Köszöntő
BETON… nem kellett sokat gondolkodnom, hogy emlékeim közül előkeressem első közeli „élményemet” ezzel az anyaggal. Úgy 14-15 éves lehettem, amikor egy, a családi házunkon végzett átalakítás során a fürdőszobában kellett törnöm az aljzatbetont, a sittet kihordani, majd a feltört réteg pótlásához szükséges keveréket az adalékanyagok, egy betonkeverő, egy lapát és a két kezem segítségével megkeverni, azután behordani az udvarról. Segédmunka, így kezdtem. Most már tudom, szerencsém volt. Édesapámnak hála megtanultam, egy jövőbeli mérnöknek is a ranglétra legalsó fokáról kell indulnia, megértve a kétkezi munka minden szépségét és nehézségét. Azt persze akkor még nem tudtam, hogy egy közepes méretű vésőgéppel miért tartott két teljes napig az aljzatbeton felvésése. Azt éreztem csak, de azt nagyon, hogy fájnak a karjaim. A hátteret már a Műszaki Egyetemen az „Építőanyagok” tárgy közben értettem meg, hogy abból a betonból, amit 15 évvel korábban nagyszüleim a gyerekeik házának építésekor kevertek, biztosan nem sajnálták a cementet, tettek abba 4-500 kilogrammot is köbméterenként. Biztosra mentek… Mindig is szerettem a BETONT?
Mindig is tetszett ez az anyag? Valójában mindig is ezzel akartam foglalkozni? Nem tudom, de az egyetemi évek, majd a mérnöki munkám során egyre jobban magával ragadott és már nem enged, vagy már én nem engedem őt? Mindegy is, kedveljük, tiszteljük egymást, úgy is mondhatnám, egy húron pendülünk, és ez alapfeltétele egy jó munkakapcsolatnak. De ennél még több is van közöttünk: barátok vagyunk, és ez a barátság egy életre szól!
De ki is az én barátom? A világon a legnagyobb mennyiségben felhasznált tartószerkezeti alapanyag? Vagy több ennél? Hiszen méregdrága design tárgyak, ékszerek, belső és homlokzati burkolatok (és még sorolhatnám…) készítéséhez használt, szinte határok nélkül alkalmazható keverék. A BETON ma trendi, innovációra ösztönző anyag, így fejlesztésének, fejlődésének, felhasználási módjainak csak az emberi képzelet szabhat határt. És ez a lényeg! Ez az igazi vonzerő! Ez az anyag itt, a szemünk előtt fejlődik, hódít meg újabb és újabb felhasználási területeket, és egy ilyen anyaggal dolgozni jó! Remek dolog kötődni egy ilyen anyaghoz, hiszen a változást nekünk is kö- vetnünk kell, ehhez tanulnunk, fejlődnünk szükséges, ez a folyamat visz minket és viszi az egész világot is előre!
A mi feladatunk tehát, Tisztelt Olvasók, hogy tegyünk meg mindent a BETON elismertségének és elfogadottságának növeléséért. Ennek kulcsa egyrészt, hogy mértékkel, jó ízléssel, ha szem előtt van, akkor csak arra alkalmas helyeken használjuk, megnyitva ezzel a lehetőséget új ismeretségek és barátságok kötésére. A hosszú távú siker kulcsa másrészt, hogy oktassuk, képezzük és becsüljük meg azokat a szakembereket, szakmunkásokat, kiknek kezei között ez az egyszerű, szürke, folyós „elegy” néha egyszerű szerkezeti elemmé, máskor lélegzetelállító mesterművé válik. Sajnos azt látom, a második ponttal sokkal rosszabbul állunk, mint az elsővel. Ez igazán nagy probléma, mert tapasztalatom szerint egy mérnöknek a pályája elején rengeteg fortélyt kellene megtanulnia az irányítása alatt dolgozó szakmunkásoktól, hogy később, ennek a tudásnak a birtokában vezető mérnökként tanítani és fejleszteni tudja a keze alatt dolgozó szakembereket, képessé téve őket újabb és újabb ötleteinek, elképzeléseinek megvalósítására. Sajnálatos módon egyre kevesebb ilyen „műhely” működik, ahol fiatal kollégáink ennek a tudásnak a birtokába kerülhetnek. Tegyünk ellene, hogy ne így legyen!