Lapszámok

2019. augusztus XXVII. évfolyam IV. szám

Szórád Tamás, Koics László, Csupor János, Kovács János: Ferde pillérek, lejtő gerendák - kihívás az aszimmetriában

A Győri Vásárcsarnok átépítése során a „Kereskedők utcája” épületrész cégünk által kivitelezett előregyártott vasbeton vázszerkezete összetett kihívásokat hordozott magában. A szerkezetet egy meglévő épületek között elhelyezkedő foghíjtelekre tervezték, teljesen kitöltve a két épület közötti területet. Emellett a beruházó azt szerette volna, ha az előregyártott vasbeton szerkezet dizájnelemként is érvényesül, így az elképzelésnek megfelelően nem függőleges pillérek, hanem „A” alakú pillérpárok, valamint ezeket átlósan, lejtésben összekötő gerendák alkotják a szerkezetet. A pont az „I”- n, pontosabban a vessző az „A”-n az utolsó pillér volt, mely az állékonyság biztosítására dywidag kötéssel került összekapcsolásra a mellette lévő pillérrel.

A vasbeton vázszerkezet a szokásos vertikális és horizontális elhelyezkedésű rendszertől eltérően ferde „A” alakú pillérpárokból és lejtésben elhelyezett gerendákból áll, melyek végpontjai nem azonos raszteren helyezkednek el, hanem félmezős eltolásban. Az épület statikai rendszerét tekintve vasbeton tömbalapokba befogott előregyártott pillérek készültek, melyekre csuklósan kapcsolódnak a feszített tetőgerendák. Az „A” alakú pillérpárokra azért volt szükség, mert egyben gyártva nem fért volna el a szállítási űrszelvényben.

Az épület további dizájnelemeként a két véghomlokzaton előregyártott falpanelekből álló, vasbeton gerendákon támaszkodó homlokzati falakat háromszög alakú kivágások díszítik.

A pillérbefogások a meglévő épületek közelsége miatt nem voltak megoldhatók kehelynyakas csomóponti kapcsolatokkal, ezért tőcsavaros pillérek készültek. Az első koncepció a ferde helyzetű pillérek toldását a pillérek tengelyvonalára merőlegesen képzelte el, azonban ez komoly szereléstechnikai nehézségekkel járt volna. A megoldást a pillérgeometria módosítása jelentette: pillértalp készítése révén a tőcsavarok és az oszloppapucsok függőleges helyzetbe kerültek.

A pillérek gyártásához teljesen egyedi jobbos és balos zsaluzatok készültek, mivel a sajátos geometriai kialakítás mellett különösen ügyelni kellett a látszóbeton-felületek minőségére is.

A pillérek nagy külpontossága miatt olyan szereléstechnikai kérdések merültek fel, mint az ideiglenes alátámasztás problémája. A pillérek önállóan nem lettek volna állékonyak, mivel az önsúlyból akkora nyomaték keletkezett a befogásnál, amit csak jelentősen nagyobb tőcsavarokkal lehetett volna felvenni. A megoldást végül a pillérpárok egyszerre történő beemelése jelentette, ezzel elkerülhetővé vált a költséges és időigényes állványzat építése.

Végső állapotban az egyes pillértagok kiöntött acél sodronyhurkos kapcsolattal csatlakoznak egymáshoz, ezzel biztosítva az együttdolgozást. Emellett a pillérfejeken 2-2 db átmenő, menetesszáras összekapcsolás is létesült.

A pillérsorok felállítását követően felkerültek a ferde helyzetű tetőgerendák, végül pedig a háromszögekkel díszített homlokzatok. Utóbbiaknál az jelentette a kihívást, hogy a ferde helyzetű homlokzatot úgy kellett kialakítani, hogy a vásárcsarnok felőli utolsó pillér befogási pontjától ~2,8 m-es vízszintes távolságra legyen függesztve. Ez a kialakítás tovább növelte a pillér befogási nyomatékát. Az utolsó pillér állékonyságának biztosításához 2 db feszítőrúdra volt szükség, melyek a mellette lévő, teljes értékű pillérpárhoz visszahorgonyozzák a pillérfejet. Továbbá itt készült egy merevítő vasbeton fal, mely összefogja ezen a szakaszon a pilléreket.

A fenti megoldásoknak köszönhetően a szerkezetszerelés a szűk tér és az egyedi kialakítás ellenére is rendkívül gyorsan lezajlott, bizonyítva ezzel, hogy az előregyártott szerkezetek magas esztétikai igények és különleges elképzelések esetén is megfelelő alternatívát biztosítanak.