Lapszámok

Betontechnológiai egypercesek

Egyre több ipari padló készül padlófűtéssel (és egyben akár padlóhűtéssel is) kereskedelmi létesítményekben, gyártó- és raktárcsarnokokban egyaránt. Annak ellenére, hogy már vannak 15-20 éves, még mindig jól működő padlófűtéses ipari padlók, akadnak azért hibásak is, melyek egy része a tervezésből, más része pedig a kivitelezésből fakad.

Az iparipadló-rendszer rétegrendjét a talajviszonyok, a talajvízviszonyok függvényében, az ágyazatkialakítási lehetőségekhez mérten, valamint a terhelést figyelembe véve kell összeállítani. Az ipari padló kvázi „úszólemez”, azaz az épület statikai működésébe nem kapcsolódik bele, attól statikailag független. Ez a tulajdonság segítség a padlófűtés kialakítására nézve is, mert az ipari padlóban és ebből következőleg a benne elhelyezett, beleágyazott fűtéscsőrendszerben csak az ipari padlóra ható külső igénybevételeket kell figyelembe venni. A csőrendszer például a hőmérsékletváltozás miatt együtt mozog a padlóval, a külső erőhatások közvetlenül nem érik. A betonkörnyezet fizikai védelmet biztosít a padlófűtésnek, mindamellett, hogy a beton jó hővezető. Ez a megfelelően jó hővezetési tulajdonsága teszi alkalmassá egyáltalán arra, hogy gazdaságos megoldás legyen a betonpadló fűtés. A betonvédelem miatt pedig a rendszer tartós és gyakorlatilag karbantartásiigény-mentes, legalábbis a betonban való csövekre vonatkozóan.

Ezen jó tulajdonságok árnyoldala az, hogy hiba esetén a javítási lehetőségek korlátozottak, a javítás nem mindig egyszerű és a javítás utáni állapot ritkán marad esztétikus. A padlófűtéses iparipadló-rendszerre is igaz tehát, hogy átgondoltan, megtervezve jobb elsőre a jót megépíteni, mint utólag javítgatni, vagy a hibákkal együtt élni.

Az ipari padló alatti ágyazati, alépítményi rétegrenddel kapcsolatban semmi más követelmény nincsen a padlófűtés esetén, mint egyébként. Folytonosan, azonosan teherbíró, utókonszolidációtól, talajvíztől és más egyéb vizektől mentes, stabil, kvázi homogén, egyenletes alátámasztásra van szükség. A beszintezett, egyenletes felületi geometriájú ágyazatra (felületi pontosság: 4 m-en +/- 10 mm) – ha nincs szükség talajvíz elleni szigetelésre – elegendő 1-2 rtg. polietilén fólia (min. 0,09 – 0,15 mm vtg.), erre lehet közvetlenül ráhelyezni szintén folytonosan, egyenletesen általában 5-6 cm vastagságban a hőszigetelő réteget, a hőtechnikai méretezés eredménye szerint. Használnak még a hőszigetelés helyett hőtükörfóliát is, amit a polietilén fóliára kell ráhelyezni.

A padlófűtés csővezetékét általában hegesztett betonacélhálóra fektetik és ahhoz rögzítik. A hálót nem szabad egyszerűen csak a fóliára rátenni, hanem legalább 25- 30 mm-rel magasabbra kell helyezni távtartókkal, hogy a beton a csővezeték és a háló alá tudjon folyni, megadva ezzel az alsó betontakarást, ami a csővezetéknek fizikai és hővédelmet biztosít. Nem javasolt a fűtéscsöveket a betonkeresztmetszet felső harmadába pozicionálni, mert ez hőtechnikailag nem jár lényegesen több előnnyel, viszont megnehezíti a kivitelezést.

A betonozás közben nehéz feladat a felső vasalás szinten tartása és fennáll annak a veszélye, hogy a betonacélháló hullámossága miatt túl kicsi lesz a betontakarás a padlócsövek felett, ami töppedéses repedésekhez vezethet és kizárja a fugavágás lehetőségét, ami szintén repedésveszélyt jelent. A padlófűtés csöveit tehát a betonkeresztmetszet alsó harmadába vagy a közepére célszerű rögzíteni betonacélhálóra. Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy vannak olyan rendszerek, ahol a hőszigetelésbe be lehet pattintani a fűtéscsöveket, így gyorsan és plusz betonacélháló nélkül lehet szerelni a rendszert.

Az ipari padlóra vonatkozó statikai számításnál természetesen figyelembe kell venni azt, hogy a 20-25 mm átmérőjű csövek meggyengítik a betonlemezt, ezért a fűtésmenteshez képest célszerű legalább 30 mm-rel vékonyabb szerkezetként méretezni az ipari padlót. Egy 20 cm vastag ipari padló esetén tehát célszerű 17 cm hatékony betonlemez-vastagsággal számolni, 15 cm esetén pedig 12 cm-rel. Ennél vékonyabb betonlemezt nem is javaslok építeni ipari padló funkció esetén, mert azok már statikailag – különösen a hőszigetelő réteggel együtt épített rendszernél – nem szoktak megfelelni ipari terhelésekre, polcok, targoncák, gépek terheléseire. Az ennél vékonyabb padlófűtéses lemezek már az esztrich kategória irányába mutatnak, az pedig más funkció, anyag, más szerkezet, más technológia, más teherbírás.

Maradva az ipari padlóknál, a padlófűtéscsövezést az alsó harmadba, vagy legfeljebb a lemezközépre érdemes pozicionálni. A betonlemezközépen általában alig keletkeznek nyomatékok, tehát ebben a semleges zónában kisebb igénybevétel éri a csöveket, mint más helyen. Ennek ellenére praktikusabb és megfelelő az alsó harmadban való elhelyezés. A csöveket elég a kisebb méretű betonacélhálóra kötözni pl. Ø4,2 x 150 x 150 mm vagy Ø5 mm-es vagy Ø6 mm-es, de ha pl. Ø8 x 150 x 150 mm-es hegesztett betonacélhálót helyezünk el 3 cm-es alsó betontakarásra és arra szereljük a padlófűtéscsöveket, akkor a betonacélhálót mint betonerősítést is belekalkulálhatjuk a padlóstatikába.

A fűtéskörök kiosztását, illetve az ipari padló munkahézag- és dilatációkiosztását össze kell hangolni, azaz egy-egy fűtéskör nem metszhet át más dilatációs mezőbe, de a fűtéskörön belül vágott fugák viszont lehetnek. Több fűtéskör is lehet egy dilatációs (munkahézaggal elhatárolt) mezőn belül, ez lehetőséget ad arra, hogy ún. nagytáblás, vágott fugamentes ipari padlót építsünk akár 30 m x 30 m-es táblákban. A fűtéskörök tehát nem mehetnek át a szomszédos, egymástól munkahézaggal eldilatált táblákba, de a gyűjtővezetékeket át lehet vezetni pl. az ipari padló alatt, az ágyazatban. Szükséges az épületgépész tervezővel való együttműködés, mert a beton zsugorodásából származó alakváltozások a dilatációknál a betonba beágyazott fűtéscsövekre is hatnak és ezt a dilatációknál is figyelembe kell venni.

A kivitelezésnél figyelni kell arra, hogy a fűtéscsövek megfelelően oda legyenek rögzítve a betonacélhálóhoz, hogy ne úszhassanak fel a betonozás közben és a fugavágásnál ne vágjuk bele a csövekbe. Az épületgépésszel való egyeztetés szerint a csővezetéket nyomás alá kell helyezni (ha már működik a vízellátás, akkor azzal, de csak hideg vízzel – ha az még nincs kiépítve, akkor levegővel), általában az üzemi nyomás fölé 1,5-2-szeres értékre (de ezt az épületgépész határozza meg).

A beton zsaluzatba való juttatását padlófűtés esetén kizárólag csak betonpumpával szabad megtenni (ezt a betontechnológia kidolgozásánál figyelembe kell venni), a csövek miatt a megfelelő bedolgozásra és tömörítésre különösen nagy hangsúly kell fektetni. A felületképzést már a hagyományos és megtervezett módon kell kialakíani, fugavágás pedig a padlófűtés esetén is megengedett. A fugavágás mélysége az ipari padlóknál a betonvastagság egyharmadáig szokásos, pl. egy 18 cm vtg. ipari padló esetén 6 cm mély fugákat vágjunk. Ha helyesen raktuk a fűtéscsöveket (az alsó 3 cm-es betontakarást, a hegesztett betonacélháló és a 2,5 cm vtg. fűtéscsövet figyelembe véve), akkor a csövek felett még 10-11 cm vastag betonréteg van, tehát a 6 cm bevágás elvileg nem okozhat problémát. Érdemes azért a csövekre a tervezett fugavágási vonalakban védőcsövet ráhúzni (pl. egyszerű flexibilis műanyag gégecső, amit oldalt felvágva felülről ráteszünk a csövekre úgy, hogy azokat körbefogja), hogy ha a fugavágás túl mélyre hatna, akkor inkább a védőcsövet vágja el a korong és ne magát a fűtéscsövet.

Az elkészült padlófűtéses ipari padlót ugyanúgy kell utókezelni, védeni a 28 napos szilárdság eléréséig, mint az egyéb iparipadló-betonokat. A felfűtést csak ezután szabad megkezdeni, az ütemezést az épületgépész adja meg, de semmi esetre sem lehet gyorsabban felfűteni, mint naponta max. +5 °C úgy, hogy 2 nap után egy nap szünetet tervezzünk be, hogy a beton szép lassan vegye fel a hőmérsékletváltozást és ebből minél kisebb feszültségek keletkezzenek.