Biri Balázs: A soproni Várkerület revitalizációja
A soproni Várkerület a történeti városmagot körülölelő városfal árkának külső peremén alakult ki. A Várkerület külső ívén részben középkori házak sorakoznak, belső ívén későbbi 18-19. századi házsor épült. A házsor egyetlen helyen szakad fel, ahol a városfal egy darabja kibukkan a házsor mögül. Ez a változó szélességű körút anno piacként, marhavásártérként működött. A 20. századig egybefüggő, kifelé enyhén lejtős tér volt, mely a 20. század második felében alakult át. Az átalakítás közlekedés dominált, támfalakkal tagolt, elválasztott forgalmi csatornás körutat eredményezett, mely korlátozta a gyalogosközlekedést és az egykor összefüggő teret széttagolta. Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata 2009 őszén országos, titkos és nyilvános tervpályázatot hirdetett „Sopron – a Várkerület revitalizációja” címmel, amelyet a Hetedik Műterem Kft. (Szabó Levente DLA vezető tervező) nyert meg, együttműködésben tájépítész partnerével, a GEUM Műterem Kft.-vel (Csontos Csenge, Gyüre Borbála, Lád Gergely). A több éven át tartó tervezési munka során 2015-re elkészült a köztérmegújítás első, leglátványosabb, kb. 15 ezer m2-nyi eleme.
A Várkerület szépsége, hogy csaknem fél kilométeres hossza folyamatosan változó keresztmetszeteket, térbeli viszonyokat teremt, mindezt a Várkörút részeként, annak lendületével, nagyvonalúságával. A fő építészeti koncepció egy a külső ív felé egységesen lejtő, egységes megjelenésű térburkolat kialakítása volt. A Várkerület teljes hosszán végigfutó lendületes gránitcsíkok közé feszülnek be az egyes zöldfelületek és maga a pavilon, mely a terület súlypontjában egy a szükséges kiszolgálóhelyiségeket és illemhelyeket magába foglaló kis épület. A pavilon ebben a karakteres és domináns épített környezetben semleges építményként akart viselkedni, így esett a választás a látszóbeton felületre, mely megidézi a 20. század második felében megvalósult kiváló soproni műemléki rekonstrukciós munkák anyaghasználatát is.
A látszóbeton épület két funkciócsoportból és az ezeket összekötő fedett-nyitott térből áll, mely a sétány felé felnyílik, a csökkentett forgalmú úttól pedig egy lamellás homlokzattal választ el. A kis épület komoly kihívások elé állította a kivitelezőket. Számos mintafelületen keresztül kísérleteztük ki a zsaluzat végleges mintáját, a beton színét, az öntés módját és a bedolgozhatóságát biztosító receptúrát. A pavilon három eltérő megjelenésű betonfelületet használ: a külső burok egy deszkazsaluzatos finombeton felület, melyet a parkolók felől előregyártott vasbeton lamellák egészítenek ki. A harmadik felület a padló, mely egy egyszerű sepert beton felület. A betonvázba a két funkciócsoport egy-egy könnyűszerkezetes fadobozként, fa bélletként ül be. A beton egy egyedi receptúrájú fehér cementes öntömörödő C30/37-XF1-16-F6 összetételű anyag. A külső felületek egyenletes kiosztású függőleges gyalulatlan, de csiszolt deszkazsaluzattal készültek, anker átkötésekkel, melyeket egyszerű beton dugók zárnak le. A lamellák méretük és sűrűségük miatt előregyártott elemként kerültek beépítésre. A legnagyobb kihívás ezeknek a lamelláknak a homogén megjelenése volt. A lamellák függőlegesen öntött kb. 20x15 cm-es, a pavilon alap geometriájához illeszkedő paralelogramma alaprajzú, 330 cm magas karcsú pillérek, melyek az öntés után a még egyenletesebb felületi megjelenés érdekben egy enyhe homokszórást is kaptak.
A megújult köztér, és az attól elválaszthatatlan pavilonépület 2016-ban ICOMOS-díjat, a DaNS 20. Novi Sadi Építészeti Szalon Fődíját, Pro Architectura díjat és Beton díjat is nyert.