Gyukics Péter: Medgyaszay István kiállítása a II. építészeti szalonon
Április 26-án nyílt meg Budapesten a TÉR///ERŐ című II. Építészeti Szalon. Egészen a nyár végéig, augusztus 25-ig látogatható. A Műcsarnokban az elmúlt öt évben nagy szakmai és közönségérdeklődés közepette zajlottak a Nemzeti Szalonok eseménysorozatai.
2014-ben az I. Építészeti, 2015-ben a Képzőművészeti, 2016-ban a Fotóművészeti, 2017-ben az Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalon nagyívű kiállításait láthatták az érdeklődők. A 2018-as, a népművészetet bemutató Szalonon — élve a téma adta lehetőségekkel — énekléssel, tánccal bevonták a közönséget a kiállítás zenés műsoraiba. Kézműves mesterségek alapvető fogásaival is megismerkedhettek a kíváncsiak.
Az idei Építészeti Szalon nyolc nagy témaköre elfoglalja a Műcsarnok kiállítótermeinek többségét.
A témák: Keresztmetszet 2014–2019; Közösség és építészet; Miskolci Építész Műhely; A jövő körvonalai; Medgyaszay István, a modern; Műhely / A Hello Wood interaktív installációja; Fényarchitektúra; Építészeti pályázatok 2014–2019; Magyar építészek fája; Lezárult életművek.
A kiállítás vezérfonalát a „Keresztmetszet 2014–2019 határozza meg, az előző öt év alatt átadott, illetve néhány, kiemelt beruházásként már épülő házat láthatunk a középső termekben. Az építészeti minőség a közös jellemzője a több mint 120, különféle funkciójú épületnek.
A „Nemzeti Pantheon“ fő vonalainak makettje Fotó: Gyukics Péter
Számomra legfontosabb a 60 éve elhunyt Medgyaszay István (1877–1959) életművének bemutatása volt. Ő az, aki a népi hagyomány és a 20. század új építészeti törekvéseit egyedülálló módon ötvözte. Életművét az építész szakma átfogó ismerete, tudásvágya és életszeretete alapozta meg. A Műcsarnok kiemelt helyén, az apszisban egyik legfontosabb megvalósulatlan művének, a Gellérthegyre tervezett Nemzeti Pantheon fő vonalait bemutató nagy méretű makettje fogadja a látogatókat. A terembe lépve bal oldalon egy tárlóban ifjúkori fényképek, a bécsi Wagner Schule leckekönyve és a pálya kezdetén készített rajz, festmény látható. A második tárló a Wagner Schule-ben megálmodott épületek részlet- és homlokzati színezett rajzait tartalmazza. A harmadik pedig a munkásságnak a bécsi tanulmányok mellett a másik meghatározójából, a népi építészeti tanulmányaiból ad ízelítőt. 1904-ben Kalotaszeg falvaiban, 1905-ben Székelyföldön és a Dunántúlon, 1905-06-ban pedig Palócföldön gyűjtötte, tanulmányozta a népi építészet akkor még élő hagyományát, gyakorlatát. Malonyay Dezső: „A magyar nép művészete“ című műve építészeti részének illusztrációját nagyrészt Medgyaszay készítette.
Így közvetlenül hathatott kortársaira is. Ez különösen fontos volt az 1908 táján indult, a Kós Károly vezette „Fiatalok“ építészcsoport számára. Az alkotócsoport munkásságának egyik meghatározó alapeleme volt ez a népművészeti gyűjtemény.
A Szalonon a teljes Medgyaszay életmű bemutatására ugyan nem volt elegendő a rendelkezésre álló terület, ám így is láthatjuk a legfontosabb épületek terveit, korabeli fotóit. A Nemzeti Pantheon nagy méretű makettjét balról körbejárva nézhetjük végig időrendben a kiállítást. Induláskor egy kis méretű makettet, a varázslatos rárósmulyadi templom mását érdemes szemügyre venni. Természetesen a helyszínen a legérdekesebb, legszebb, de ilyen térélményt saját szemünkkel csak itt láthatunk; hiszen egy templomra rálátni, azt könnyedén körbejárni csak a kiállítóteremben a kis makett révén tudjuk. Ezután kezdődik a megvalósult tervek és a felépült házak, különféle épületek többnyire archív fényképeinek és tervrajzainak sora.
A 20. század elején működő Gödöllői Művésztelep két jeles alkotóművészének, Nagy Sándornak és Belmonte Leónak tervezett műteremházai az elsők. Majd a veszprémi színház anyagát láthatjuk, amit 1908-ban adtak át. A nemzetközi hiedelemmel ellentétben ez volt a világon az első vasbeton színház, azonban ismeretlen okok miatt a szakirodalom nem ezt, hanem az 1913-ban elkészült párizsi Champs-Elysée színházat tartja a világ első vasbeton színházának. Zárójelben jegyzem meg, hogy erre a sorsra jutott a magyarországi vasbetonépítés másik úttörője, Zielinski Szilárd egyik alkotása is. Az általa tervezett és 1908-ban forgalomba helyezett „sinkai viadukt“ a vasbeton vasúti ívhidak között (Brassó-Fogaras vasútvonal) 60 méteres támaszközével akkor a világon a legnagyobb volt. Freyssinet 70 m nyílású ívhídjai csak két évvel később, 1910-ben készültek el, mégis ezeket tartják e téren elsőknek!1 Nem ismert, érdemes lenne utánajárni, miért nem érvényesült e két zseniális magyar tervező elsősége.
A Zajti fivérek „Medgyaszay az építészet Bartókja” c. filmjének egy kockája. Fotó: Gyukics Péter
A veszprémi színház korabeli fényképeken látható eredeti állapotának visszaállítását több éve tervezik, mert az 1970-es években durván átépítették. Szerencsés sors jutott a kiállításon mellette látható soproni színháznak. Ezt is vasbetonból tervezte, építtette meg Medgyaszay, és ma csaknem eredeti állapotban, szépen felújítva látja el feladatát, és egyik dísze Sopronnak.
A látogató számára folytatódik az épületek sora és meglepetéseket is kínál a kiállítás: az egyik az I. világháborús hadikiállítás. A másik meglepetés képernyőn látható: Medgyaszay indiai útjait és ott szerzett építészeti tapasztalatait, azok tükröződését villantja fel építészetében.
Ez a kiállítás nem törekedhetett teljességre, ám bepillantást enged Medgyaszay munkásságába. Ezért az életmű legfontosabbnak tartott alkotásait mutatja be tervrajzokkal, korabeli fényképekkel. Az életmű ma álló, ismert épületeit tartalmazó fotógyűjteményt művészi és dokumentációs fotókkal e cikk szerzője hozta létre; és a „Mi maradt” című fotókiállítást is.
1Gáll Imre: Zielinski Szilárd. Országépítő, 2000. 4. szám