Kis Tünde: Emberi kapcsolatok betonban elmesélve
Fény és árny furcsa játéka a szerkezetkész, ám használaton kívül álló betonépületekben, hatalmas szürke felületek, amelyek az előttük sajátos képbe állított emberi figurákkal díszletként szolgálnak egy történet nélkül elmesélt történethez. Mindez albumba fűzve, beton tokba csomagolva. Egy fiatal budapesti fotóművész, Kasza Gábor álmodta meg és készítette el a fotókönyvet, sőt, a beton tokot is ő maga formázta. A képek már sikert arattak egy kiállításon és külföldön is érdeklődnek irántuk.
„A fotósorozat úgy készült, mint egy film: helyszínt kerestem hozzá és megrendeztem a szituációkat. Fontosak voltak számomra az épületek meg a furcsa környezet, kicsit szürreálisak ezek a képek − avat be az anyag készítésének részleteibe a fiatal fotómű- vész. − Több helyen fotóztam szerkezetkész betonépületeket, a gazdasági válság idején megszűnt budapesti Tópark projekt lakatlan épületei szinte elvarázsoltak. A látszóbetonos környezetben elhelyezett kis figurákkal − elemelve őket a valóságtól − az emberi kapcsolatokról szól ez a sorozat, költői megfogalmazásban.
Mi fogta meg a betonban mint anyagban?
Kézenfekvőnek tűntek a szürke, szögletes felületek, ami egy hideg, elidegenített környezetet fejez ki és elég szürreális ahhoz, hogy a grafika, a festészet határán legyen. Messziről ugyanis ezek a képek festményszerűek. A megjelenített szürke világ tulajdonképpen egy reflexió a korra, amelyben élünk, nem is véletlenül divatos az építészetben a látszóbeton a maga nyersességével. Az is megtetszett az anyagban, hogy rengeteg apró részletet tartalmaz: kicsi lyukak, pöttyök, foltok, ezek nagyon izgalmas hatást eredményeznek egy nagy (160×110 cm-es) táblaképen. Messziről úgy néz ki, mint egy absztrakt, szürreális festmény, de 10-15 cmről minden egyes kis részlet látszik, ettől pedig fotográfiaszerű lesz a kép.
A betonon kívül mit láthatunk a képeken?
Vannak figurális, megrendezett történetek és nonfiguratív, absztrakt képek, amik a könyvben és a kiállításon is kisebb méretűek. Nem terveztem meg mindent az utolsó beállításig, hagytam, hogy az alkotófolyamatnak legyen egy belső, organikus működése.
Az album címe: Concrete passages about closeness and coldness… and a couple of songs – Konkrét jelenetek a közeledésről és az eltávolodásról… és néhány dal. Utóbbi a zenés színházakban a jelenetek között hallható kis zenei betétekre utal (interludium), pl. amikor átrendezik a színpadot, egy énekes számban beszélik el, hogy mi történt vagy mi fog történni − ezt próbáltam képileg ábrázolni. Kis vizuális songok ezek. A képek nem egy lineáris történetet mesélnek el, úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy egymásra reflektálva csak érzéseket keltenek, mégis kicsit titokzatosak maradnak, csak olyan módon, mint mikor egy szimfóniát hallgatunk.
A képek már szerepeltek kiállításon is. Miként fogadták a nézők?
Jól fogadták. Ez egy budapesti kiállítás volt, ugyan nem a teljes anyagból. A könyvet egy betontömbön helyeztük el és betonból volt a felirat a falon, számomra fontos volt, hogy fizikailag is lehessen érintkezni az anyaggal.
Jó ötlet, hogy a könyv egy beton tokot kapott. Kézenfekvő volt számomra, hogy legyen valami igazi betonos élmény a könyvvel kapcsolatban is. Olyan dizájnereket kerestem a tok elkészítéséhez, akik betonnal foglalkoznak, ők segítettek az ötleteikkel. A műhelyükben magam készítettem el betonból a tokot, de csak többszöri próbálkozásra sikerült. Több funkciója is van, hiszen ellenáll a különböző sugárzásoknak, a könyvet leginkább az UV-sugárzás roncsolja az idők folyamán, a beton ettől is megvédi.
Korábban is találkozott már ezzel az anyaggal?
Ez volt az első igazi találkozásom és anynyira lelkes lettem, hogy új dizájntárgyakat kezdtem el készíteni, pl. villanykapcsolókat, konnektorokat. Fotótémaként már korábban is voltak élményeim a betonnal, sokat fotóztam a 4-es metró építkezésénél, egyes állomásokon sok látszóbetont használtak.
Mi lesz az album sorsa?
Volt egy nemzetközi kampányunk, ebben szponzorokat kerestünk ahhoz, hogy nagyobb példányszámban kiadhassuk az albumot. Egyelőre nem sikerült annyi pénzt összegyűjtenünk a gyári, nagyobb példányszámú ofszetnyomáshoz, amennyit szerettünk volna. De nem adjuk fel.