Lapszámok

Mi, szakmabeliek jól tudjuk, hogy ha valami nincs egzakt módon tisztázva egy építési folyamatban, akkor abból szinte biztos, hogy minőségcsökkenés, vagy legalábbis kifogás, vita, konfliktus alakul ki. Az esztrich pedig egy tipikusan olyan szerkezeti réteg, amit ritkán terveznek meg egzakt módon.

Az esztrich kifejezés az építőipari szóhasználatban általában a beltéri padozat egyik leggyakoribb szerkezeti egységét jelenti, de legalább ilyen sokszor találkozunk ezzel a kifejezéssel mint anyagmeghatározással (pl. az építőanyag-áruházakban a zsákos esztrichbeton név alatt). Ez az összefoglalás a cementesztrich padozatokkal foglalkozik. Nézzük át tehát röviden, a teljesség igényével, de az adott terjedelmi korlátok betartásával, hogy hogyan álljunk hozzá a cementesztrich fogalomköréhez! A teljesség igényéről sose mondjunk le, ezért javaslom a kedves kollégáknak, hogy töltsék le az ingyenesen hozzáférhető Padló MI 01:2015 (Esztrichpadozatok. Tervezés, kivitelezés, követelmények) című Műszaki Irányelvet (szerzők: Spránitz Ferenc és Brassnyó László, www.esztrich.org). Ezen műszaki irányelv teljes körű, minden lényeges részletre kiterjed, a vonatkozó szabványi hátteret is felhasználja (különös tekintettel az MSZ EN 13813:2003 Esztrichek és padozati anyagok. Esztrichhabarcsok. Tulajdonságok, követelmények), ezáltal nagyon hasznos gyakorlati útmutatót ad a szakembereknek.

A jó minőségű szerkezethez vezető út a tervezőasztalnál kezdődik, a kiviteli terv pontos részletein, a tételkiírás, a műszaki leírás korrekt módján alapszik. Sajnos kevés az egzakt módon meghatározott padozati réteg a tervdokumentációkban és ez a tény már eleve a vita alapját képezi, mert még egy jó minőségű kivitelezés esetén sem garantált, hogy a megrendelő elégedett lesz, hiszen nem tudja, hogy milyen követelményeknek felel meg a megépített szerkezeti egység. Csak röviden, a tervezőknek néhány tanács, hogy mit kell kiírni, hogyan kell meghatározni egy esztrich padozati réteget.

Más ugyanis a monolit esztrich (amely a friss, még meg nem kötött betonfelületre készül), más a tapadó és nem tapadó esztrich (amely tapad vagy éppen nem tapad a fogadó felülethez), más az úsztatott esztrich (amely egy hő-, hangszigetelő rétegre készül, elválasztva az épület egyéb szerkezeti elemétől), más a csúszó esztrich (amely elválasztó rétegre, pl. polietilén fóliára készül), más a fűtött esztrich, a vasalt esztrich és az álpadló. Ez már nyolc különböző szerkezettípus, amelyek különböző célra, igénybevételekre, különböző technológiával, anyagszerkezettel készülnek, különböző követelményeknek kell megfelelniük. A helyes tervezői kiírás megadja az esztrich szerkezeti típusát (a fenti nyolc közül), és megadja azokat a műszaki paramétereket, amelyeket a vonatkozó szabvány követelményként előír, de a gyakorlatban adódó számos félreértés miatt fontos megadni a burkolhatóság elvárt időpontját (mert az anyagköltségek akár nagyságrendi eltérést is mutathatnak).

Esztrichrétegről csak akkor beszélhetünk, ha a szerkezeti vastagság 2-80 mm között van, ennél vastagabb szerkezetre már nem az esztrich-, hanem a betonszabványok (pl. MSZ 4798:2016, MSZ EN 206:2014, MSZ EN 13670:2013 stb.) vonatkoznak. Lényeges tehát, hogy az esztrich nem aljzatbeton, nem szerelőbeton, hanem habarcs többnyire Dmax= 4 mm-es szemnagysággal (de használható a Dmax= 8 mm is 4-5 cm feletti vastagság esetén). Ez a megkülönböztetés azért is lényeges, mert a funkció és az anyagtulajdonságok miatt más követelmények, vizsgálati módszerek vonatkoznak az esztrichrétegre, mint az aljzatbetonra. A tervező feladata, hogy a funkció szerinti tulajdonságokat, az állékonyságot, a mechanikai szilárdságot meghatározza és ennek megfelelően adja meg a kivitelezés során elérendő műszaki követelményeket, mindezeket az esztrichhabarcs jelében, kiírásában jelezve. Ezen leglényegesebb jellemzők az esztrichhabarcs anyagára vonatkozóan, a nyomó- és hajlító-húzó-szilárdság, de pl. burkolat nélküli esztrichek esetében a kopás- vagy görgősszékállóság is. Ezeken felül speciális követelményeket is lehet állítani, ha a használat vagy a technológia indokolja (pl. ütésállóság, tapadó-húzószilárdság, zsugorodás, duzzadás, kiszáradási idő stb.).

A tervezési feladathoz tartozik még a vastagság, a táblaméretek, a felületi síkpontosság, a csatlakozás- és dilatációk megoldásának kiírása is. Az úsztatott esztrich vastagságának és hajlító-húzószilárdsági osztályának tervezésekor például figyelembe kell venni az adott funkciójú épület, szint vagy helyiség hasznos terheit (pl. az MSZ EN 1991-1-1 szabvány /Eurocode 1/ födémszerkezetek osztályai és a födémterhek karakterisztikus értékeit) és az úsztatóréteg összenyomódási hajlamát. Ha összeállt és kidolgozásra került a műszaki tartalom, akkor át lehet adni a tervet a tervellenőrnek, műszaki ellenőrnek, majd a kivitelezőnek. A kivitelező jó minőségű munkája és maga a minőségellenőrzés csak akkor garantálható, ha megvannak a viszonyítási pontok. Minél egzaktabb a kiírás, a feladat megfogalmazása, annál szorosabb lehet a kivitelezés ellenőrzése és annál biztosabb a jó minőségű szerkezet előállítása. Helyes kiírás lehet pl. egy csúszóréteges, majd burkolandó esztrich esetén: 50 mm vtg. CT-C20-F4-EQ2 esztrichréteg burkolat alá kb. 1,5-2 hónapos korban ellátva kerámia burkolattal. A jelölésben a rövidítések jelentése: CT (cementesztrich), a C20 (nyomószilárdsági osztály), F4 (hajlító-húzószilárdsági osztály), EQ2 (felületi egyenletesség minőségi fokozata, normál minőség).