Köszöntő
14 éves koromban kezdődött, amikor felvettek az Ybl Miklós Építőipari Technikumba. Gyenes tanár úr Anyagtan óráin elméletben ismerkedhettünk a beton történetével, összetételével, alkotórészeinek minőségi követelményeivel, például a vízre vonatkozóval, ami akkor megfelelő, ha a ló megissza. Ezt követően Pados tanár úr Szilárdságtan óráin – megismerve az inerciákat, a víz-cement tényezőt, a mértékadó- és határfeszültségeket – tanultuk meg a vasbeton szerkezetek méretezését. Mindeközben négy éven keresztül hetente egy teljes napot töltöttünk a Thököly 74 pincéjét elfoglaló műhelytermekben, ahol Salacz tanár úr vezetésével a zsaluzás, a vasszerelés, a betonozás és az utókezelés gyakorlati ismereteit is elsajátíthattuk. Kemény időszak volt ez, aminek köszönhetően az első két egyetemi évem alatt nem sok újdonsággal találkoztam a beton-vasbeton szerkezeteket illetően. Az első vasbeton szerkezet, amit terveztem, a diplomatervem, a Papp László Aréna helyén megálmodott versenyuszoda függesztett kábelszerkezetét tartó két vasbeton ív volt.
Az első ház pedig, ami meg is épült, a Hűvösvölgyi úti laboratórium épület monolit vasbeton tartószerkezettel, zsalusüllyesztéses technológiával (az ÉMI-s Nagy István szabadalma). Ezt követően a számomra legfontosabb két vasbeton szerkezetű épület, melyeknek építész tervezője lehettem (mindkettő országos tervpályázat I. díjas terveként): a Hajós Alfréd Uszoda bővítése (építész társtervezők: Keller Ferenc és Kapitány József), ahol igazi kihívás volt az egyedi építészeti megoldású műugrótorony rezgésmentesre való megtervezése (statikus tervező: Pongor László). A másik, és egyben utolsónak tervezett középületem a szombathelyi Aréna Savaria (építész társtervezők: Fialovszky Tamás, Sajtos Gábor és Ivanics Éva), melynek utófeszített monolit vasbeton konzolszerkezeteinek nemcsak a megtervezése (statikus tervező: Pintér Sándor), de a kivitelezése is különleges műszaki feladatot jelentett.
Ami azonban emlékezetes kihívás volt mindkét épületnél, az a látszóbeton szerkezetek minősége. Mintegy 15 éves távlatból visszatekintve csak a gigászi és többnyire sikertelen küzdelem emléke maradt meg mindkét esetben. A Minden építés alapja pályázatra az utóbbi években benyújtott tervek győznek meg arról, hogy talán mégsem volt hiábavaló e küzdelem, mert a technológia fejlődésével a felkészült kivitelezők ma már Magyarországon is tökéletes minőségben tudnak előállítani látszóbeton-felületeket.
Megpróbálom három mondatba sűríteni a betonszerkezetekkel kapcsolatban megszerzett ismereteimet és tapasztalataimat: a beton anyagának több ezer éves – a technológiai ismeretek bővülésének köszönhető – fejlődése hihetetlen gazdagságát hozta létre az épített méreteknek és formáknak. A fejlődés új távlatait nyitotta meg a vasbeton szerkezet feltalálása a XIX. század közepén, ami korábban elképzelhetetlen dimenziójú és formájú szerkezetek megalkotását tette lehetővé. Az építészetben a beton legújabb kori történelme – véleményem szerint – ismét a beton anyagának megújulásáról szól: az újabb és újabb adalékanyagok felhasználásának köszönhetően építészeti megjelenésben, súlyban, szilárdságban, épületfizikában különleges tulajdonságokkal rendelkező újfajta betonszerkezetek születnek a látható felületek minőségének egyidejű javulása mellett.
A fejlődés távlatai pedig megbecsülhetetlenek, a ma még ismeretlen új anyagok és technológiák felfedezésével bizonyosan reményteli jövő áll még a betonszerkezetek előtt.