Szilvási András: Különleges betonlépcsők 1. rész
Ősidők óta használjuk a lépcsőt épületen belül és kívül. Az épületen belüli szintáthidalásra megfogalmazott szerkezetként tekintve nehéz eldönteni, hogy a létra volt előbb vagy a lépcső. Építik szűkösen mért helyen és tág, az építészeti esztétikai megjelenését lehetővé tevő térben. Minden anyagot felhasználnak a lépcsők megépítésénél, csodálatos formai világ tárul elénk, amikor az építész a funkcionális célon túlmutatva megtervezi. Ez így működik a betonlépcsők tervezése és építése területén is. Kiváló tervezők (Kazunori Fujimoto, Tadao Ando, Ieoh Ming Pei, Bernard Zehrfuss, Benjamin Ortiz stb.) választották az általuk tervezett lépcsők anyagául a betont. Természetesen megszámlálhatatlanul sok tervező használta fel a terveiben a betont erre a célra. Az építészeti megítélés különös akaratából mégis van jó néhány lépcső, amely emblematikussá tudott válni. Építészetileg hordoz olyan jelet, amely túlmutat az egyszerű szintleküzdő szerkezeten. Szerkezetként vizsgálva szigorúan be lehetne sorolni (konzolosan megtámasztott, egykarú, többkarú gyámolított lépcső, íves, spirál stb.), de mint építész is, nem így tekintek rájuk. Színes, sokrétű megjelenésük miatt számomra a szerkezetétől eltérően más jelentése is megfogalmazódik, sőt fontosabb. Néhány, talán az olvasó számára is érdekes betonlépcsőt mutatok be.
A SZOBOR
Nem használom rá a művészi megjelenítés fogalmát, ezekben az esetekben a szobor megnevezés jobban visszaadja a látványt. Az ilyen lépcső az enteriőr dísze lehet, úgy is jelenik meg.
Kazunori Fujimoto két egymástól eltolt kocka tömegű betonháza Hirosima prefektúrában nem képezne különleges élményt, ha nem tervezett volna egy szélesen vonuló lépcsőt az épület kubusa elé, amelylyel formailag megváltoztatta a homlokzat megjelenését. Ezt a hatást fokozta tovább a tetőszintre vezető lépcsősor lebegésszerű megfogalmazásával. Az épületbelsőben megtervezett, a nappaliban szerényen a sarokrészen meghúzódó lépcsője egy valóságos szobor. Több különlegesség is van benne. Szokatlanul lágy csigalépcső kialakítása és a betonfelület simasága, valamint a lépcsőhordozó lap teljes hiánya, amely lehetővé tette, hogy a lépcső szélei élként jelenjenek meg.
A „Rolling” a legkülönlegesebb lépcsődesign, amit Roberto Semprini az Edilco cégtől tervezett meg. Az inspirációt a víz által simára mosott természetes kövek ergonómiai formája adja. A lépcsőfokok úgy néznek ki, mint a hatalmas folyami kövek, de igazából tökéletesen felpolírozott beton blokkokról van szó. A lépcső látványa olyan, mintha sehova se vezetne, elveszik a térben. A spirális acélkorlát nincs hozzárögzítve a lépcsőhöz. Ez a 3D-s design valójában egy szobrászművészeti remekmű.
AZ ÖNCÉLÚ LÉPCSŐ
Sokszor nehéz eldönteni, hogy mit akar kifejezni a tervező a látvánnyal és formavilággal. Azonban mindig találunk olyan okot, amely az adott helyen megfelelő formanyelven szól.
Egy végtelenül lesimított felületű, de minimalista enteriőrben készítették a brutális stílusú belső lépcsőt. Első gondolatra öncélúnak tűnhet, de jobban megfigyelve a durva felületű lebegő lépcső látványa szinte kívánkozik ebbe a térbe.
Maga az épület a Sonoran sivatagban épült meg az ott jellemző színes köves talajból mint rétegelt döngölt betonból. A bejárati ajtó előtti „véletlenszerűen” elhelyezett betontestek átmenetet képeznek a sivatagos táj és az épület között. Az épület előtti térben különleges módon tervezték meg a lépcsőt, amely a bejárathoz vezet. A ház megközelítése egy sor játékosan kapcsolódó betonidomon való fel- és lelépések szövevénye. A tereplépcső használata elgondolkodtat és minden alkalommal új alternatívát kínál. Bár a lépcső nem beltéri, de a szokatlan alkotással kiváltott gondolat biztosan bekísér a belső térbe.
A KÖNNYED LEBEGÉS
A beton súlyos tömeghatása és a lebegés között van némi ellentmondás. Talán ez is az a jel, ami megkülönbözteti a mindennapi betonlépcsőinket azoktól, amelyek valamilyen jelet hordoznak magukban. Itt az sem számít, hogy szerkezetként teljesen eltérnek egymástól, mégis a formaviláguk, a különleges fényviszonyok könnyed látványt eredményeznek.
Floridában St. Petersburgban található a Salvador Dalí Múzeum. A beton- és üvegmonstrumon belüli térben hűen Dalí extremitásához egy spirál lépcső uralja a teret. Ha jól megnézzük, akkor óriási a hasonlóság az élő szervezetek DNS spiráljával. A beton minősége, színe teljesen megegyezik az épülettömb beton látványával. Egyszerű, lesimult felületek jellemzik. A szerkezetet maga a spirálformába öntött vasbeton tartja, szinte lebeg a térben.
Valparaisóban (Chile) Ramon Coz és Benjamin Ortiz tervei alapján épült meg egy csupa beton és üveg családi ház. A padló gondosan csiszolt és fényezett beton, a födémek alsó részén a szakszerűen összeállított gyalult lécekből álló zsaluzat lenyomata látszik. A lépcső nagyon egyszerű, konzolosan befogott fellépőkből áll. A különböző fokok teljesen sima betonfelülettel jelennek meg. A fokok betontömbjei egymástól elkülönülnek és teret adnak a fény mindent átható játékának. A lépcsőfokok a különböző napszakokban más-más lebegő látványt nyújtanak.
A TITOKZATOS ELZÁRKÓZÁS
Sokszor kiválóan megfogalmazott és építészeti tökéllyel megépített lépcső kelt furcsa, esetleg titkolódzó érzést a szemlélőben. Természetesen azonnal látható, hogy ez egy lépcsőszerkezet, de elhelyezése, térben való elkülönültsége keltheti a címbeli érzést.
Notting Hillben található ez a kertben elrejtett, hidraulikus karral nyitható tetejű borospince. Vagy gyönyörű beton csigalépcső. Nincs közszemlére téve, mégis mesteri módon kivitelezett szerkezet, szép betonfelületekkel. Természetesen a lépcső körül kiépített bortároló is betonból készült, így biztosítható a szinte állandó hőmérséklet és páratartalom.
Szerényen húzódik meg a pinceszint végében a Gallo-római Múzeum bejárata Lugdunumban. Bernard Zehrfuss tervezése ezt az egyszerű szerkezetet művészi magasságokba emelte, ahogyan a lépcsőív feltekeredik a beömlő fénynyalábra. (folytatjuk)