Köszöntő
Hogy mit is jelent nekem a beton? Mindenekelőtt életteret. „Panelgyerek” vagyok. Lakótelepre születtem és ott is nőttem fel. Öt évig a Hejőcsabai Cementgyárral szemben laktunk, bár ez akkor még nem sokat jelentett nekem.
Ez a ridegnek, hidegnek titulált anyag nemcsak az otthon melegét nyújtotta (tényleg meleg volt, a legfelső szinten laktunk :-D), de gyermeki szórakozásunkra is nagy hatást gyakorolt. Imádtuk a játszótéri betoncsúszdát és a nagyapám telkén palástjukra fordított beton kútgyűrűkön gyakran játszottunk lakótelepeset az öcséimmel és a szomszéd gyerekekkel.
Aztán komolyabb ismerkedésbe kezdtünk. A beton és én.
Mivel már az általános iskolai technika órákon lenyűgöztek a műszaki ábrázolások, szinte magától adódott, hogy a miskolci Koós Károly Építőipari Szakközépiskolában tanultam tovább. Nagyszerű tanáraim voltak. Szaktanáraim közül többen az iparból tértek át a tanári pályára, így gyakorlati tapasztalataikból táplálkozva olyan példákkal tudták a tankönyvek anyagát színesíteni, hogy egyetlen tanóra sem fulladt unalomba.
A sors akarta, hogy érettségi után a Miskolci Egyetem Bányamérnöki Karán folytassam tanulmányaimat. Nyersanyagelőkészítési szakirányos hallgatóként itt szembesültem először a megfelelő minőségű kőanyaghalmazok előállításának rejtelmeivel. Természetesen emellett még számos olyan ipari előkészítési folyamatot ismertem meg a Csőke Barnabás profeszszor vezette Eljárástechnikai Tanszéken, melyek az építőanyagipar működésében is nélkülözhetetlenek.
Csőke professzor úr volt az, aki felfedezte bennem a kutatói vénát és javasolta, hogy frissdiplomásként a CEMKUT Kft.-hez jelentkezzek felvételre, ahol Opoczky Ludmilla professzorasszony vett szárnyai alá és vezetett be a cementkutatás világába. Még ugyanabban évben elkezdtem a BME betontechnológus szakmérnöki képzését. Így kerített hatalmába a cement és a beton.
És ez valódi hatalom, hiszen uralja mindennapjaimat, melyek nagy része a cementek és betonok körül forog. De nincs értelme különválasztani őket: a beton esszenciája a cement, a cement létének értelme pedig, hogy betonná váljék. Minden munkám során, még ha a cement volt is a központi téma, az lebegett a szemem előtt, hogy annak milyen kihatása lesz a felhasználásra, magára a betonra. Ugyanakkor a cement számomra nemcsak a beton, hanem barátságok kötőanyagát is jelenti. Olyan barátságokét, melyek szakmai kapcsolatként indultak, aztán továbbfejlődtek.
Azt gondolom, hogy az elmúlt 20 évben, mióta a cement- és betoniparnak dolgozom, nemcsak számomra növekedett meg a beton jelentősége, hanem az egész emberiség számára is. Ahogy a civilizáció terjed, úgy terjed a beton felhasználása. Az urbanizáció és a folyamatosan fejlődő ipar olyan követelményeket támasztanak az épített környezettel szemben, hogy azoknak beton felhasználása nélkül ma már nem lehet megfelelni. De hatalmas kihívást jelent az éghajlatváltozás okozta extrém időjárási jelenségek elleni védekezés is, amiben szintén óriási szerepe van a betonnak mint teherbíró és időtálló építőanyagnak. A „felgyorsult világ” fogalma pedig nem is létezhetne beton- vagy betonalapú utak, beton vasúti aljak és beton kifutópályák nélkül. Szerintem nem túlzás azt állítani, hogy mai világunkat úgy tartja a beton, mint Atlasz a Földgolyót.