Lapszámok

Nem jelent meg 2008-ig olyan könyv, amelyben látható lett volna a Duna összes, 342 hídja. (Azóta még 4 híd épült.) Ezért kezdtem el fotózni őket, a munkát 2010-re fejeztem be, és megjelenhetett „A Duna hídjai – a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig” című kötet. A feladattal ismerkedve meglepetten láttam, hogy a német Duna-szakaszon – a 342-ből 203 híd található Németországban – a hidak többsége, 134 híd épült vasbetonból. Önmagában a vasbeton mint anyag nem volt számomra ellenszenves, ám a felhasználás sokszínűségében kételkedtem. A fotózás során örömmel csalatkoztam. Alaposan „megvizsgáltam”, megszemléltem minden egyes szerkezetet. A sok-sok vasbeton híd között alig volt jellegtelen! Sőt, számtalan „szemrevalót” találtam a pillérek között is. Már a sokféleségük is meglepő volt!

1. kép: Beuron, vasúti híd vasbeton cölöpön (Baden-Württemberg)

A tervező és a fotós szemével is a pillér a híd esztétikai megjelenésének része. Hol lágyabbá, hol kecsesebbé, hol nagy erőt sugárzóvá teszi a szerkezet látványát. Pedig a pillérektől „csak” az állandó, megbízható teherviselés az elvárás, minden más csupán ráadás. Az egyik gyakran előforduló forma a hengeres oszlop (1. kép).

2. kép: Dettingen, közúti fahíd vasbeton cölöpökön, fejgerendákon

A folyó fölső szakaszán, Dettingennél még a vasbeton anyagszerűségi követelményét megfricskázó híddal is találkoztam. Ezt a szerkezetet a pillérek elődeként használt cölöpös alátámasztás tartja. (2. kép)

3. kép: Gutenstein, kerékpáros fahíd fauszadék és jég ellen burkolt pillérei

4. kép: Gutenstein, kerékpáros fahíd

A cölöpök és a fejgerendák alakja, a szerkezeti megoldás is a fahidakra jellemző. Van ilyen is, kicsit feljebb a Dunán, Gutenstein határában (3., 4. kép). Alakja, építési módja, anyaga és az „úttest” – valószínűleg – másodfelhasználású fémlapokból történő megoldása a helyi mesterek öntevékeny munkájára utal.

6. kép: A bergi csónak formájú pillér, „gallérral” a tetején

A német Duna-szakaszon a vasbeton pillérek többsége nem élben végződik, hanem lekerekített, akár a parton, akár a vízben állnak. Sok helyen látni „gallért” is a pillértető körül (6. kép).

5. kép: Lauingen, közúti híd

A pillérsarut fogadó felület egésze általában sík, de fölfelé vannak csonka gúla alakúak is (5. kép). A szögletesek között csónakra vagy hajóorra utal az élben végződőek formája. Szép példája ennek a bergi közúti szerkezet alakjának megformálása. Ez egy kicsi, 74 méter hosszú híd, de hasonló pillérekkel jóval hosszabbat is találunk.

7. kép: Kelheim (Bajorország), az Europabrücke nevű közúti híd

A kelheimi Europabrücke 381 m hosszú felszerkezetét (az útpályát tartó részt) felül két ágra szűkülő, csónak formájú pillérek tartják.

8. kép: Regensburg, a Steinerne Brücke

Regensburgban két hajóformájú pilléres híd is van. Az első a Steinerne Brücke, a Duna első állandó hídja. (8. kép) (Igaz, arra nincs adatom, hogy az 1135-ben kezdődő hídépítés során milyen kötőanyagot használtak az alépítményekhez.) A Kőhíd pillérei, lábai ugyanis kajak alakú „papucsokban” végződnek. Az építmény 1146-os átadása után ezek a „papucsok” a téli jég megtörésén és az uszadékfa feltartóztatásán túl hajókikötőként és vízimalmok kikötőjeként is szolgáltak. A hajókikötőkre számos okból is szükség volt. A középkori áruszállítás ugyanis elsősorban vízi úton zajlott. Részben a megbízható, kiépített úthálózat hiánya miatt, részben azért, mert a gyakori rablótámadások nagy veszélyt jelentettek minden utazóra és szállítmányra. Ráadásul az akkori szekerek, fogatok teherbírása nagyságrendileg kisebb volt, mint a bárkáké, folyami hajóké. Tehát a korabeli vízi szállítás biztonságosabb, gyorsabb, hatékonyabb volt a szárazföldinél. A kedvező földrajzi fekvésű Regensburg hajókikötői révén jelentős vámbevételhez jutott. A fotón a torony alatt látható a város egyik kapuja, a mellette lévő épület pedig egy kereskedelmi raktár, a sóraktár, a „Sóház” volt. Pár száz méterrel lejjebb érünk a város második hajóformájú pilléres hídjához.

9. kép: Regensburg, az Eiserne Brücke

Az Eiserne Brücke karcsú, karakteres formaképzésű vasbeton pillérei révén válik egyedivé. Látványa dinamizmusához a könnyed, lendületes acél felszerkezet is hozzájárul. (9. kép)

A vasbeton sokszínű felhasználásának és esztétikus megjelenésének egyik példája a ferde pillérek alkalmazása. Még Regensburg felett, Ingolstadtban áll a város legérdekesebb hídja, a Glacisbrücke.

10. kép: Ingolstadt, a Glacisbrücke

A feszített szalagokkal merevített vasbeton pályát a víz felé dőlve hordozza két parti pillére. A 164 m-es közúti híd két oldalán kialakított hullámos kerékpárutat kinyúló vasbeton „karok”, konzolok tartják.

11. kép: Metten, autópálya híd

A háromszög alapformájú, felfelé keskenyedő megoldású pillérek között ott van az átlagos külsejű regensburgi Nibelungenbrücke, és a meghökkentő konstrukciójú metteni autópályahíd (11. kép). Ez az egyik legérdekesebb és a legmeglepőbb mérnöki mű a Dunán. Pillére stabilitást tükrözve áll a parton, tartva az ék alakú pilont, a két ferde vasbeton tartórudat és az útpálya ráeső részét. Bár a pillér alakja nem szokványos, mégis hozzájárul a látvány nyugalmassá tételéhez.