Lapszámok

Míg néhány évvel ezelőtt az emberek felkapták a fejüket, ha valaki azt mondta: betonból készítek ékszert, addig az utóbbi években egyre többen „nemesítették” meg ezt az anyagot és kombinálták nyakláncokban, gyűrűkben, fülbevalókban, brossokban arannyal, ezüsttel, illetve más matériákkal. Szilágyi Stefánia ékszertervező például világító betont is használ az egyedi darabok elkészítésekor, ettől még különlegesebbé válnak a munkái. Erről az idei Beton Fesztivál látogatói is meggyőződhettek, hiszen Stefi ékszerei ott voltak a tárgykiállításon. Sajnos az alkotó nem lehetett személyesen jelen a fesztiválon, hiszen Thaiföldön él, mégis fontosnak tartotta, hogy több ezer kilométer távolságról eljuttassa a kollekcióját Budapestre.

Egy barátom küldte el a kiállítás toborzó posztját, és arra jelentkeztem. Mindez tavaly történt, de a csomag, amiben az ékszereket küldtem, nem érkezett meg időben. Azonban a kiállítást szervező kedves kolléga idén segített bepótolni a kimaradt lehetőséget. Örömmel tölt el, hogy tagja lehetek annak a kis közösségnek, amely a betont nem építészeti céllal használja, jó látni, hányan kísérleteznek, alkotnak ebben a kis csapatban – válaszolja Szilágyi Stefánia arra a kérdésre, hogy miért volt fontos számára a Beton Fesztiválon való bemutatkozás.

Miként került kapcsolatba a betonnal és honnan jött az inspiráció, hogy beton ékszereket tervezzen?

Más betonékszer-készítők munkája inspirált, az ötletet tőlük merítettem. A kortárs ékszerek egész életemben a kedvenceim voltak, én mindenben a kortársat szeretem. Nagyon megtetszett, hogy egy ennyire szokatlanul hétköznapi anyag ékszerbe foglalható.

Mi az egyedisége, a különlegessége az ön által készített ékszereknek? 

A beton hallatlanul „rugalmas" anyag, kedvelem a sokoldalúságát. Azt a különleges tulajdonságát használom az ékszereimben, hogy nemcsak önmagában szép, hanem nagyon jól házasítható más anyagokkal, amelyekkel amúgy is nagyon szeretek kísérletezni. A sötétben világító ékszerek úgynevezett önszórakoztató funkcióval bírnak, a viselője szórakoztatását szolgálják. Ez alapvetően egy meglepő és rejtett fricska, hiszen ez a tulajdonsága nem derül ki, csak sötétben. Ezenkívül szívesen használok féldrágaköveket és műköröm-díszítéshez alkalmas alapanyagokat, mert nagyon jól működnek együtt. Az idei kollekciómban pedig rengeteg színes elem lesz, idén rákaptam a vas-oxidra.

Milyen különleges eljárásra, anyagokra van szüksége az alkotáshoz? A thaiföldi közeg, akár az időjárás, akár az alapanyagokhoz való hozzájutás miként segíti vagy nehezíti a munkát? 

Ahol élek, egy aprócska szigeten, nem lehet kész betont vásárolni, ezért az egyetlen kapható cementből és az adalékanyagokkal való hosszas kísérletezéssel jutottam el a saját receptúrámhoz, amit használok. Ez hatalmas nehezítő tényező volt az elején, de most már nem okoz gondot. Mindent, amivel dolgozom, meg kell rendelnem, hajóval érkeznek a csomagok, elsősorban Kínából, de van néhány öntőforma, amit Európából szereztem be. A homok az egyetlen itteni anyag, amit használok a betonhoz, ezzel jól állunk, tele van vele a part. A másik nehezítő tényező pedig a forróság, emiatt ravasz száradáslassító dobozolást vezettem be: a félkész darabok hosszú ideig, szó szerint dunsztban vannak.

A hely miként inspirálja az ékszerkészítést? Ott van-e piaca vagy pedig európai, netán magyar érdeklődés mutatkozik az ékszerek iránt?

A Koh Tao-ra érkező turisták igazán jó közönségnek bizonyultak mindeddig, van kereslet az ékszereimre, itt, helyben több bolt is forgalmazza őket. Azok az ékszerek, amelyek a helyi boltokba kerülnek, kimondottan szuvenír jellegűek, olyan motívumokkal díszítettek, amelyek összhangban vannak kis szigetünk jellegzetességeivel. Itt a búvárturizmus miatt a halak, a bálnák, a kagylók és a korallok a fő témáim, de a világítósok közül a Hold motívum miatt az egyszerű formák is igen népszerűek, ugyanis a szomszéd szigeten rendezik meg rendszeresen a világhírű Full Moon partikat. A minimalista ékszereket pedig kimondottan az európai vásárokon forgalmazom, ott azok kelendők.