Köszöntő
A mikor 46 évvel ezelőtt, 1960-ban először kevertem betont, kézzel lapátolva, egyszer szárazon, majd kétszer nedvesen, a folyamatos locsolás mellett aligha gondoltam volna, hogy egész életpályám a beton és vasbeton körül forog majd.
Palotás László professzoromtól hallgattam először előadást a betonról, majd később a vasbeton elméletéről és gyakorlatáról, Szalai Kálmán professzor pedig a gyakorlatokon hozta hozzánk közelebb a vasbetont. Amikor Tassi Géza professzor a feszített vasbetonról tartotta az előadásait, és megjelent Herberg Feszített beton I-II. c. könyve magyar kiadásban, egyre inkább a vasbeton felé fordult az érdeklődésem. Maradandó élményt jelentett egész pályafutásomra az 1964-ben a Városligetben rendezett nemzetközi ipari vásár brazil pavilonja, ahol az új brazil főváros, Oscar Niemeyer által tervezett, fantasztikus betonszerkezetű épületeit mutatták be. Ettől kezdve szinte „faltam” Niemeyer munkásságát, melyet Pier Luigi Nervi munkássága egészített ki.
Betonból könnyűt – ez az új jelszó! Takarékoskodás Földünk készleteivel, a fenntartható fejlődés biztosítása, az építési tevékenységgel és az építmények fenntartásával járó CO2 -kibocsátás csökkentésére való törekvés jelentősen megváltoztatják a tartószerkezeteket. A beton, mint az egyik leginkább környezetbarát anyag alkalmazása kerül előtérbe (a faszerkezetek aránynövekedése mellett). A betonszerkezetek tömegével viszont takarékoskodni kell, ami az egyre karcsúbb és egyre bonyolultabb zsaluzatokat igénylő szerkezetekkel valósítható meg. Érdekes megfigyelni a viszszatérést az 50-es, 60-as évek tervezői szemléletéhez. Akkor azért kellett az anyagmennyiséggel takarékoskodni, mert nem állt rendelkezésre az építőanyag, ma pedig azért kell, hogy a jövő generációinak is legyen mivel építkeznie.
Pályám kezdetén némi megdöbbenést keltett, hogy kitüntetéses diplomámmal a kivitelezést választottam. Ma, ötven év után is az a véleményem, hogy helyesen döntöttem. A kivitelezés is tervezési feladat, csak éppen sokkal bonyolultabb és nehezebb, mint a tartószerkezeti tervezés. Ezt nyugodtan kijelenthetem, miután mindkettőt csináltam. A mérnöki tevékenység nem ismer külön tervezést és kivitelezést. A mérnök, amikor egy építmény megvalósításán fáradozik, azonos mértékben próbálja megoldani az építmény állékonyságának biztosítása mellett a környezet védelmét, a gazdaságosságot, az építmény megvalósításában résztvevők egészségének védelmét és az építmény szép megjelenését. Ma már, ha lassan is, de egyre inkább terjed a német DGNB követelményrendszere, melyben ezeket a tényezőket azonos súllyal bírálják el. Sajnos Magyarországon még ma sincs meg a szakmaiság egyenrangúsága, a Magyar Mérnöki Kamara ma is tiltakozik a tervezés és építés összevonása ellen, mintha a statikus tervező jobban védené az építtető érdekeit, mint a kivitelező. Ha megengedi a Teremtő, hogy még tovább dolgozzak, minden erőmmel e hibás felfogás megváltoztatásán szeretnék fáradozni.