem, ahol a Műszaki Földtudományi Kar Nyersanyagelőkészítési és Környezeti Eljárástechnikai Intézetében a Cement- és betonipari eljárástechnika tantárgy felelőse vagyok. Ennek oktatása a Magyar Cement-, Beton- és Mészipari Szövetség (CeMBeton) szakmai szerepvállalásának keretében a felsőoktatási intézményekkel kötött együttműködési megállapodás részeként valósul meg.

Emellett a CeMBeton-t képviselem a Magyar Szabványügyi Testület MSZT/MB 102 Cement és mész műszaki bizottságában is, melynek munkájában – az iparágat érintő szabványok felülvizsgálatában, az európai szabványok magyar nyelvű változatának elkészítésében és a hazai szabványok kidolgozásában – jelenleg elnökhelyettesként, a korábbi években pedig meghívott szakértőként vettem részt.

Miért ezt a pályát választotta és milyen tanulmányokat folytatott hozzá?

- Őszintén szólva én inkább úgy érzem, hogy ez a pálya választott engem. Azt már általános iskola felső tagozatában tudtam, hogy mérnök akarok lenni. Mindig is a reál tantárgyak voltak a kedvenceim, azon belül is a geometria. Általános iskola után a Koós Károly Építőipari Szakközépiskolában folytattam a tanulmányaimat. Mivel úgy alakult, hogy eredeti terveimmel ellentétben az érettségi után mégsem tudtam Budapestre költözni, hogy elkezdjem a főiskolát, ezért jelentkeztem a Miskolci Egyetem Bányamérnöki Karára, ahol aztán 1998-ban szereztem előkészítéstechnikai mérnöki (MSc) diplomát. Még ugyanabban az évben elkezdtem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Karán a betontechnológus szakmérnöki képzést. Később ezzel párhuzamosan elkezdtem felkészülni a doktori képzésre, nyelvvizsgáztam, publikáltam stb. Így a májusi államvizsgát követően júniusban már felvételiztem a Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskolába a Miskolci Egyetemen. A fokozatszerzési eljárás követelményeinek teljesítését követően, 2013-ban döntött a Miskolci Egyetem Doktori Tanácsa a doktori (PhD) cím odaítéléséről.

- Miként tud érvényesülni nőként ebben a férfias, építőipari, mérnöki közegben?

- Mivel a tanulmányaimat is olyan iskolákban folytattam, melyeket jellemzően inkább a fiúk/férfiak választanak, így ez az úgymond „férfias közeg” nem volt ismeretlen számomra. Személyes tapasztalatom szerint ugyan vannak, akik nehezebben fogadják el, ha egy nő nem konvencionálisan női foglalkozást űz, pláne, ha még vezető beosztásban is van, de a fiatalabb generációkra ez már nem jellemző, úgy látom, ők eleve kevésbé terheltek társadalmi előítéletekkel.

- Milyen sikereket értek, érhetnek el a nők ezen a férfias pályán?

- A sikernek nagyon sokfajta formája létezik, egyénenként változik, hogy ki mit tart annak. A pályafutásom szempontjából meghatározó, szakmailag sikeres nők közül dr. Opoczky Ludmillát emelném ki, aki mindamellett, hogy tudományos munkásságát tekintve nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő eredményeket, sikereket ért el, ő volt az, aki a rendszerváltás utáni nehéz időkben, mentve a menthetőt, a SZIKKTI Cementkutató Osztályából létrehozta és vezette a Cemkut Kft-t. Nagyon sok kezdő mérnököt, ill. kutatót indított el és támogatott ezen a pályán, nőket és férfiakat egyaránt.

- Mire a legbüszkébb a munkájával kapcsolatban?

- Nagyon nehéz lenne egy konkrét dolgot megneveznem, mert tulajdonképpen minden nap valami másra. Általánosságban véve azonban arra vagyok a legbüszkébb, hogy a visszajelzésekből ítélve jó logikai vonalvezetéssel, lényegre törően és közérthetően tudom tálalni az adott tématerület vagy kutatás eredményeit. Persze mindig jólesik, amikor szakmai elismerést kapok, pl. hivatkoznak egy publikációmra, kikérik a szakmai véleményemet vagy valaki elismerően nyilatkozik a munkámról. De ezt nem is annyira büszkeségnek nevezném, hanem inkább a jól végzett munka örömének.