Miklós Csaba: „Milyen szál legyen a betonban?”
Ez a kérdés annak ellenére rendszeresen elhangzik partnereink és kollégáim szájából, hogy igyekszem folyamatosan tájékoztatni őket ebben a témában. Miután ezek a termékek már egy ideje CE-jellel kell, hogy rendelkezzenek, és az idevonatkozó szabvány segít rendet rakni e kérdésben, most röviden összefoglalom a legfontosabb adatokat.
Először is a betonba kerülő szálak két nagy csoportját különböztetjük meg: a mikro- és a makroszálakat. Anyagát tekintve polipropilénből és üvegből készült termékekkel találkozhatunk mikroszálként. Ezek kizárólagos feladata a beton zsugorodásából adódó repedés mértékének csökkentése. Az adagolási mennyiség 0,5 – 1 kg/m3, száltípustól függően. A makroszálak esetében az acél- és a makro polipropilén szálak használata terjedt el Magyarországon. Ezek a szálak használhatók a betonok „statikai” megerősítésére. Legszélesebb alkalmazási területük a beton ipari padlók, előregyártott betontermékek és térbetonok (külső téren csak műanyagszálak a korrózió miatt!).
A statikus vagy makroszálak alkalmazásának oka (amire a szabvány szerint méretezni kell): a beton repedés utáni hajlító-, húzószilárdságának növelése. Azaz, egy kicsit általánosabban úgy lehet megfogalmazni, hogy a statikus szálak a zsugorodás, illetve egyéb feszültség, terhelés következtében keletkező betonrepedéseket tartósan képesek összetartani, és a beton névleges terhelését elviselni, még akár 3,5 mm-re megnyílt repedés esetén is. Például padlóknál az egyébként szabványban megengedett 0,3 mm alatti betonrepedés tágassága nem nyílik tovább, garanciális javításokra nem kell számítani.
A polipropilén szálak esetében a CE-jelen is jól olvasható MSZ EN 14889-2 (szálak betonhoz, 2. rész, polimer szálak) szabvány pontosan leírja a különböző fogalmakat, előírásokat és megfelelőségeket. Talán a legfontosabb adat a szabványban a szálak osztályozása (5.1 pont). Eszerint megkülönböztethetünk Class I és Class II osztályokat.
A Class I osztályba tartoznak azok a PP szálak, melyek szálvastagsága < 0,3 mm. Ezeket a mikroszálakat két csoportba soroljuk: Class I a. monofil mikroszálak, valamint a Class I b. fibrillált mikroszálak. Használatuk a legtöbb beton esetében ajánlott, amennyiben gondot jelenthetnek a zsugorrepedések. Miután jelentősen eltérnek tulajdonságukban, árban valamint a frissbetonra gyakorolt hatásukban, érdemes választás előtt utánajárni és kipróbálni őket. A Class II osztályban a szálvastagság > 0,3 mm, ezeket a szálakat nevezi a szabvány makroszálaknak. Ugyanebben a fejezetben megtalálható, hogy amennyiben a betonok duktilitásának növekedését (azaz a maradó feszültséget) figyelembe akarjuk venni, akkor csak a Class II osztályba tartozó, azaz a makro (0,3 mm feletti vastagsá- gú) polimer szálakat lehetséges használni.
A szabvány ZA.1 ábráján jól látszik: a CE-jelöléshez tartozó információs tábla adataiból is egyértelműen kiderül, hogy a termék melyik osztályba tartozik. Statikus szálak esetén nem csak a Class II osztály van feltüntetve, hanem a szálmegerősítés hatása a beton szilárdságára különböző CMOD értékek esetén. Ezek az értékek alapvetőek az ipari padlók statikus méretezéséhez.
Miután cikkemben csak egy áttekintésre van lehetőség, a szálakkal és ipari padlókkal kapcsolatos egyéb kérdésekre személyes megkeresés esetén tudok válaszolni. Amennyiben padlóméretezésre van szükség, szintén állok rendelkezésre.
