Lapszámok

Fiume (Rijeka) az osztrák-magyar kiegyezéssel lett Magyarország területi kültartozéka – tengeri kikötője – négy és fél évtizedre a Monarchia bomlása előtt. Ez idő alatt Fiume városi fejlődése túlhaladta Budapestét is, köszönhetően a kikötőépítésnek. Ez az időszak egybeesik a vasbeton-technológia késő 19. századbeli felfejlődésével. Miközben a kikötő vertbeton-építése még klasszikusnak mondható, a magasépítésben megfigyelhetők a vasbeton alkalmazásának felfejlődő példái – egészen az 1910-ben vázstruktúraként újszerűen felépített kivándorlók szállodájáig.

Fiume kikötőjét évszázadokig a természetes part és a Fiumara-torkolat némi védettsége képezte. 1870-ben indult Magyarország tengeri kikötőjének felépítése, 1873-ban pedig vasúti bekötése, jelentős vashíddal, hátrább a Fiumara – illetve Rječina – felett. A kikötőbővítés első üteme 1871-79 között zajlott, francia közreműködéssel, a második, 1880- 88 közötti ütem építését a makói születésű Hajnal Antal mérnök tervezte és irányította. Ekkor lép a politikai ügyintézésekbe Baross Gábor, a mai napig nevezetes vasútépítő és a vasgyártást szorgalmazó „vasminiszter”, akinek tevékenysége benyúlik a fiumei kikötőépítés utolsó (akkor még befejezetlennek tartott) ütemébe is: Ferenc-Szalvator-rakpart és Mária-Valéria-móló, a Mária-Terézia-gát végső hosszabbítása 1145 méterre, a Delta-fatelep feltöltése új fa-kikötővel, valamint a vegyészipari külön kikötő is. Mindez minőséggel épített raktárakkal, melyeknél vasbeton technológiát alkalmaztak. Eltekintve a már létrejött magyar-horvát hajózástól, Baross 1889-től mint kereskedelmi miniszter indította óceánjáró hajózásunkat Amerikáig és Ausztráliáig. Korai halálával 1892-ben kinevezték Fiume díszpolgárává, s Európa egykor legjelentősebb fa-kikötőjét is őróla nevezték el. De aztán ennyiben is maradt a kikötő fejlesztése.

A fiumei kikötő-építkezésekről Hajnal Antal 1900-ban részletes könyvet írt, korábban pedig Gonda Béla, szintén vízépítő mérnök, enciklopédikusan: az alapozási feltöltést a null vízszint (legalacsonyabb apály) alatt kb. 7 méterig emelik, erre négyrét halmas beton-blokkokat raknak, s ezt legfelül, a móló felszínéig faragott terméskővel végezik be. A blokkok szárazföldi előállítása szantorin-keverékkel történt. A szantorin-föld előnye, hogy romlatlanul tárolható, egyedül csak a szél károsíthatja, mert elfújja belőle a legértékesebb port. De ez megelőzhető a halom mészoldatos átlocsolásával. A hidraulikus kötőszer, a mészoltás szantorin hozzáadásával történik, s ez homokos habarcsba keverendő. A fiumei beton-blokkokat zsalukba döngölték terméskövek hozzáadásával. S megint előnyös az, hogy a kötés néhány napig eltart, ezért bármikor megszakítható a munka. A kész blokkok igen szilárdak voltak: 3794 darab beépítési szállításakor csak 8 tört el.

A kikötői-vasúti magasépítés főleg a raktározást szolgálta, talán megszámlálhatatlan ilyen építménnyel, de a legtöbb nem érte meg a mai időket, a modernizációs bontások és főleg a második világháborús bombázás miatt elpusztultak. Pedig a hirtelen eszközölt vasrács-szerkezetek után evidens lett az igényes építkezés, a mai irodalom akár historizmusról és szecesszióról is szól. Példa erre már a helyi építész, Mate Glavan főműve, a hatalmas neoreneszánsz „Kontinental” hotel a közeli Sušakban. Ily korán még nem éppen vasbetonnal, de az intenzív építkezés jól érzékelteti a vasbeton korszerűen fejlődő alkalmazását Fiumében.

A késő 19. századbeli vasbeton-kísérletek kettős irányt vettek. A Monier-szabadalmak alól Hennebique-nek sikerült kibújnia a monolitbetonozás feltalálásával és a szerelhető vasalással, statikailag azonban neki is csak empirikus szinten. Ellenben Monier vonalán a berlini Wayss & Freytag építővállalatnál dolgozták ki a statikai számító-módszert, s ezt 1902-ben tették közzé. Viszont az 1900-as párizsi világkiállítás alkalmával Hennebique a maga módszerével emelt mintaépületet, ami a monolit-vasbeton világsikeréhez vezetett. Magyarországon a Monier-rendszert először 1889-ben alkalmazták, azonban Zielinski Szilárd mérnökvállalkozó a világkiállításon szintén figyelmes lett Hennebique-re, s 1904-ben megszerezte a szabadalmat Magyarország területére. Rendkívüli energiával keresztül is vitte ezt.

Fiumében található Zielinskinek a magyar premodern keretébe jelesen illeszkedő műve 1910-ből, a kivándorlók szállodája. Hatalmas korai vázszerkezet, azzal, hogy a szerkezet ki is látszik a homlokzaton. Ezt a mintegy konstruktivista művet Zielinski építész megbízottja, Ray Rezső némi szecessziós díszítéssel látta el. A hajójukra várakozó kivándorlók itt nemcsak elhelyezést, hanem egészségi ellátást is élveztek, valamint megtalálhatták az élelmi szükségeik fedezését. A második világháborúban nagyon megrongált épületet egy csomagolásokat gyártó üzem javította fel. Miután ez az üzem kiköltözött, apránként adogatta el a tulajdonjogát, úgy, hogy most számos kisvállalkozó működik ott – így hanyagolódik el az egész épület. Amely pedig szerkezetileg az első világháború előtti legkiválóbb építéspéldáink közé tartozik.