Papanek Zsolt: Gecsényi Gyula emlékére
A középiskolát követően az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen (mely akkor a Műegyetemből leválasztott önálló egyetem volt), a Mérnöki Kar híd- és szerkezetépítő szakán végzett, és szerezte meg diplomáját 1958-ban. Ekkor nyert pályázat útján felvételt az ÉM 1. sz. Épületelemgyárába (Bp. XI. Budafoki út). Ott, a műszaki osztályon fejlesztőmérnökként dolgozott. Feladatai között szerepelt a gyártmányok áttervezése, korszerűsítése, pl. lágyvasbetétes gerendák, áthidalók esetén, valamint egyes új termékek bevezetésénél való közreműködés. Részt vett a beruházások, technológiai fejlesztések tervezésében is, pl. a korábban a szomszédságban működött Vasbetonipari Kft. vasúti aljgyártó üzemének áttelepítése a gyárba, acélvázas üzemcsarnok átalakítása stb.
Az ÉM Betonelemgyártó Vállalat megalapítását (önálló gyárak összevonását) követően, 1965-ben a műszaki feladatok elvégzésének vállalati rendezése kapcsán áthelyezték a gyárból a központba, az ott létrehozott tervezőirodába. Ez számára új, többirányú feladatot jelentett.
Ekkor (a BVM átalakulásának első időszakában) korkedvezményesen ment nyugdíjba.
A központban, a későbbi vezérigazgatóságon végzett munkája szakmailag lényegében a gyári feladatok folytatása volt, de az összes gyárra, telepre kiterjedően, és már nem csak a gyártmányokra, hanem fokozatosan a technológiákra, az összetett tevékenységekre irányult. Egyre inkább egy-egy téma személyes kidolgozása helyett a nagyvállalati fejlesztések komplex irányítási, szervezési, ellenőrzési feladatait kellett ellátnia.
Mindezek nagy terhet jelentettek. Néha azonban tudott időt szakítani, hogy mint régen, egy-egy számítást, méretezést saját maga is elvégezzen. Megszervezte, hogy az általa kifejlesztett költségoptimalizálással – a kollégáival együtt – átellenőrizzék a BVM egyes termékeit, így önköltség-csökkentést érjenek el.
Munkája mellett még publikált is: a Magyar Építőipar, a Mélyépítéstudományi Szemle, az Építéstechnika, a FIP Notes jelentette meg írásait.
Munkájában is tükröződött egyénisége: hivatásszerűen dolgozó, pontos, nyugodt munkatárs, vezető volt. Hangját szinte soha nem emelte fel. Az igazságot képviselte, de ha kellett, kereste az elfogadható kompromisszumot. Kiegyensúlyozott élete volt.
Feleségével való harmonikus kapcsolata sejthető volt, mert – egészen más területen – ő is dolgozott a BVM-nél. Két gyermeket neveltek fel, fiuk édesapja hivatását választotta. Így fiával a nyugdíjba vonulás után együtt dolgozott a családi vállalkozásban. Lányuk más pályán ért el szép sikereket. A nevelést elvégezték, gyermekeik már pályán voltak, mikor elvesztették az édesanyát-feleséget. De Gyula nagy erővel csak tovább dolgozott, végül a hosszan és békésen viselt betegsége erős szervezetét legyűrte.
Kedves Gyula!
Mint aki évtizedeken át több síkon is kapcsolatban voltam veled, és mind, kik ismertek és szerettek, mindannyiunk nevében is biztosan mondhatom: Isten veled, Gyula! Emlékezünk Rád, nem felejtünk! Emlékedet sokszor rejtetten, de tartósan őrzi az a sok százezer és millió köbméter betonszerkezet is, melyek megalkotásában élted során oly nagy részt vállaltál!