Lapszámok

Az előző lapszámban az esztrichréteg tervezési kérdéskörét jártam körül, ez alkalommal a kivitelezéssel kapcsolatos szempontok kerülnek előtérbe. A jól megfogalmazott műszaki tartalom és a jó kiírás után a jó minőségű kivitelezéshez szükséges feltételeket is biztosítani kell. Ez a legtöbbször a beruházó vagy a generálkivitelező feladata, és a kivitelezés körülményeit a műszaki ellenőrnek is ellenőriznie kell.

Az esztrichek általában kis vastagságúak, ezért a fogadófelület felületi egyenetlensége minimális kell legyen, a méreteltérések jelentős részét pedig ki kell egyenlíteni. A maximálisan megengedett vastagsági eltérés az átlagvastagság ±20%-ánál ne legyen több! A túlzott vastagságingadozás csökkenti a repedésmentes kialakítás lehetőségét.

Tapadóesztrich esetén a fogadó felületre nem fektethető csővezeték, kábel stb. Amennyiben ez nem kerülhető el vagy a teherhordó aljzaton nagyobb egyenetlenségek vannak, akkor kiegyenlítő esztrich közbenső beépítése szükséges. A kiegyenlítő esztrich szilárdan kössön az aljzathoz, valamint a csővezetékeket és kábeleket úgy takarja el, hogy át tudja venni a teherhordó aljzat szerepét. A tapadó esztrich erőátadó kötéséhez a fogadó aljzat felülete kielégítő szilárdságú, tapadóképes, tiszta, repedésektől, laza részektől mentes kell, hogy legyen! Ha a teherhordó aljzat felülete nem olyan, hogy megfelelő kötést biztosítson az esztrichnek, különleges előkészületek szükségesek, pl. a felület mechanikai feldurvítása és/vagy speciális tapadóhíd alkalmazása.

A hézagok megtervezésénél és készítésénél figyelembe kell venni az alábbi szempontokat: a mozgási hézagok felveszik az épületszerkezetek és a padlófűtéses esztrichtáblák alakváltozásait, az építmény szerkezeti hézagai felett az esztrichben is mozgási hézagokat kell kialakítani. A teherhordó aljzatban lévő hézagok egyenesek és ép pereműek legyenek!

A szegélyhézagok az esztrich szegélyzónáiban mozgási hézagként működnek, valamint csillapítják a padló és a csatlakozó építményrészek közti hangátvitelt. A vakhézagok az esztrich irányított zsugorodását szolgálják. A mozgási hézagokon kívüli egyéb hézagokat úgy kell elkészíteni, hogy lehetőleg tömör, közelítőleg négyzet alakzatú mezők keletkezzenek.

A mozgási hézagok elrendezéséről tervet kell készíteni, amelyből a hézagkészítés módja és elrendezése is kiolvasható. A hézagok távolságának, szélességének és az esztrichmezők nagyságának meghatározásánál figyelembe kell venni a kötőanyag fajtáját, a tervezett padlóburkolatot, a felület geometriáját, a hasznos teher és hőmérséklet-változás általi igénybevételt.

A friss esztrichet a keverési folyamat befejezése után haladéktalanul a beépítés helyszínére kell juttatni, elteríteni és lehúzni.

A szintjelölések legyenek egyértelműek és jól láthatók! A fogadószerkezet, a környező levegő és az esztrich hőmérséklete nem lehet +5 °C-nál kevesebb és +25 °C-nál több. A bedolgozás után még 14 napig +5 °C felett kell tartani a levegő hőmérsékletét.

Az esztrich beépítésének helyszíne zárt, erős napsütés vagy egyéb körülmény okozta hőhatástól, esőtől, huzattól, beázástól legyen védett a cementesztrichek készítése közben és az azt követő 14 nap során. A huzatmentesség azért fontos, mert a huzat hirtelen szárítja ki a felszínközeli réteget, a kötőanyag hidratációja leáll, a felület hajlamossá válik a porlásra, kopásra. További következmény lehet, hogy az esztrichen repedezések jelennek meg; az alsó és felső rétegek közötti nagy nedvességlépcső jelentősen eltérő mértékű rövidülést, azaz zsugorodás-különbséget, ezáltal erőteljes táblaszéli felhajlást eredményez.

A helyiségek falai legyenek bevakolva! A falak vakolása az esztrich készítése előtt két okból fontos. Az egyik ok az esztrichek burkolhatóságához szükséges száradás felgyorsítása azáltal, hogy az esztrich környezetébe már nem juttatunk további nedvességet egy újabb vizes technológiával. A másik ok az esztrich és a fal közötti peremszigetelő sáv pontos pozicionálásának lehetősége, amely vakolás nélkül nem lehetséges.

Az esztricheket az anyagrendszerüknek megfelelően kell utókezelni, ill. a szilárdulásukat biztosítani.

Ugyanakkor a burkolásra kerülő esztricheknél kerülni kell a kipárolgásgátló szerek alkalmazását, mivel ezek megakadályozzák vagy lecsökkentik a követő burkolati réteg tapadását. A cementkötésű csúszóréteges és az úsztatott esztrichek vizes utókezelését is kerülni kell, mert a hézagképzéseknél az esztrich alá jutó víz megakadályozza az esztrich száradását. Az esztrichek utókezeléséhez általában a beépítéskor és a szilárdulás első napjaiban szükséges a min. 75% relatív páratartalmú, huzatmentes környezet. A páratartalomnak ez az előírt minimális értéke – a huzatmentességhez hasonlóan – különösebb intézkedések nélkül biztosítható, amennyiben az építmény zárt. Rövidebb idejű kiszáradás elleni védelem azokban az esetekben lehetséges, ha a speciális esztrich, esztrichcement vagy esztrich-adalékszer termékismertetője ezt megengedi.

A hagyományos portlandcement kötőanyagú cementesztrichek járhatósági és terhelhetőségi kora általános esetben nem lehet kevesebb, mint 21 nap. Az esztrichek rövidebb időn belüli igénybevétele akkor lehetséges, ha a beépítéshez használt speciális adalékszer, esztrichcement vagy zsákos kiszerelésű szárazhabarcs termékismertetője ezt megengedi. Az építéstechnológiai sorrendből adódó ideiglenes raktározás, szállítás (pl. burkolást megelőzően a padlólapok felhalmozása, kerekes kézi eszközzel történő mozgatása, gépek, berendezések telepítése) a burkolandó felület védelmét, takarását igényli, ugyanakkor tudatában kell lenni annak is, hogy a fóliatakarás időtartama meghosszabbítja az esztrich burkolásához szükséges száradási időt. A burkolás előtt mindenképp javasolt az esztrich nedvességtartalmának méréses ellenőrzése.