Szilvási András: A brutális beton vége? - I. rész
A brutális beton építészete: a kompromisszumok nélküli vágy, hogy elmondja a valóságot úgy, ahogyan van – építészetileg beszél.
Abéton brut (nyers beton) mint építési irányzat a XX. század eleje, közepe táján jelent meg. Különösen a II. világháború után kapott erőre. Nehéz megválaszolni, hogy a korszellem, a beton viszonylagos olcsósága, tartóssága, vagy az emberek természetes biztonságvágya volt-e az ok, amely miatt hamar közkedveltté lett. Pontosabban az emberek egy részénél tetszést váltott ki, másik felénél hatalmas ellenszenvet. Talán semmilyen más építészeti stílus nem választotta szét ilyen keményen a szellem emberei és a polgárság, tágabb értelemben a társadalom érték- ítéletét. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a fejlett országokban az állam a saját hatalmát is betonba öntötte, elég csak az Amerikai Egyesült Államok II. világháború utáni állami (Washington DC, New York stb.) beruházásait figyelembe venni.
Palace of Assembly, Chandigarh, India, 1963. Fotó: highsnobiety.com.
A mérnöki társadalom kimagasló egyéniségei, építészek és szerkezetépítők váltak útmutatókká tevékenységük során. Nagyon sok építész is ellenszenvvel figyelte, figyeli a brutális beton formavilágának alkalmazását a városi építészetben. Sokan közülük egyegy vagy néhány munka erejéig maradandót alkottak ebben az építészeti formában is. Érdekes módon a brutalizmus stílusában tervezett épületek nem feltétlenül csak betonból épülhettek. Van rá példa, amikor acélból vagy téglából, illetve ezeket az anyagokat vegyesen alkalmazva építettek meg épületeket. Az értékítélet vagy a menedzserszemléletű befektetéspolitika okán többet lebontottak a különösen jó, értékes beruházási telken megépült brutalista épületek közül, hogy helyet adjanak a drágábban értékesíthető, az építtetőnek nagyobb hasznot realizáló csupa üveg, netán más vegyes építésű épületkomplexumoknak. A verseny nem állt meg, nagyon sok magánvilla, kisebb lakóházegyüttes is készült nyersbetonból a XX. század közepétől napjainkig. Kiemelkedő építészek képviselték ezt az irányvonalat, brutális beton épületeik megtalálhatók a világ megannyi nagyvárosában. Talán a legnagyobb tanító, Le Corbusier, továbbá a teljesség igénye nélkül: Paul Rudolph, Oscar Niemeyer, Goldfinger Ernő, Sir Denys Lasdun, Breuer Marcell, Louis Kahn, Lina Bo Bardi, Toyo Ito, Tadao Ando, Santiago Calatrava, Zaha Hadid, és már el is érkeztünk napjaink brutálisnak egyáltalán nem mondható, kifinomult, extravagáns betonépítészetéig.
Saint-Pierre-templom, Firminy, Franciaország, 1963. Fotó: highsnobiety.com
A legnagyobbak széles skálán alkalmazták a brutális beton építészeti fogalmát, gondoljunk csak Le Corbusier durván megmunkált nyersbeton felületű épületére (Palace of Assembly, Chandigarh, India, 1963), és ennek az irányzatnak egy jóval kifinomultabb munkájára (Saint-Pierre-templom, Firminy, Franciaország, 1963).
Unité d’Habitation, Marseille, Franciaország, 1952. Fotó: highsnobiety.com
A béton brut fogalom használatában jeleskedő tervezők, építészek természetesen nem csak ebben az irányzatban alkottak nagyot, jellemző rájuk az új megismerésé- nek a vágya, a különböző stílusokban való eligazodás képessége.
Unité d’Habitation, Marseille, Franciaország, 1952. Fotó: highsnobiety.com
Bár a brutálisbeton-irányzat nyugat-európai eredetű (ott futotta be legnagyobb karrierjét, röviddel később Kelet-Európában is hódított), azonban gyökeret vert minden kontinensen. Napjaink legjobbjai már a Távol-Kelet szülöttei, megújított stílussal onnan sugároznak ki a világra. Külön világ a latin országokban fellelhető brutális beton stílusú tervezői szemlélet. Képesek ebből a földhözragadt valóságból légiesen könynyednek látszó épületeket tervezni és megvalósítani. Felületi megmunkáltságuk, homlokzati megjelenésük, a szürke árnyalatok ízléses alkalmazása a természetes kövekkel egyenrangú, azzal konkuráló látvány.
Unité d’Habitation, Marseille, Franciaország, 1952. Fotó: highsnobiety.com
Közkedvelt lett egy-egy épület, gyakorlatilag több nagyváros is átvette és megépítette a maga számára.
Unité d’Habitation, Marseille, Franciaország, 1952. Fotó: highsnobiety.com
Külön világot teremtett London a Barbican megépítésével, ahol a beton mindenütt jelen van, díszítések nélkül a maga nyers valóságában. Mégis szépen adagolt terei, színháza, más kulturális egységei, iskolái, az elmélyülésre alkalmas soliterek, a kávézók, a kis butikok és a sok zöld növény élhetővé, kedvelhetővé tették ezt a negyedet. A tervezők, Peter Chamberlain, Geoffry Powell és Christoph Bon olyan városnegyedet álmodtak meg, amely megközelíti a teljességet a társadalom szövetében.
Barbican Estate, London Fotó: wikipédia
Ide kívánkozik a magyar Goldfinger Ernő által megálmodott Brunel University Londonban. Sok más épülete is megvalósult, néhány különösen nyers stílusú háza kritikát váltott ki a kortársaiból.
Brunel University, Uxbridge Fotó: Wikipedia